A idei első Tisza-tavi PET Kupa kapcsán beszélgettünk Dóra Szilviával, az esemény kommunikációjáért felelős szervezőjével. Az első idei verseny rekordot döntött az 1549 zsáknyi összegyűjtött hulladékkal, ami egyben örömre és bánatra is okot ad.
Kezdjük talán azzal, hogyan kerültél a PET Kupa szervezői csapatába! Meséld el, kérlek, hogyan és mikor kezdtél el dolgozni a PET Kupa megszervezésén!
Úgy kezdtem a pályafutásomat, ahogyan általában a legtöbb ember a PET Kupánál, önkéntesnek álltam be nyolc évvel ezelőtt. Annak idején a saját szakmámban, médiamunkával, az esemény PR-jának a szervezésével járultam hozzá a verseny sikeréhez. Azon dolgoztam, hogy a versenynek minél több helyen híre menjen. Akkor öten jelentkeztünk önkéntesnek, akik közül hárman eltűntek a verseny végére. Megfutamodtak. Akkor még eléggé gyerekcipőben járt az önkéntesség, nem volt ennyi versenyző csapat. Lehetett érezni, hogy a verseny óriási móka, de hihetetlenül kemény munkával jár. Néhány év múltán a PET Kupa állandó szakemberévé váltam.
Az alapötlet zseniális, ami segíti az esemény népszerűsítését. Egy ilyen elképesztően nehéz feladatot és munkát a PET Kupa játékosan közelít meg. Újrahasznosított anyagból készült hajókat építünk, amelyeket pillepalackok tartanak a víz felszínén. A szervező Termeszetfilm.hu Egyesület hosszabb és rövidebb ismeretterjesztő filmjei pedig sokban segítettek abban, hogy gyorsan ismertté váljunk.
Mennyi az újrahasznosítható hulladék abból, amit összegyűjtötök?
60–70 százalék a részarány, ami igen jónak számít jelenleg. Néhány évvel ezelőtt mi magunk is elkezdtünk eszközöket, tárgyakat készíteni abból a hulladékból, amit összeszedünk. Ebből születtek meg például a Tisza és a Bodrog partján a Palackorrú Lebegő Kikötők és a Plasztikkajak.
Milyen volt az idei Tisza-tavi verseny?
Az idei verseny rekordokat hozott, és nagyon intenzív erőpróbának bizonyult. Remek hangulatban telt, és szerencsére kegyes volt hozzánk az időjárás. Habár az első napon kerülgettek bennünket a viharfelhők, nem keveredtünk viharba. Voltak olyan résztvevők, akik még a tiszavirágzást is látták.
Tizennégy csapat eddig még nem indult el a Tisza-tónál. A Felső-Tiszán gyakran ennél többen is rajthoz állunk, de a Tisza-tavi verseny a kisebb versenyek közé tartozott idáig. Rekordokat értünk el: 1549 zsáknyi hulladék gyűlt össze, és az a csapat, amelyik a legtöbbet gyűjtötte, 202 zsákkal büszkélkedhetett. A legtöbb résztvevő csapat 100-nál több zsáknyi hulladékot gyűjtött, és a napi rekordszám is megdőlt. Ez azonban azt is jelenti, hogy bődületesen sok a hulladék a Tisza-tó partján.
Ez hogyan viszonyul az előző versenyekhez?
A Felső-Tiszán azt tapasztaljuk, hogy bizonyos – általunk „PET-bányának” hívott – óriási lerakatokat az évek során sikerült kitisztítani. Egyre több területtel egész jól állunk a Felső-Tiszán. Ez azt jelenti, hogy nem szélmalomharcot vívunk, hanem idővel komoly eredmények születnek.
A Tisza-tónál ugyanakkor ez a három év még éppen, hogy csak középtáv. Sajnos a tó visszaszennyeződése is eléggé gyakori az áradások következtében.
Szerencsére a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (KÖTIVIZIG) és a Tisza-tavi Sporthorgász Kft. egész évben hathatós munkát végez a hulladék felszámolására. Mi is folyamatosan kooperálunk velük, összefogással még jobb eredményeket lehet elérni. Hosszú távon azonban elengedhetetlen, hogy a probléma gyökerénél szülessen megoldás.
Mivel próbáljátok megoldani az Ukrajnából és Romániából érkező szemét problémáját?
A határon túl elsősorban szakmai vonalon működünk együtt szakértőkkel, szakmai és civil szervezetekkel. Főként oktatási és vállalkozásfejlesztési programokon dolgozunk. Nemrég indítottuk útjára a Diageóval, a világ vezető alkoholosital-gyártó és -forgalmazó vállalatával a CALL-Action programot. Kárpátalján mozgósítunk hulladékgazdálkodási szakembereket, önkénteseket és környezeti nevelőket. Ha sikerül elérni a célt, akkor nagyon büszkék leszünk, hiszen az átfogó program 2 éve alatt legalább 690 tonna hulladék szelektív összegyűjtésével, válogatásával és hasznosításával szeretnénk követendő példát mutatni.
Döbbenetes, de Kárpátalján jelenleg közel 200 olyan település van, ahová el sem jut a kukásautó, és semmilyen hulladékgyűjtő rendszer nincs. Az emberek ezeken a településeken lehordják a vízpartra a szemetet, amit aztán elvisz a víz.
Térjünk vissza az idei első kupára! Hány csapat és hány ember vett részt a Tisza-tavi versenyen?
