Water MiniLab
Water MiniLab

Mini laboratóriummal a maximálisan tiszta vízért

Jövőnk záloga a Föld vízkészletének megóvása, ehhez pedig mindenképp javítani kell a szennyvízkezelésen. A magyar egyetemi hallgatók által fejlesztett költséghatékony és egyszerű vízelemző technológia nagyban hozzájárulhat ehhez. A részletekbe a Water MiniLab alapítója, Szombathy Péter avatott be minket.

Mi inspirált titeket a Water MiniLab megalkotására?

Vízzel és szennyvízzel kapcsolatos kutatásokban vettem részt, amikor azt láttam, hogy sok esetben adathiány van a víz kémiai paramétereit illetően. Szakemberekkel beszélve hamar egyértelművé vált, hogy ennek oka a mérések bonyolultsága, a magas munkaerőigény és a vizsgálatok anyagi vonzata. Ekkor döntöttünk úgy, hogy megoldást keresünk erre a problémára, ezért elkezdtünk költséghatékony vízelemző eszközöket fejleszteni. Az ötlet és a termék azóta rengeteget fejlődött, igyekeztünk mindig beépíteni a piaci visszajelzéseket.

A jelenleg alkalmazott technikákhoz, eszközökhöz képest miben számít előrelépésnek a ti fejlesztésetek?

Mivel eszközünk egyszerre több paraméter mérésére képes, így több jelenleg használatban lévő eszköz kiváltására is alkalmas. A Water MiniLab teljesen automatizált, azaz emberi beavatkozás nélkül képes méréseket végezni közel laboratóriumi pontossággal. Nincs szükség bonyolult mintavételezésre, a minták laborba szállítására stb. A nevünk is erre utal: egy mini laboratóriumot hozunk létre az ügyfeleink telephelyén. Az általunk fejlesztett szoftvernek köszönhetően magas fokú döntéstámogatás, adatvizualizáció, figyelmeztetés- és értesítésküldés is történik. Eszközünk elsősorban a szennyvíztelepek számára készült, de alkalmazható bármely területen, ahol fontos a víz minőségének rendszeres mérése, például halastavak, különböző ipari vizek, felszín alatti és felszín feletti vizek esetében.

Water MiniLab: Óré Dániel - CFO, Szombathy Péter - CEO, Czipó Bernadett - COO, Pasics Richárd - CTO
A csapat fejlesztése teljesen automatizált méréseket tud végezni közel laboratóriumi pontossággal.
A képen: Óré Dániel (CFO), Szombathy Péter (CEO), Czipó Bernadett (COO), Pasics Richárd (CTO)

Hogyan zajlott eddig a fejlesztés, és hol tart most a startupotok?

Az automata műszerből több prototípust is készítettünk. A laboratóriumi mérések során legsikeresebbnek talált eszköz pilot projektje most kezdődik egy szennyvíztisztító telepen. A csapat a kezdetekhez képest jelentősen bővült, gyakornokokat és gépészmérnököt is vettünk fel a fejlesztések felgyorsításához, méréseink pontosabbá tételéhez.

Mennyiben egyedülálló a tevékenységetek itthon, illetve külföldi viszonylatban?

Jelenleg azt látjuk mind hazai, mind nemzetközi szinten, hogy pontosan olyan megoldás, mint a miénk, nincs. Ettől függetlenül persze léteznek olyan – évtizedek óta a piacon lévő – szereplők, akiknek rengeteg mérőeszközük van, amelyeket a mai szennyvíztelepek használnak is. Kevés az olyan vállalkozás, amely a „semmiből” próbálja felvenni a versenyt ezekkel a régi nagy cégekkel, viszont ilyenre is akad egy-két példa.

Ha tetszik a Water MiniLab története, szavazz, hogy a hónap közönségdíjasa lehessen!

Véleményed szerint globálisan mik a legnagyobb hiányosságok a szennyvízipar területén?

