Általánosságban igaz, hogy minél nagyobb egy országban az egy főre eső energiafelhasználás, annál magasabb az életminőség. Ez az összefüggés azonban csak bizonyos energiafogyasztási szintig működik, amely egyébként jóval alacsonyabb a jelenlegi magyar értéknél.
Az energiafogyasztás szorosan összefügg az egészséggel és a jóléttel, különösen a várható élettartammal, a gyermekhalálozással, a boldogsággal, az élelmiszer-ellátással, az alapvető egészségügyi szolgáltatások elérhetőségével és a villamos energiához való hozzáféréssel. Azt is kimutatták korábban, hogy jelentős összefüggés van a villamosenergia-fogyasztás és az ENSZ humán fejlettségi mutatója (Human Development Index, HDI), vagyis az emberi jólét mennyiségi mérőszámának tekintett index értékei között. Ahogyan azonban a magasabb bevétel sem feltétlenül vezet jobb és boldogabb élethez, egy bizonyos szint felett az energiafogyasztás növelése is már csak marginális hozammal jár. Ez derül ki egy 140 ország 1971 és 2018 közötti energiafelhasználási adatainak, valamint a jólétet jelző globális adatoknak a statisztikai analízisével készült elemzésből.
Kapcsolódó bejegyzések
Úgy tűnik, a jólét elérésének egyetlen útja a természet rombolása
Egy friss tanulmány szerint az elmúlt 30 évben egyetlen ország sem tudta növelni lakosságának jólétét anélkül, hogy túlhasználta volna a természeti erőforrásokat.
Meglepően kevés energia elegendő a jóléthez
Napjainkban egy ember globális átlagban 79 gigajoule (GJ) energiát fogyaszt el évente. Ebbe tehát a legszegényebb országoktól a leggazdagabbakig a Föld minden országának lakossága beleértendő. Az egyes régiók és államok között azonban brutális különbségek vannak: például az Egyesült Államok egy főre eső 284 GJ-os éves fogyasztása két és félszerese Magyarországénak, és több mint 300-szorosa Szomália értékének.
Ehhez képest meglepően alacsonyan, mindössze 10 és 75 GJ között, vagyis a jelenlegi világátlag alatt húzódik az a tartomány, melyben az egészség és a jólét maximalizálható. Egyenlő eloszlást feltételezve tehát ekkora egy főre eső globális energiafogyasztás elvileg lehetővé tenné, hogy a világ minden országa megközelítse a ma legvirágzóbb államokban elérhető egészséget, boldogságot és környezeti jólétet. Ez azt jelenti, hogy a ma energiaszegénységgel küzdő országok a korábban véltnél sokkal kevesebb energia felhasználásával maximalizálhatják a jólétet. Ugyanakkor azt is jelenti, hogy a kiemelkedő energiafelhasználású országok a jólétet fenntartva vagy akár növelve csökkenthetik fogyasztásukat.
Van miből lefaragni
A legtöbb mutató, így a születéskor várható élettartam, a gyermekhalandóság, a boldogság, az élelmiszer-ellátás, valamint az alapvető egészségügyi szolgáltatásokhoz és a villamos energiához való hozzáférés esetében az értékek az egy főre eső energiafogyasztással párhuzamosan meredeken emelkednek egy szintig, de efölött már nem vagy csak kis mértékben. Ennek és a 10–75 GJ-os optimális fogyasztási tartománynak a fényében különösen elgondolkodtató az ezt jócskán felülmúló országok, például az Egyesült Államok 284 GJ-os adata. Az érték ugyan az 1970-es évek vége óta jelentősen csökkent – nagyrészt az energiahatékonyság növekedése révén –, de elsősorban a szállítás és a közlekedés magas energiaigénye miatt továbbra is az egyik legnagyobb a világon.
A megjelölt fogyasztási tartományt Magyarország is jócskán meghaladja a maga 113 GJ-os egy főre eső fogyasztásával (2020). Vagyis mi is – a tanulmány szerzőinek szóhasználatával élve – a pazarló országok körébe tartozunk, ahol a relatív magas energiafelhasználás mellett még nem sikerült maximalizálni az egészséget és a jólétet.
A kutatás eredményének ismeretében az is egyértelműbben látszik, hogy a világ energiaellátásának elsősorban nem kapacitásproblémája van. A gond sokkal inkább a pazarlással és a hatékonyság gyenge szintjével van, ami egybevág a meghatározó tudásközpontok, így például a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) álláspontjával is. Eszerint az energiahatékonyság egyfajta „első tüzelőanyag”, mivel még mindig a hatékonyság növelése jelenti a legtisztább és sok esetben a legolcsóbb módot az energiaszükségletek kielégítésére.
A klímaügy szempontjából is jó hír
A tisztességes életminőség eléréséhez szükséges minimális energiafogyasztás mértékének meghatározása fontos annak feltérképezéséhez is, hogy a világ hogyan tervezheti meg klímacéljait úgy, hogy közben az áram nélkül élő 770 millió és a nyílt tűzön főző több mint 2,5 milliárd ember számára elérhetővé teszi a modern energiaszolgáltatásokat.
Egy korábbi tanulmány szerint az extrém szegénység felszámolása a világban önmagában 18 százalékkal növelné az üvegházhatású gázok globális emisszióját, pedig ez távolról sem jelentené a jólét maximalizálását. Ha pedig az egész világ például az Egyesült Államok energiafogyasztási szintjére emelkedne, ez biztosan fenntarthatatlan globális energiaigényt generálna. Az ennek kielégítéséhez szükséges energiatermelő-kapacitás létrehozása még tisztán megújuló technológiákat alkalmazva is súlyos, esetleg katasztrofális környezeti következményekkel járna tekintettel a nyersanyagok, a föld és egyéb erőforrások ehhez szükséges hatalmas mennyiségére.
Az új eredmények viszont rávilágítanak arra, hogy a legszegényebbek felemelésével járó többlet emisszió ellensúlyozására hatalmas potenciált rejt magában a fejlettebb országok energiafogyasztásának és karbonemissziójának – a jólét megőrzése vagy növelése mellett is adott – csökkentési lehetősége. Ez egyértelműen jó hír a klímaügy szempontjából!
