Nagy előrelépést ért el egy tudóscsapat a tengervíz sótalanítási eljárásában, amivel a világszerte működő 16 ezer sótalanító üzem hatékonysága 30-40%-al is nőhet.
A Föld felszínének 70,8%-át borítja víz, ennek azonban 97,5% sósvíz, míg az édesvíz nagy része is jég formájában van jelen. Világszerte egyre nagyobb kihívást jelent az édesvízellátás biztosítása, mára sok helyen a felszíni és a felszín alatti vízkészletek túlhasználata miatt hosszabb-rövidebb időre víz nélkül maradhat a lakosság. A vízhiány fenyegetése szorongatta az elmúlt években a dél-afrikai Fokvárost és az indiai Csennait is.
A tengerparti országok és városok számára már régóta megoldást kínálhat a problémára a tengervíz sótalanítása, azonban ezek az eljárások egyrészt költségesek és erőforrásigényesek, másrészt az így készült víz íze sem olyan, mint a klasszikus édesvíz esetében. Persze, ha valaki szomjas, akkor a rossz ízű vizet is megissza. A fordított ozmózis folyamatára épülő eljárást viszont úgy tűnik hatékonyabbá lehet tenni az eljárás során használt membránok nanosűrűségű alkalmazásával.
Egy nemzetközi tudóscsapat által frissen publikált tanulmány felvázolja, hogy a fordított ozmózis során használt membránok sűrűségének következetes növelése nagyban javíthatja a víztisztítási technika hatékonyságát. Így több víz kevesebb energiával tisztítható, ami kevésbé tehetős országok számára is megnyithatja a sótalanítási eljáráshoz való hozzáférést.