A legnagyobb világszintű probléma az, hogy a keletkező szennyvíz átlagosan 80 százalékát tisztítatlanul engedik a meglehetősen terhelt befogadókba, majd a tengerekbe, óceánokba öntik. A fejlett országokban ennél az aránynál lényegesen jobb a helyzet, a fejlődő országokban azonban hatalmas hiányok vannak az infrastruktúrában. A fejlett országok pedig ahelyett, hogy a fejlődő országokat segítenék egy jobb infrastruktúra kialakításában (ezáltal jelentősen csökkentve a kibocsátott szennyeződés mennyiségét), inkább a technológiákat tökéletesítik a minimális kibocsátáscsökkentés érdekében. Az egyre drágább és kifinomultabb módszerek helyett a meglévő egyszerű és megbízható technológiákat kellene világszinten elterjeszteni. Ezzel jelentősen lehetne csökkenteni a tisztítatlanul kieresztett szennyvíz arányát. Ennek köszönhetően, úgy gondolom, jelentősen javulhatna a bolygó vizeinek az állapota. Ezért is van óriási szükség a költséghatékony, de pontos mérési eljárásokra.

Water MiniLab applikáció
A költséghatékony, de pontos mérési eljárások az egyik kulcs, egyszerű, megbízható technológiai megoldásokra építkezve.

Miben lehet más a vízgazdálkodás és a vízipar 30–50 év múlva?

A digitalizáció nélkülözhetetlen lesz a víziparban, hiszen nagyobb hatékonyságot kell elérni a folyamatok megfelelő megértése és kontrollálása segítségével. Nagyon fontos azonban, hogy nem elég hatalmas mennyiségű nyers adatot kitermelni, ezeket értelmezni is kell, és a tanulságokat megfelelően beépíteni a rendszereinkbe, ezáltal hatékonyabbá és megbízhatóbbá téve a vízipart. Azonban – ahogy korábban említettem – nem szabad elfelejteni a fejlődő országok víziparának felzárkóztatását sem. A klímaváltozás és az ehhez kapcsolódó aszályos időszakok növekedése még fontosabbá teszik ennek a két feladatnak a megoldását.

A Water MiniLab mellett hogyan jelenik meg az életedben a fenntarthatóság, a környezetvédelem?

Környezetmérnökként nagyon fontosnak tartom, hogy minél kisebb ökológiai lábnyomot hagyjak magam után. Rendszeresen olvasok cikkeket, könyveket is arról, hogyan élhetünk fenntartható életet, mindenkinek ajánlom a „How bad are bananas?” című könyvet, amelyben Mike Berners-Lee számos tevékenység, élelmiszer és tárgy karbonlábnyomának kiszámítását ismerteti. Szerencsére ez a téma egyre elterjedtebb, már olyan appot is találtam, amely segíthet a számításban (WWF Léptem applikáció). Hogy néhány konkrét példát említsek a hétköznapi életemből: próbálok kevesebb húst, sajtot enni, biciklivel járok, szörpöt és lekvárt főzök, igyekszem helyi és szezonális termékeket vásárolni. Legfontosabbnak a hús és a tejtermékek fogyasztásának a csökkentését tartom, mivel ezeknek van a legnagyobb ökológiai lábnyoma. Emellett pedig szeretnék a mindennapi munkámmal is tenni egy fenntarthatóbb világért.

Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?

Fel szeretnénk építeni egy jó csapatot, amelynek tagjaival dolgozhatunk a fenntarthatóbb vízgazdálkodásért hazai és nemzetközi szinten egyaránt. Hosszú távon szeretnénk a vízanalitikai piac meghatározó szereplőivé válni. Ehhez szükségünk van olyan partnerekre, akik szintén hisznek az általunk felépített vízióban, és látják eszközünkben is azt a lehetőséget, amelyért megéri dolgozni. Céljaink eléréséhez szükségünk lesz további befektetőkre és kapcsolatokra ahhoz, hogy a hazai és a nemzetközi piacon is bebiztosítsuk magunkat.

Ha tetszik a Water MiniLab története, szavazz, hogy a hónap közönségdíjasa lehessen!

