A kezdő vidéki tavaszi naplója
A kezdő vidéki tavaszi naplója

Egyszerre nagyon sok és nagyon kevés dolog történt velünk az elmúlt néhány hónapban. Sok, mert rengeteg feladatunk volt, elkezdődött az új szezon, belefogtunk télen dédelgetett terveink egy részének megvalósításába, elkezdtünk egy permakultúrás tanfolyamot. A természet szép lassan változni kezdett körülöttünk. És kevés, mert a tavasz borzalmas időjárása legtöbbször arra kárhoztatott minket, hogy ne merészkedjünk ki. Kevés olyan nap volt, amikor a szép időben tudtunk csinálni valamit. De most végre úgy tűnik, hogy hivatalosan is vége van a tavaszi ősznek, néha télnek, lassan nálunk is éled a természet a vegetációból!

Komposztálni mindenek felett

Az idei évünk a magaságyások kipróbálásáról is fog szólni. Ha minden a terv szerint halad, akkor 3–4 is lesz belőle, mindegyik különböző. Most elsősorban azt mutatom be, amelyik nem pusztán magaságyás, hanem egyben komposztáló is, és kizárólag természetes anyagok felhasználásával készül.

Komposztáló kas

A képen látható komposztáló kas felénk nagy mennyiségben fellelhető mogyoróvesszőből készült, rendkívül egyszerű, ún. kasfonási technikával. A szerkezet két részből áll, a magasabb, kissé tölcsér alakú belső gyűrűből és a külső, alacsonyabb gyűrűből. Az előbbi maga a komposztáló, ebbe mehet minden, amit egy klasszikus komposztálóba tennénk, míg az utóbbi magaságyásként használható.

Mivel még nem készültünk el teljesen, csak a komposztáló részt vettük használatba, de a napokban befejezzük és feltöltjük földdel a külső részt. Reményeink szerint a magaságyásban fejlődő növények jelentős mennyiségű tápanyagot vehetnek majd magukhoz a komposztból. A komposztáló kas ötlete Gyulai Iván ökológustól származik, internetszerte találhatók útmutatók elkészítéséhez.

Gilisztakomposzt

A gilisztakomposztról korábban írtunk a Greendexen. Sőt a szerkesztőségnek van is saját gilisztakomposztálója, hogy az irodai lét ezzel is fenntarthatóbb lehessen. A gilisztakomposztot azonban nem csak beltérben lehet megvalósítani.

Mi már régóta szerettünk volna egy nagyobb kapacitású gilisztakomposztot, így elhatároztuk, hogy megépítünk egyet. Az építés mondjuk kissé túlzás, hiszen tulajdonképpen egy használt fürdőkádon kívül nem sok mindenre volt szükségünk hozzá.

Gilisztakomposztáló szerkezet

A kádakba telepített gilisztakomposzt viszonylag elterjedt műfaj, de működését tekintve semmiben nem különbözik a többi gilisztakomposzttól. A lefolyóba helyezett szűrő megakadályozza a szökést, míg a giliszta- vagy komposzttea gond nélkül távozni tud a kád alá helyezett vödörbe.

A képen látható szerkezetet még nem helyeztük működésbe. A tetejére ugyanis ácsolni kell valamilyen takarást, és be kell szerezni a trágyagilisztákat egy horgászboltban. A közismert földigiliszta nem felel meg a célnak. Remélem, a sorozat következő részében a gilisztakomposztunk eredményes működéséről tudok beszámolni!

Vetés, palántázás

Már február első felében elkezdtünk palántázni, sorra bújtak ki a földből a különböző növények, már nagyon sok apró zöldségünk van. Sajnos azonban jelentős részüknek nem tudtunk megfelelő körülményeket biztosítani, így a fejlődésük igencsak lelassult, de bízunk benne, hogy a meleggel együtt ezek a növénykék is behozzák a lemaradásukat.

Tavalyi tapasztalataink alapján idén is szerettünk volna paradicsomot, idén több mint tíz fajtát palántáztunk belőlük. Ha minden jól megy, szüretelhetünk majd az apró feketétől kezdve, a villanykörte alakú sárga minin keresztül, a luculluson és a citrom alakú sárga fajtán át egészen az óriásira növő befőzőparadicsomig mindent!

Előbújtak a krumplik!

Nem csak a paradicsomok esetében ügyeltünk a sokszínűségre. Ha minden jól megy, összesen csaknem százféle növényt fogunk idén vetni vagy ültetni, amelyek kétharmad része ehető lesz. Egyelőre még nagyon kevés növényünk van a földben. Néhány hete korai zöldborsót vetettünk, ahogy a krumplivetés első szakaszán is túl vagyunk. A retek, a sóska, a spenót és a sárgarépa is nő már, de a nagyobb volumenű kerti munkák még csak ezután jönnek.