14 csapat vett részt: 9 vállalati csapat, 4 baráti és 1 nemzetközi csapat. Összesen 250 regisztrált résztvevővel zajlott a verseny.
Bemutatnád, kérlek, a Tiszta Tisza és a Hulladékkezelő térkép nevű alkalmazásokat? Ezek hogyan segítik a munkát?
A vízen is úszik hulladék, de azért a legnagyobb mennyiség az ártéri erdőben található. Egy-egy verseny alkalmával néhány nap áll rendelkezésünkre, hogy összegyűjtsük a szemetet. Ez elég rövid idő. Ha valaki biztosra akar menni, akkor segítenek az alkalmazások.
Van egy közismert nemzetközi hulladékfeltérképező alkalmazás, a TrashOut, amelyett mi fordítottunk le magyar nyelvre. Ennek segítségével fel lehet mérni és meg lehet jelölni azokat a helyeket, ahol hulladék található.
Az általunk létrehozott tisztatiszaterkep.hu weboldal pedig jól vizualizálja ezeket a hulladékpontokat.
Mire számítotok az idei következő két kupán?
A Felső-Tiszán különleges hangulatú jubileumi versenyre készülünk. Ott leszünk tízévesek, és főleg veterán csapatok fognak indulni. Velünk tart Varga Livius zenész, aki régóta visszajáró vendége a versenyeknek. Ezúttal is elvállalta a PET Mester tisztséget, „mókamestere” és fontos összetartó szereplője lesz a versenynek.
A bodrogi verseny ismét egy kisebb rendezvény lesz. Ott ugyanaz a helyzet, mint a Tisza-tónál a hulladék mennyiségét illetően. Gyönyörű a táj, és mindig különleges, szeretetteljes vendéglátásban van részünk a helyiek jóvoltából, akik főznek ránk, és programokat szerveznek nekünk.
Jöjjön egy kevésbé vidám téma! A klímaváltozás és a kiszámíthatatlanabb időjárás hogyan befolyásolja a helyzeteteket: akár a Tiszán, akár a Tisza-tavon?
Ezt leginkább akkor tapasztaljuk, amikor a vízi biztonságra kell ügyelnünk. A Sonar Egyesület 2013 óta biztosítja a hajóinkat, ők tájékoztatnak minket arról, mikor, hogyan szállhatunk vízre, és vihar esetén mi a teendőnk. Szerencsére nagyobb baleset még soha nem történt egyik versenyen sem. Nagyon könnyen kerekednek viharok a Tisza térségében, és ezek a viharok érezhetően egyre erősebbek. Az időjárás gyorsan megváltozik. Ezt leginkább a felső-tiszai versenyen szoktuk tapasztalni.
Hogyan látod a világ műanyagproblémáját?
A probléma megoldásának kulcsa a fogyasztási szokásaink átalakításában van. Tudatosabbnak és mértékletesebbnek kellene lennünk, de az emberek nehezen váltanak. A pandémia, a háború, az élelmiszer-biztonság kérdései és a menekülthelyzet sok mindenre felhívják a figyelmet, és kényszerítenek bennünket a változtatásra.
A műanyag esetében egy palack – ha megfelelő anyagból készül – többször visszakerülhet az anyagok körforgásába, többszöri újrahasznosítás után teljesen más ökológiai lábnyommal kerül végül a hulladéklerakóba. A műanyag palackokat a hétköznapi életünkben is sokféleképpen lehet hasznosítani.
Mennyire erős ezeknek a versenyeknek a szemléletformáló hatása?
Egy-egy verseny után több mint száz hír jelenik meg a médiában. Szerencsére nagyon sok helyen foglalkoznak a témával, ami segít felhívni a figyelmet a műanyagokkal és a hulladékkal kapcsolatos problémákra.
Van-e bármilyen más következtetés, melyet az első idei verseny kapcsán levontatok?
Nekem nagyon szívmelengető érzés volt, hogy milyen nagy létszámban volt jelen a mostani versenyen a legfiatalabb nemzedék. A nyertes TiszaiJAK csapata egy baráti, egyben 3 családból álló csapat volt, 7 gyerekkel.
PET Mesterként vett részt a versenyen Epres Attila színész, aki a Metropolitan Egyetemen tanít, és elhozta magával a diákjait is.
A Pelikánok csapata pedig a gödöllői Waldorf iskola diákjaiból és az ő szüleikből szerveződött. Az egyik kisgyerek, miután hazatért a versenyről, Legóból épített egy ugyanolyan anyahajót, mint amit a versenyen látott. Óriási hatással van a kicsikre ez a nagy kaland. Ugyan nem egyszerű a tábori élet, de gyönyörű természeti környezet vesz körül bennünket, fantasztikus a közösség és a hangulat, miközben hasznos környezetvédelmi munkát végzünk.
Mi volt a legemlékezetesebb pillanat?
Nehezen tudok választani. Azt is gondolhatná az ember, hogy 8 év után meg lehet szokni a hatalmas hulladékmennyiséget, de ez nem így van. Még mindig az hajt minket, hogy ezzel valamit tenni kell.
Az örömteli, érdekes pillanatok közül pedig talán azt említeném, amikor a PETaSztár elnevezésű esti műsorunkon a Decathlon csapata átköltve szavalva el A Tisza című verset. A szerkezetét, hangulatát megőrizték, tartalmilag mégis a versenyen szerzett élményekről szólt a vers. Nagyon eredeti volt!
fotók: PET Kupa