Mi áll a vízhiány hátterében Magyarországon?

Ott még szerencsére nem tartunk, hogy elfogyna az ivóvizünk, de az már többször is megesett, hogy korlátozni kelljen a használatát, erről pedig életmódunk változásai és a jelenlegi infrastruktúra is tehet.

Épp a júniusi hőhullám legmelegebb napjaiban kellett több hazai településen is korlátozni a lakossági vízfogyasztást, hogy biztosított maradhasson az ellátás. A Pest megyei Pécelen például még mindig érvényben van a rendelet, melynek értelmében reggel nyolc és este tíz óra között tilos az öntözés.

Bár nagyon sokat beszélünk a klímaváltozásról és a forróságért valóban felelőssé is tehető, a vízhiány esetében már nem kizárólagos a szerepe. Főképp a Budapest környéki agglomerációs településeken sokkal inkább a lakók számának gyors gyarapodása a ludas. Az elmúlt évtizedekben ugyanis rengetegen költöztek ki az ezzel párhuzamosan városkává növő településekre, miközben a helyi infrastruktúra nem tudta lekövetni a változások sebességét.

Pécelen is ez történt: a város lakossága az elmúlt negyven évben nyolcezerről közel húszezresre duzzadt. A kánikulai napokon pedig a helyi, nagyjából kétezer köbméteres átlagos vízfogyasztás megduplázódott, a kisebb igényekhez tervezett víztározók viszont nem bírták az iramot és szinte teljesen kiürültek.

Ahogy arra a település polgármestere rámutat, a megoldást a vízhálózat fejlesztése jelenthetné, erre azonban nincs pénz, és még ha kapnának is valamilyen állami támogatást, az önrész előteremtését sem tudnák egykönnyen megoldani. Addig is marad az esetenként bevezetett vízkorlátozás, ha az időjárási helyzet miatt jelentősen megnövekszik a vízigény.

Rengeteg fontos információ vár még rád! Nézz szét!

(hvg.hu)

pohár víz
Magyarországon is beköszönt a vízkorlátozások korszaka?

Az ivóvíz hiánya pusztán csak egy tünete a Magyarországon is egyre erősebben tapasztalható globális felmelegedésnek. A szakértők szerint elértünk arra a pontra, ahol már elsősorban az alkalmazkodás a feladatunk, valamint az, hogy elengedjük megszokott növényeinket a túlélés érdekében.

Az utóbbi hetekben válságos helyzet alakult ki a kánikula miatt Budapest agglomerációjában: több településen sem folyt víz a csapból.

Az ivóvíz, illetve a csapvíz hiányát az okozta, hogy a Duna Menti Regionális Vízmű Zrt. (DMRV) víztározóinak tartalékai a meleg miatt szokatlanul megcsappantak, így például Pécelen és Gödöllőn is arról számoltak be az ott élők, hogy nemhogy locsolni nem tudnak, de mosakodni, főzni, vagy egyszerűen vizet inni sem. Gémesi György, Gödöllő polgármestere a hvg.hu-nak elmondta, hogy a meleg miatt jelentősen megnőtt a lakosság vízhasználata, így a közműhálózat leterheltségéből fakadó alacsony víznyomás miatt fordulhatott az elő, hogy egyes háztartások víz nélkül maradtak.

A helyzet nem látszik könnyen megoldhatónak: a legtöbben korábban is csapvízzel öntözték kertjeiket, viszont a nyarak nem voltak olyan melegek, mint amiket az utóbbi években tapasztalhattunk, így nem is kellett korábban olyan gyakran locsolni. Ehhez jön hozzá, hogy nyáron megritkultak az esők, záporok, így többet és többször is kell öntözni a kerteket. Ez pedig az ivóvízkészlet rovására megy.

