Egy múlt héten publikált tanulmányban németországi kutatók több mint 27 000 Instagramon közzétett madárfotót elemeztek, hogy meghatározzák az Instagram „legesztétikusabb madarát”. A győztes pedig nem más, mint a bagolyfecskefélék közé tartozó, Délkelet-Ázsiában és Ausztráliában élő éjszakai madár, a békaszáj.
A kutatás során létrehozták Image Aesthetic Appeal (IAA) pontszámot, melynek célja, hogy összehasonlítsa, hány kedvelést kapott egy kép az alapján, hogy hányan nézték meg, és mennyi ideig volt megtekinthető. Az esztétikailag legvonzóbb madár meghatározásához a kutatók 27 621 madárfotónak adtak IAA-pontszámot kilenc népszerű, több százezer követővel rendelkező madár tematikájú Instagram fiókból. A kutatók ezután kizárták a rangsorból az azonosított faj nélküli fotókat, így 23 818 madárfotó maradt.
A békaszáj után a következő legmagasabb IAA indexszel rendelkező madarak a színes galambok, valamint a turakó, a karvaly és a tündérmadár voltak. A kutatók azt is megvizsgálták, hogy mely madárszínek vonzzák leginkább a nézőket, és azt találták, hogy a kék és a piros madárfotók kapták a legmagasabb IAA-pontszámot.
Ezen preferenciák tudatában, felmerül a kérdés, miért a szokatlan külsejű békaszáj vitte el a díjat? A madár gyakran ziláltnak tűnik, élénksárga szemei és széles csőre van. Tudományos neve, Podargus strigoides, a latin bagolyszerű (strigoides) és az ógörög köszvény (podargus) szóból származik. Ennek oka, hogy a madarat gyakran összetévesztik a bagollyal, és úgy mozog, mint egy köszvényes öregember. Emellett elülső szemei is vannak, mely Tim Snyder, a chicagói Brookfield Zoo madárkurátorának feltételezése szerint személyesebbé és emberszerűbbé teszi a madarat.
A kutatók is azt feltételezik, hogy a madár szokatlan megjelenése valójában segített neki az Instagramon.
Úgy tűnik, hogy költői igazságszolgáltatásról van szó, mivel ezt a nagyon jellegzetes arcvonásokkal rendelkező éjszakai madarat egyszer „a világ legszerencsétlenebb külsejű madarának” nevezték.
írták a tanulmány szerzői, Katja Thömmes és Gregor Hayn-Leichsenring.
(Ecowatch)
(fotó: pixabay – pattyjansen)