



Kék Bolygó című podcastjának legújabb adásában a vízkészletek védelmére, a vízvisszatartás, valamint a Tisza víztéremelésének szükségességére hívta fel a figyelmet – az aszály és a vízgazdálkodási problémák kezelése, illetve a következő generációk ivóvízkészletének biztosítása érdekében – a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Környezeti Fenntarthatósági Intézetének igazgatója, Áder János volt államfő.
Bíró Tibor egyetemi tanár a YouTube videómegosztó portálon és már a TikTokon is megjelenő műsorban különösen aggasztónak nevezte, hogy az egymást váltó kisebb-nagyobb aszályos időszakok miatt „2017 óta folyamatos mínuszban, leürülésben vagyunk”, és a tél is többször csapadékszegény volt, így tavasszal sem lehetett megfelelő rajttal indulni a vegetációs időszakba. Hollandiában, Észak-Németországban és Skandinávia déli részén is emelkedik az átlaghőmérséklet, nő a hőségnapok száma, emellett megjelent a csapadékhiány is, az idei hosszú csapadékmentes időszak meglepte a hollandokat – jegyezte meg, utalva arra, hogy nem Kárpát-medencei, nem magyar jelenségről van szó.
A Magyar Hidrológiai Társaság alelnöki tisztségét is betöltő szakember arra hívta fel a figyelmet, hogy a meteorológiai aszály mellett a hidrológiai aszály is jelen van, azaz a vízgyűjtőkön hullott csapadék kis mennyisége miatt a vízfolyásokban sincs elegendő vízkészlet, ezáltal csökken a visszapótlás lehetősége.
Áder János, a Kék Bolygó Alapítvány kuratóriumi elnöke szerint súlyos következménye van annak, ha nagyon alacsony a Duna vagy a Tisza vízállása, ráadásul meg kell barátkozni a korábban a déli országokban ismert időszakos víztest fogalmával. Magyarországon ma már 37 olyan kisebb vízfolyás létezik, ahonnan nyáron rövidebb-hosszabb időre eltűnik a víz.
A volt köztársasági elnök utalt arra is, hogy a meteorológiai és a hidrológiai aszállyal megkezdődik a talaj kiszáradása. Az Alföld homokosabb részén a talaj felső 60–80 centiméteres rétegéből eltűnt a csapadék, de az alsóbb rétegekből is tűnik el a víz, kiszáradnak a tavak, a helyi vízfolyások, nincs helyi csapadékképződés, az ott élők vízellátása, a gazdák öntözési lehetőségei, a növények túlélése szempontjából súlyosak a következmények.
Bíró Tibor azt mondta, hogy a területi párolgás mértéke nőtt, a csapadékmennyiség országos átlagban „nagyjából állandónak mondható”, ám tér- és időbeli eloszlása változik. Szeptemberben látható volt, hogy az ország nagy részén megszűnt az aszály, ugyanakkor még most is vannak rendkívüli mértékben kiszáradt területek is.
A talajvízre is hatással van az, ha a talaj felső rétege teljesen kiszárad, és nincs csapadék-utánpótlás. A Homokhátságban a talajvíz szintjének csökkenése az 1970-es évek végétől átlagosan 2–3 méter, de a domborzattól függően van, ahol 5–6, a legszélsőségesebb helyeken 10–12 méter, és még „a Tisza völgyében is lehet tapasztalni, hogy ásott kutakból eltűnik a víz.”
A beszélgetés teljes terjedelmében az alábbi videón tekinthető meg:
(MTI)
Fotó: Canva