Az orosz–ukrán háború és a belőle következő szankciós politika az egekbe tornázta az energiahordozók árát, és hiába kezdte meg Európa a megújulókapacitás növelését, most még jobban rá kell kapcsolni, hogy ne sodorja el az energialáz az európai gazdaságot és a lakosságot. De ha a 2030-ra kiépülő – nukleáris energiából, megújulókból és gázból álló – energiamixünk jól vizsgázik, stabil, energiaimportra termelő országgá is válhatunk.
Az összes európai országgal egyetemben – úgy néz ki – a magyar állam is átdolgozza 2030-ra szóló vállalásait. Bár egyenlőre pontos határozatok nem születtek, Palkovics László, technológiai és ipari miniszter és Gulyás Gergely, miniszterelnökséget vezető miniszter is beszélt a zöldítés gyorsításáról. Az eddiginél kedvezőbb törvényi környezetet teremtenek a szélerőműveknek, és a kormány felgyorsítja a naperőmű-kapacitások növelését. Az új cél másfél éven belül 6 GW beépített teljesítőképesség elérése. Ez lényegében azt jelentené, hogy a legutóbbi energiastratégiában 2030-ra kitűzött cél már 2023 végére, 2024 elejére teljesülhetne. Ha sikerül teljesíteni a vállalásokat, az is összejöhet, hogy hazánk a napos időszakokban komolyabb villamosenergia-exportot realizál.
Kapcsolódó bejegyzések
Mi fán terem a gravitációs akkumulátor?
Ha a világ el akar távolodni a fosszilisektől, elengedhetetlen a megújuló energia tárolásának hatékony megoldása. A gravitációs akkumulátor épp ezt tudja.
A stabilitás nem érhető el gázerőművek nélkül
A gyorsan növekvő megújulókapacitás mellett kulcsfontosságú, hogy a rendszer rugalmassága fokozható legyen, hiszen az időjárásfüggő erőművek termelését mindig valamekkora bizonytalanság terheli, miközben az ellátásbiztonságot folyamatosan fenn kell tartani. Napjainkban a jól és gyorsan le- és fel szabályozható gázerőművek nélkülözhetetlenek a flexibilitás fenntartásában, vagyis a termelés és a fogyasztás egyensúlyban tartásában. Nagyrészt erre való tekintettel az aktuális energiastratégia úgy számolt, hogy az erőművi szektor földgázfelhasználása 2030-ban meghaladhatja a 2020-as szintet. A különféle energiatároló technológiák, a hidrogéngazdaság, valamint az egyéb, rugalmasságot nyújtani képes – nagyrészt digitális és P2G (power to gas) – megoldásoknak részben éppen a földgázárak elszállása miatt fokozódó versenyképességét látva könnyen elképzelhető, hogy 2030-ig mégis jelentősen csökkenthető a villamosenergia-szektor földgázigénye. Mindenesetre a kormány júliusban és régebben ismertetett terveiben is szerepel új gázturbinás erőmű építése.
A jelenleg több mint 4 GW-nyi, a teljes hazai erőművi kapacitás közel 40 százalékára rúgó földgázerőmű-kapacitás jelentős bővülésével mégsem érdemes számolni. Azért sem, mert az itthoni gázerőműflotta kihasználtsága meglehetősen alacsony. A jelek szerint a gázpiaci árak akár tartósan is magasan ragadhatnak. Valószínű tehát, hogy a maradék fosszilis forrásokkal együtt a földgáz is csak a „szükség esetén használandó” szerepet fogja kapni a mixben.
Újra képben a lignit, de vajon meddig?
Hosszabb távon ez lehet a helyzet a döntően lignittüzelésű Mátrai Erőművel is (884 MW lignit- és 66 MW földgáztüzelés). A Mátrai Erőművel kapcsolatban két döntést hozott a kormány: folytatják a zöldberuházásokat, ha pedig rendelkezésre áll a helyreállítási alap, akkor még nagyobb ívű terveik is vannak. Gulyás Gergely leszögezte, hogy a jelenlegi helyzetben a lignittel való energia-előállítás elkerülhetetlen, a kormány arról döntött, hogy 2029-ig fenntartja ezt, az erőmű addig biztos működni fog.
