Sokan nem is gondolnák, hogy a talajvizek állapota kritikus pont mindennapi életünkben. Manapság egyre több kutatás megerősíti, hogy a talajban található víztartó rétegek lassan teljesen eltűnnek, ami hosszú távon végzetes következményekkel járhat. Milyen trendekkel kell számolni ezzel kapcsolatban? Hogyan lehetne megelőzni, illetve visszafordítani a kiszáradást? Cikkünkben ezeknek a kérdéseknek járunk utána.

Honnan származik az ivóvizünk?

A Földön található vízkészlet közel 97%-át a tengerek, óceánok vize teszi ki, ezek magas sótartalmuk miatt fogyasztásra alkalmatlanok. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne őket valamilyen módon mentesíteni a sótól. Erre nyújthat remek megoldást az úgynevezett reverz ozmózisos technika, amelyről alábbi cikkünkben is olvashatnak:

Kapcsolódó bejegyzések

Olcsóbb lehet a tengervíz sótalanítása

Nagy előrelépést ért el egy tudóscsapat a tengervíz sótalanítási eljárásában, amivel a világszerte működő 16 ezer sótalanító üzem hatékonysága 30-40%-al is nőhet.

Visszatérve az ivóvízkészletünkre, a bolygónkon található víznek csupán 3%-a alkalmas fogyasztásra, sokszor pedig ezekért is küzdenünk kell. Nagy részük a jég és a gleccserek fogságában van. Mivel azonban ezek a globális felmelegedés következtében egyre nagyobb mértékben olvadnak, pont a tengerek, óceánok vízszintjét emelik.

A maradék, ami többek között az otthonainkba is eljut, jöhet felszíni és felszín alatti vízforrásból is, illetve a már valamilyen célra „elhasznált” vizet is újra lehet hasznosítani alapos kezelés után. Hazánk szerencsére bővelkedik forrásokban, nagyrészt ezekből nyerjük ivóvizeinket is. Egyéb esetekben persze a saját magunk által ásott kutakból is kielégíthetjük napi folyadékigényünket a megfelelő feltételek mellett.

Sok helyen azonban nem ilyen könnyű hozzájutni az ivóvízhez. A World Health Organization (WHO) adatai alapján világszerte közel 296 millió ember nem bevizsgált kutakból és forrásokból jut vízhez, míg 115 millióan kezeletlen vizet vesznek magukhoz nap mint nap. A népesség nagy része azonban – ami közel 6 milliárd embert jelent – könnyen hozzájut az ivóvízhez. Az utóbbi szám növeléséhez pedig a meglévő vízkészlet észszerű és optimális felhasználása a kulcs.

Hova tűnnek talajvizeink?

Amint a fentiekből is kiderül, a felszín alatti vizek nagyban hozzájárulnak napi szomjúságunk enyhítéséhez. Sajnos azonban egyre több kutatás szembesül azzal a kiábrándító eredménnyel, hogy ezek egyre fogyatkoznak. Különösképp igaz ez a talajvizekre. A kaliforniai Santa Barbara Egyetem munkatársai közel három éven keresztül gyűjtötték az erre vonatkozó adatokat, nagyjából másfélmillió kút vízállását vizsgálták az elmúlt száz évből [1].

Kapcsolódó bejegyzések

Ássuk vagy fúrjuk? – Mindent a kerti kutakról

„Nincs oly kút, mely ki ne fogyna, ha mindig húzzák” – tartja a népi közmondás. Ha szó szerint vesszük a szólást, és eltekintünk a mögöttes tartalomtól, vajon akkor is igaz ez az állítás? Sokan használnak kerti kutakat öntözésre, állatok itatására vagy akár autómosásra. Azonban nem mindegy, hogy milyen kutunk van, vagy éppen milyet tervezünk létesíteni, […]

Az adatok elemzése során arra a következtetésre jutottak, hogy a víztartó rétegek 71%-ánál szignifikáns mértékben csökkent a vízállás. A tanulmányból továbbá az is kiderült, hogy ez a trend az 1980-as években kezdett felgyorsulni, manapság pedig egyre nagyobb mértékben tűnnek el talajvizeink. Ez leginkább természetesen a száraz éghajlatú területeken fordul elő, ahol földművelést végeznek, így a talajvizet elhasználják a növények öntözésére. Ezek a területek az évek során egyre szárazabbakká válnak, így nem meglepő, hogy szépen lassan teljesen eltűnik a talajvíz [1]. A problémát tovább mélyíti a globális felmelegedés is: a lassan egyre szélsőségesebbé váló időjárás miatt a termés még inkább az öntözéstől függ, ami felgyorsítja a föld alatti vizek kiaknázását.

Persze nemcsak a növénytermesztésre, hanem a mindennapi szükségletünk kielégítésére szolgáló ivóvíz előteremtése is csökkenti vízkészletünket, amely a népesség növekedésével egyre gyorsabban csökken, illetve mind kevesebben tudnak tiszta ivóvízhez jutni. Ezenfelül magát a Földet is veszélyeztetheti a talajvíz eltűnése.

Mit lehet tenni ennek megelőzése érdekében?

Szerencsére nem csak negatív példákkal találkozhatunk a nagyvilágban: egyes területeken nemcsak hogy nem csökkent, hanem még nőtt is a víztartó rétegekben fellelhető víz mennyisége. Például az Egyesült Államokban, az Arizona állambeli Tucsonban a Colorado folyó vizének egy részét a közeli völgy víztartó rétegeinek pótlására használják, amivel időszakosan tárolják is a vizet. Ez azért is lehet előnyös, mert megfelelő természeti adottságok mellett a talajvíz feltöltése olcsóbb és kevésbé káros alternatíva például a víztározók létrehozásához képest. Egy 2014-es cikkben felfedték, hogy a víztartó rétegekben sokkal nagyobb mennyiségű vizet tudnak jóval gazdaságosabban tárolni, mint a hagyományos víztározókban.

A szóban forgó probléma másik fontos megoldása lehet a használatra szánt talajvizek mennyiségének csökkentése. Ennek legmegfelelőbb módja ezek szabályozása lenne, így ugyanis sokkal pontosabban ellenőrizni lehetne, hogy hova is tűnik a víztartó réteg tartalma [1].

Összegzés

Bolygónkon kétségkívül romlik a talajvizek helyzete, szinte mindenhol csökken a bennük tárolt víz mennyisége. Egyes helyeken azonban remek felismeréssel képesek voltak fordítani a tendencián, ez később ideális esetben akár az ivóvízproblémáinkon is segíthet. Remélhetőleg egyre több területen fogják alkalmazni a fentebb bemutatott megoldást, hogy még sokáig használhassuk a Földünkön található talajvizet.

Kiemelt kép: canva

Forrás:

[1]      S. Jasechko et al., “Rapid groundwater decline and some cases of recovery in aquifers globally,” Nature, vol. 625, no. 7996, pp. 715–721, 2024, doi: 10.1038/s41586-023-06879-8.