A tervezés fontossága

Tavaly szinte teljesen kezdők voltunk, hirtelen mindent akartunk. Az első tapasztalatok, illetve a permakultúrás tanfolyamon tanultak rávilágítottak arra, hogy nem lehet ajtóstul rontani a házba. Le kell lassítanunk, meg kell határoznunk a céljainkat, és ezek szolgálatában kell dolgoznunk, hogy ne forgácsolódjon szét az energiánk.

Ennek megfelelően idén a mennyiség helyett a minőségre fogunk koncentrálni, kivéve a paradicsomot, mert paradicsomfüggők lettünk. Szeretnénk egy kisebb, de annál sokszínűbb veteményest létrehozni, miközben az olyan vágyainkat is megvalósítjuk, mint a virágos ablakpárkányok vagy a méhlegelőnek szánt virágoskert.

Lemondtunk azokról az elképzeléseinkről, amelyek a teljes önellátás megteremtéséről szóltak. Nemcsak azért, mert a munkánk és a magánéletünk mellett ez nem tudna megvalósulni, hanem azért is, mert nincs rá szükségünk. Fontos törekedni arra, hogy amit csak lehet, megtermeljünk magunknak, de nem ez a fenntartható élet egyetlen útja. Most az az elképzelésünk, hogy a veteményes területét csak apránként növeljük, mindent jól átgondolva. Közben a növényekről egyre többet megtanulunk, így ugyanaz az eredmény valószínűleg kevesebb munkával is elérhető.

A legelő királya

Kedvenc birkáink már március legelején hazatértek hozzánk. Azonnal és nagy lendülettel vetették bele magukat a legelésbe, birkához méltóan szinte mindent elfogyasztottak, ami zöld. A tavalyi tapasztalatok viszont azt mutatták, hogy a legelésre szánt terület bőven el tudna látni több állatot is, így arra gondoltunk, hogy érdemes lenne bővíteni az állományt.

Vásárolni azonban nem akartunk. Egyik ismerősünktől kölcsönkértünk egy fiatal kost, Ernőt, aki reményeink szerint birkalányaink kegyeibe férkőzött. Bár a juhok fedeztetése általában az év végén, november–december táján esedékes, hogy az újszülöttek a következő nyár folyamán megerősödve várhassák a telet, nálunk most így jött ki a lépés. Várjuk a fejleményeket, nagyon reménykedem abban, hogy lesz miről beszámolnunk később.

Az ébredező természet

Talán azért is annyira izgalmas a tavasz, mert a téli álmukból ébredő állatok és a tavasz megérkeztével egyre aktívabb emberek újra egymásra tudnak csodálkozni. Csak kapkodom a fejem, hogy a téli sivárság után hirtelen mennyire sokféle élet vesz körül minket. Néhány hete egyik nap például a békák gondolták úgy, hogy ők aztán most nekivágnak. Így a közeli tó felé tartó kirándulásunk nagyon hamar minden lépést megfontoló lábujjhegyen való tipegéssé alakult, nehogy rálépjünk szegény párosodni igyekvő kétéltűekre.

Mindenhol, de tényleg mindenhol békákkal találkoztunk.

Még a földi békák népes csapatánál is nagyobb élmény volt a mezőn áthaladó rudli. Teljesen tátva maradt a szánk, amikor 30–40 szarvas tömött csoportba gyűlve megállt a mezőn, majd néhány másodperc múlva az állatok egyszerre megindultak, áthömpölyögtek a réten, majd az úton, végül becikáztak a fák közé.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Biokövesd (@biokovesd) által megosztott bejegyzés

De nemcsak az állatok – a reggelente menetrendszerűen a földön matató mókusok vagy a csodálatos színű zöld küllők – teszik széppé ezt az évszakot, hanem a tavaszi virágok is, a színek, a formák és az illatok változatos kavalkádja. Ahová csak nézünk, mindenütt valamilyen virág virít.

A virágzó gyümölcsfákra pedig igazán nincsenek szavak, annyira gyönyörűek. Szerencsére úgy néz ki, hogy a nyulak által tavaly megharapdált facsemetéink jelentős része túlélte a traumát, és törzsük ép szakaszán rügyeznek. Jó lenne, ha egy napon az ő virágzásukban is gyönyörködhetnénk!

Rengeteg fontos információ vár még rád! Nézz szét!

search icon