A Mátrai esete egyébként egyáltalán nem egyedi Európában, ahol az energiaválság és a szűkös gázellátás miatt több ország is fokozza átmenetileg szenes/lignites termelését. Ez azonban egyelőre nem tűnik befolyásolni a klímavédelmi vállalások, illetve a szén-dioxid-kibocsátás drágulása által diktált hosszú távú trendet. Épp ezért jelenleg azzal sem érdemes számolni, hogy 2030-ban még lignitet fognak égetni a Mátrai Erőműben.
2030-ra a hazai villamos energia kétharmada atom alapú lesz
A 2030-as magyar erőművi mixnek tagja lesz a Paksi Atomerőmű – összességében mintegy 2000 MW névleges villamos teljesítményű – jelenleg működő négy régi blokkja. Az új tervek szerint az egyszer már meghosszabbított üzemidejű blokkok akár további 10–20 évig is működhetnének, legalábbis szintén júliusi bejelentése szerint a kormány kezdeményezi az újabb üzemidő-hosszabbítást. Közben, ha még nem is épül, de zajlanak a Paks II projekt munkálatai is. Ennek elkészültével a kormány tervei szerint 2030-ban további 2400 MW nukleáris kapacitás állna termelésbe. Akkortól tehát 4400 MW-ra nőne a hazai nukleáris blokkok beépített teljesítőképessége (és ha Paks I üzemidejét valóban meghosszabbítják, akkor további tízen-, huszonvalahány évre). Ez a kapacitás megközelítőleg hasonló nagyságú részét, közel kétharmadát fedezhetné a mainál 20–30 százalékkal nagyobb hazai villamosenergia-felhasználásnak is.
Forrás: Hárfa Zsolt/atombiztos.blogstar.hu
Megtöbbszöröződhet az erőműpark beépített teljesítőképessége
Összességében a magyarországi erőművi kapacitás bővítésére irányuló elképzelések alapján olyan jövőbeli villamosenergia-rendszer képe bontakozik ki, amely lényegében megfelel a 2020-ban megismert Nemzeti Energiastratégiában vázolt nukleáris+megújuló+gáz koncepciónak. A korábbiakhoz képest azonban – a jelek szerint – a kormány jóval nagyobb megújulószegmensben gondolkodik, ami nem csak klíma-, de költség- és ellátásbiztonsági szempontból is megalapozott. Hogy mennyit változtak az energetikai kilátások az elmúlt években, azt az is jelzi, hogy a stratégia eredetileg körülbelül 6 GW fotovoltaikus kapacitást tervezett 2030-ra, ami akkoriban egyáltalán nem tűnt nagyon kevésnek. Ma valóban reális esély van arra, hogy a jövő év végére sikerül meghaladni ezt a célt, 2030-ban pedig már az eredeti cél többszörösére rúghat a kapacitás nagysága. A szélenergia esetében egyelőre nem jelentek meg konkrét célszámok. Ha azonban valóban sikerül ismét megnyitni a piacot a szélturbina-beruházások előtt, akkor ott is gyorsan, néhány év alatt többszörösére nőhet a kapacitás.
Energiaimportra szoruló országból exportőrré válhatunk
A teljes magyar villamosenergia-rendszer beépített teljesítőképessége így a mai valamivel több mint 10 GW-ról lényegében megháromszorozódhat, persze nem kis részben az alacsonyabb kihasználtságú időjárásfüggő erőművek várható gyors terjedésének hatására. A megújulók és az atomerőművek által dominált jövőbeli erőművi mix pedig még a mainál jelentősen, 20–30 százalékkal magasabb hazai villamosenergia-igényt is képes lehet kényelmesen megtermelni, akár Paks II megépülése nélkül is. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük a földgázt, a hidrogént, illetve a most nem tárgyalt olyan kisebb energiaforrások kiaknázásában rejlő potenciált is, mint például a biomassza és a biogázok. Ha pusztán mennyiségileg vizsgáljuk a kérdést, akkor a jelenlegi tervek alapján akár az akkori igény másfélszeresét vagy kétszeresét is megtermelhetik a hazai erőművek. Vagyis az ország akár tartósan is nettó áramexportőrré válhat a mostani 25 százalék körüli importfüggőség állapotából. Az időjárásfüggő megújulók rendszerbe integrálása ugyan ma még nagy kihívás – különösen ilyen tempóban és volumenben –, de a rendszer rugalmasságát növelő egyre több piacérett megoldás csatasorba állításával fokozatosan javítható a helyzet. Ma már egyértelmű, hogy az energiaválság és a háború közép- és hosszú távon is érdemben felgyorsíthatja az energiaátmenetet.
hirdetés