Csapadékdeficitről beszélni azonban nem lehet, ugyanis az éves csapadékmennyiség Magyarországon nem változott az utóbbi időben jelentősen. „Csalóka érzetet adhat, de az adatokból az látszik, hogy a száraz időszakok átlagos hossza megnövekedett” – mondta Kis Anna meteorológus, a Másfél fok szakportál szerzője. „Amikor esik, akkor esetenként érezhetően nagyon sok hullik, de ha a négy évszakos összeget nézzük, az nem mutat jelentős változást.”

Kis riasztó képet vázol fel a jövővel kapcsolatban: „az elmúlt évek hőmérsékleti adatait elemezve egyértelmű az emelkedő tendencia, akár évszakosan, akár éves bontásban nézzük. Különösen az extrém magas hőmérsékletű napok száma növekedett.”

Kis szerint egyre forróbb nyarak következnek, miközben a csapadék mennyiségében nem várható jelentős változás, pusztán annak időrendisége változhat, valamint lehullási formái lehetnek szélsőségesebbek. Magyarán szólva: egyszerre fog több eső esni viharos formában, utána viszont hosszabb ideig tartó szárazság várható.

Arról, hogy mi lehet a helyzet megoldása, a szakértők véleménye megegyezik. Kis szerint „két feladatunk van: valahogy mérsékelni a klímaváltozást, visszaszorítani a melegedést, valamint adaptálódni, alkalmazkodni valahogyan ahhoz, hogy ha meg is állítjuk a melegedést, még akkor is rengeteg szektorban fogja kifejteni hatását”.

Alkalmazkodási stratégiák terén is bőven van miből válogatnunk, de a szakértők között az egyik legnépszerűbb elképzelés a kék-zöld infrastruktúra modell a városi csapadékvíz-gazdálkodásban.

A csapadékvíz megtartására és értő felhasználására több ok miatt is rászorulunk, de nem elsősorban az ivóvíz kérdése miatt, bár azzal is összefügg. A közműhálózat jelenlegi felépítése alapján, ha eső éri el a fővárost, akkor minden víz a csatornarendszerbe zúdul, ami aztán tervezőinek szándéka szerint elvezeti azt a föld alatt. A koncepció hibája abban rejlik, amivel a városok útjainak lebetonozásakor még nem számoltak: hogy a beton egyszerűen nem enged át magán semmit, vagyis az esővíz nem tud sem talajvízként hasznosulni, sem valódi hűtő funkciót betölteni a kánikulában, hiszen túl gyorsan eltűnik a csatornában.

Az egyre ritkábban hulló, egyre nagyobb mennyiségű csapadék tárolását, lassú elvezetését a talajba pedig azért sem ártana megoldania a városoknak, mert így például fel lehetne azokat használni a városi növények, fák öntözéséhez, nem kellene az ivóvízként is funkcionáló csapvízhez nyúlni, ezáltal is masszívan megterhelve a közműrendszereket.

Az alkalmazkodás egy következő lépcsőfoka az elfogadás. Annak az elfogadása, hogy a globális felmelegedést legfeljebb lassítani tudjuk, megállítani már nem.

Ebből fakadóan meg kell barátkoznunk azzal a ténnyel, hogy korábban Magyarországon őshonos fafajok fognak fokozatosan eltűnni, ezekbe pedig hiba lenne görcsösen kapaszkodnunk. Ilyen például az, hogy az egyre melegedő klíma miatt szép lassan kiszorulnak az országból például a fenyők, bükkök és gesztenyék, átadva helyüket azoknak a növényeknek, amik a mediterrán viszonyok között érzik igazán jól magukat.

(Forrás: hvg.hu Kép: pexels.com)

Rengeteg fontos információ vár még rád! Nézz szét!

A Szigetköz vízgazdálkodásának helyreállításáról tárgyaltak

Az Európai Unió és a magyar kormány egymilliárd forintot meghaladó összeggel finanszírozza a Szigetközi vízgazdálkodásával kapcsolatos projektet, melynek nyitókonferenciája a mai napon volt a mosonmagyaróvári várban.

A program a szigetközi vízgazdálkodással és az éghajlatváltozás hatásaival kapcsolatos tervezéssel, az informatikai és a monitoring fejlesztések előkészítésével foglalkozik.

