



A Fenntarthatósági Témahét keretében – több hazai és határon túli egyetem közreműködésével – idén is elindult a „Diákok és tanárok a fenntarthatóságról” elnevezésű kutatás. A vizsgálat keretében a Kárpát-medencében élő magyar ajkú diákokat, valamint a pedagógusokat és a szülőket kérdezik meg arról, hogyan jelenik meg a fenntarthatóság az iskolák mindennapjaiban.
A fenntarthatóság ma már állandó témája az oktatásnak. A diákok tanulnak a klímaváltozásról, az energiahasználatról, a hulladék kezeléséről. A kérdés azonban nem az, hogy találkoznak-e ezekkel a témákkal, hanem az, hogy mit tudnak kezdeni velük a mindennapokban.
Az elmúlt évek nagy mintás kutatásai – több ezer diák bevonásával – meglehetősen egyértelmű képet rajzolnak. A tanulók többsége tisztában van a környezeti problémákkal, sokakat foglalkoztat is a kérdés, és alapvetően nyitottak a változtatásra. Ami hiányzik, az nem az ismeret, hanem a cselekvéshez vezető út. A diákok jelentős része nem érzi, hogy valódi hatása lehetne arra, ami körülötte történik. Ez nem pusztán motivációs kérdés. Inkább arról van szó, hogy az iskolai tanulás ritkábban ad lehetőséget arra, hogy a tanulók konkrét helyzetekben gondolkodjanak, döntsenek, és kipróbálják magukat.
A fenntarthatóságra nevelés hatékonysága három területen dől el. Egyrészt ott, hogy a diákok mennyire látják a problémák összefüggéseit, vagyis nem elszigetelt témákat tanulnak, hanem rendszerekben gondolkodnak. Másrészt ott, hogy találkoznak-e eltérő nézőpontokkal, és képesek-e ezek között eligazodni. Harmadrészt ott – és talán ez a legfontosabb –, hogy kapnak-e valódi lehetőséget a cselekvésre. A cselekvésre való képességet cselekvési kompetenciának nevezik. Ez az a tényező, amely a legerősebben függ össze azzal, hogy a fiatalok később valóban környezetbarát módon viselkednek-e. Nem az számít tehát, hogy mit tudnak, hanem az, hogy mit kezdenek a megszerzett tudással.

A jelenleg futó kutatás ezt a kérdést vizsgálja részletesen. Arra keresi a választ, hogy a diákok, a pedagógusok és a szülők hogyan látják a fenntarthatóság megjelenését az iskolában, és ezek a tapasztalatok hogyan kapcsolódnak a diákok gondolkodásához és viselkedéséhez.
A cél nem pusztán helyzetképet adni, hanem azonosítani azokat az iskolai gyakorlatokat, amelyek valóban támogatják a diákokat abban, hogy ne csak megértsék, hanem alakítani is tudják a körülöttük lévő világot. Ehhez azonban szükség van a különböző nézőpontokra. A diákok a saját tapasztalataikra építenek, a pedagógusok a tanítási gyakorlatot hozzák, a szülők pedig azt látják, mi jelenik meg mindebből a mindennapi életben. Egyik perspektíva sem helyettesíti a másikat.
A kérdőív kitöltése néhány percet vesz igénybe, anonim, és segít abban, hogy jobban értsük, mi működik – és mi nem – a fenntarthatóságra nevelésben. A kérdőív a Fenntarthatósági Témahét honlapján érhető el.
Ha pedagógusként találkozik ezzel a cikkel, különösen fontos a segítsége: a diákok bevonásával megsokszorozható a kutatás hatása. A fenntarthatóságra nevelés jövője nem azon múlik, hogy mennyi információ jut el a diákokhoz, hanem azon, hogy megtapasztalják-e: van lehetőségük cselekedni, és ennek következménye is van. Ez a kutatás ezt a kérdést szeretné tisztábban látni a mindennapi tapasztalatok alapján.
Forrás és fotó: Fenntarthatósági Témahét
Kiemelt fotó: Canva