Különleges húsvét a Húsvét-szigeten

Vajon hogyan zajlott a húsvét a Húsvét-szigeten? Mennyire áll közel a helyiekhez ez a keresztény ünnep? Miket esznek ilyenkor, és milyen szokásokat társítanak az alkalomhoz?

A Csendes-óceán déli harmadában, Chilétől körülbelül 4000 kilométerre található a parányi, 165 négyzetkilométeres Húsvét-sziget. Hogy nagyjából be tudjuk lőni, mekkorák a léptékek: az egész sziget körülbelül akkora, mint Székesfehérvár, 7750 ember lakja, többségük őslakos. A lenyűgöző sziget néprajzilag Polinézia része, noha egyelőre kérdéses, hogy mely századokban és milyen irány(ok)ból népesítették be a polinéz népcsoportok. Jogilag Chile tartománya, ugyanis 1888-ban annektálta a területet.

A sziget neve egy holland expedícióhoz köthető, ugyanis 1722-ben éppen húsvét vasárnapján érte el a partokat Jacob Roggeveen tengernagy. Az itt élő emberek 60%-a polinéz őslakos, így a spanyol mellett hivatalos nyelv a rapanui. Magát a szigetet is Rapa Nuinak hívják. Bár a hivatalos vallás római katolikus, legnagyobb ünnepük mégsem a húsvét. Ettől függetlenül Jézus feltámadását katolikus szertartással ünneplik, amely sokkal színesebb, mint Európában.

Vidám ünnep jókora lakomával

Kisgyörgy Éva világutazó, aki az ünnepet 2017-ben a Húsvét-szigeten töltötte, beszámolt élményeiről.

A sziget egyetlen temploma a „fővárosban”, Hanga Roaban található. (A legnagyobb település, Hanga Roa 3300 lelket számlál, és inkább falunak tekinthető, mint városnak.) A templomon a katolikus motívumok mellett helyi szimbólumok is helyet kaptak, ilyen például az ősi madárember. A mise előtt összegyűlik a közösség, a szertartás rendkívül színes, helyi elemekkel és zenével vegyített ceremónia, mely a katolikus liturgia és a Rapa Nui-beli hagyományok ötvözete. A pap miseruháját hatalmas tollak díszítik. A prédikáció a mise kisebb részét teszi ki, sokkal hangsúlyosabbak a helyi nyelven énekelt vidám dalok, melyeket húros hangszerekkel és dobokkal kísérnek. Ismerős elem a felajánlás ostyával és borral, ugyanakkor európai szemmel meglepő dekoráció lehet az oltár előtt felállított hatalmas gyümölcsöskosár, valamint a kagylóból készült szenteltvíztartó.

Ezzel nem ér véget az ünneplés, a mise után a szabadban kezdetét veszi a közös lakoma. A hagyományos főzés hasonlóan zajlik a világ számos pontján – Chilétől Új-Zélandig – megfigyelhető ceremóniához. Gödörbe nyílt tűzön felforrósított lávaköveket helyeznek, ezeket banánlevelekkel fedik le. Erre halmozzák az elkészíteni kívánt ételeket: édesburgonyát, sertéshúst, jamgyökeret. Ismét egy réteg banánlevél következik, majd nedves juta, aztán az egész halmot befedik földdel.

A hatalmas főzés fél focipályányi területen zajlik, ahol a falu teljes lakosságát vendégül látják. Az ételről a helyi önkormányzat gondoskodik, a munkaerőről pedig az önkéntes családok. Ez nem kizárólagosan húsvéti szokás, az összes helyi ünnepen hasonló vendéglátást szerveznek. A lakosok lábasokkal érkeznek, haza is vihetik az ennivalót, de sokan helyben piknikeznek. Közben peregnek a dobok, pendülnek a gitárok, és szól az ének.

Húsvét-sziget titokzatos szobrai

Bár a lakosok száma a 8000-et sem éri el, évente kb. 100 000 turista érkezik a szigetre. A fő látványosság a misztikus kőszobrok csoportja. A vulkanikus kőzetből kivájt legendás szobrokat, az úgynevezett moaikat a 12. és a 16. század között készítették a polinéziai őslakosok. Nem tudni biztosan, hogy milyen célt szolgáltak, de a kutatók úgy vélik, hajdani uralkodóik képmásai lehetnek. Minden alkalommal, amikor a törzs egy fontos tagja meghalt, újabb szobrot emeltek a sziget lakói. A 887 monolit a parton vagy a parthoz közel őrzi a szigetet. A legnagyobb, „Paro” nevű fej 10 méternél is magasabb, és 80 tonnát nyom.

A Húsvét-sziget partjait őrző legendás kőszobrok általában hatalmas kőfejekként ismertek, de valójában az összes moainak van törzse is, amivel a szakemberek hosszú évtizedek óta tisztában vannak. Nem új keletű felfedezésről van szó, az archeológusok már 100 éve tanulmányozzák a szobrokat. Az 1914-es ásatáson vált nyilvánvalóvá, hogy a fejek a föld alatt törzsben folytatódnak. Mivel a testeket évszázadokon át megvédte a föld, rendkívül jó állapotban maradtak fent. A rajtuk megfigyelhető vésésekből páratlan polinéz tetoválások rajzolódnak ki.

Borító: canva