Az „Insula Magna – Komplex Vízgazdálkodási és Fenntartható Fejlesztési Program” hazai közreműködői a Széchenyi István Egyetem, a kőszegi Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete, az Országos Vízügyi Főigazgatóság és az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság.

Palkovics László innovációs és technológiai miniszter a konferencián elmondta, egy lehetséges vízgazdálkodási fejlesztés széles körű hatásait három nagy projektben, összesen 18 munkarészben vizsgálják, a magyar mellett német, osztrák és szlovák partnerekkel, valamint szakmai tanácsadó testület alakul annak támogatására, hogyan lehet a projekt eredményeit beilleszteni a gazdasági és társadalmi környezetbe.

A kormány megkezdte a Balatonnal kapcsolatos kutatásokat, megkezdődött egy Tisza-tóra épülő ökológiai rendszer kiépítése, valamint „megnézzük azt, hogy a román és az ukrán határszakaszon hogyan lehet a vízzel kapcsolatos közös ügyeket létrehozni” – fogalmazott.

Nagy István agrárminiszter, a térség fideszes országgyűlési képviselője szólt arról, hogy a Szigetköz latin nevét – Insula Magna – viselő, tárcaközi összefogással létrejött program célja, hogy a Szigetköz és a Csallóköz mintaértékű fejlesztési területté váljon.

A hosszú távú, szerteágazó fejlesztési terv olyan programokra, határon átnyúló együttműködésekre épít, melyek érvényre juttatják a fenntarthatóság szempontjait, természetközeli megoldásokkal, vízi infrastruktúra korszerűsítésével, turisztikai fejlesztésekkel – tette hozzá.

Rengeteg fontos információ vár még rád! Nézz szét!

(MTI)

Változtatnunk kell a hazai vízgazdálkodási szemléletmódon

Az ország jelentős területei egyszerre vannak kitéve az aszály, a belvíz és árvíz kockázatának, melyekkel nem tudunk a jelenlegi vízgazdálkodási rendszerek használatával hatékonyan megbirkózni.

A Másfélfok cikke szerint az éghajlatváltozással párhuzamosan, egyre növekednek a vízkockázatok hazánkban. Ez főleg annak köszönhető, hogy a világátlagnál gyorsabban emelkedő hőmérséklettel párhuzamosan egyre szélsőségesebb a csapadék időbeli eloszlása is.

Példaképp a tavalyi évet említik, amikor a június és az október nagyon csapadékos, míg az április és a november aszályos, csapadékszegény volt. A számítások szerint a felborult csapadékeloszlás még jobban erősödhet a jövőben: a nyár egyre szárazodik, a tél pedig egyre nedvesebbé válik majd, ezen felül pedig egyre több „nagycsapadékú” esemény várható. Ezen változások kezelésére pedig a vízgazdálkodás mai szemléletmódja és a működése sajnos nem alkalmas.

A hirtelen, nagy mennyiségben lezúduló csapadék villámárvizekhez vezethet, a gyors tavaszi hóolvadás és heves esőzések pedig megnövelik az árvíz és belvíz kialakulásának valószínűségét.

–írják a kutatók

A megoldás, ahogy arról már mi is írtunk korábban, a víz elvezetése helyett annak visszatartása lehet, amelyhez hasonló vízgazdálkodási elvek évszázadokon keresztül bevett módszernek számítottak a Kárpát-medencében.

Komplex, integrált vízgazdálkodási rendszerekben kell gondolkodnunk, melyekben kulcsszerepet kapnak azok a természetalapú megoldások, melyek helyreállítják és megerősítik a talaj, az erdők, a gyepek és a vizes élőhelyek vízmegtartó képességét.

A cikkben a jelenleg elterjedt, ám drága és az új körülmények között hatékonytalanabb szürkeinfrastruktúra-megoldások helyett a természetalapú megoldások mellett érvelnek, melyek olcsók és hatékonyak, és az ember mellett a természet is profitálhat belőlük. Járulékos hasznuk többek között például a talajvíz pótlása, a vizek helyben tartása, a mikroklíma szabályozása, a vízminőség javítása, élőhelyteremtés és a biológiai sokféleség támogatása.

A cikkben ezek mellett bemutatnak ma már működő példákat, több az éghajlatváltozás hatásaival szemben igen sérülékeny magyarországi kistelepülés megoldásait. Ezeken a helyeken természetes vízmegtartó megoldásokat alkalmaztak.

Rengeteg fontos információ vár még rád! Nézz szét!

Egyre jobban iszaposodik több balatoni strand

A Balaton kotrásának mielőbbi beindításáért az érintett minisztériumok, a Magyar Turisztikai Ügynökség és a Balaton Fejlesztési Tanács közreműködését kéri a 34 tagszervezetet tömörítő Balatoni Civil Szervezetek Szövetsége (BCSZSZ) – adja hírül az MTI-re hivatkozva a 24.hu.

A szövetség múlt heti közgyűlésének állásfoglalása kapcsán Gál Lajos elnökségi tag az MTI-nek elmondta, a Balaton nyugati medencéje, főként a strandok egyre jobban iszaposodnak.

Ez indokolttá teszi a 17 éve abbahagyott iszapmentesítési munkák folytatását, a strandok előtt lévő, évek óta megtelt iszapcsapdák kitisztítását, továbbá a tóból kikerülő, majd megtisztított homokkal történő rendszeres strandhomokozást.

A mederfeltöltődés a Zala folyó hordaléka miatt érinti jobban a Balaton nyugati medencéjét, így rendkívül fontos a Kis-Balaton és a Keszthelyi-medence kitisztítása az elvárt vízminőség biztosításáért – mondta a szakember, hangsúlyozva, hogy a balatoni iszapkotrás megindítása össztársadalmi érdek.

(Forrás: sokszinuvidek.24.hu – Kép: pexels.com – Fehér Zsófia)

Rengeteg fontos információ vár még rád! Nézz szét!

Az alkalmazkodás a kulcsszó a mezőgazdaságban

Áder János köztársasági elnök a NAK Szántóföldi Napok és AgrárgépShow-Mezőfalva című rendezvényen beszélt a magyar gazdák előtt álló kihívásokról.

A köztársasági elnök szerint az következő években az alkalmazkodás lesz a kulcsszó a magyar gazdák számára. 2050-re közel kétmilliárddal magasabb lehet a Föld népessége, miközben egyre rosszabb minőségű talajon, egyre kevesebb víz felhasználásával kell egyre több jó minőségű élelmiszert előállítani.

A hazai gazdáknak ráadásul a klímaváltozás hatásaihoz is alkalmazkodniuk kell, mely a Kárpát-medencében várhatóan erősebbek lesznek, mint a kontinens más részein. A növénytermesztésben például új technológiákra, a változó körülményekhez alkalmazkodó nemesített fajtákra lesz szükség, miközben a fogyasztói igényeknek is meg kell felelniük.

Áder szerint a gazdáknak alkalmazkodniuk kell a világgazdasági folyamatokhoz, amelyek az elmúlt egy évben 40 százalékos élelmiszerár-emelkedést hoztak, követni kell az Európai Unió szabályozásait, amely 2023-tól célul tűzte ki a növényvédő szerek és a műtrágyák felhasználásának csökkentését, továbbá a biogazdálkodás területének növelését.

Szintén ezen a rendezvényen beszélt többek között Jakab István az Országgyűlés alelnöke és a MAGOSZ elnöke, aki szerint a vízgazdálkodásra kiemelt figyelmet kell fordítani a jövőben, mert ha nincs elegendő víz, akkor nem fog számítani milyen technológiákkal akarunk termelni.

Rengeteg fontos információ vár még rád! Nézz szét!

(hirado.hu)

vízcsap
A járvány a vízfogyasztási szokásainkra is hatással van

A koronavírus-járványt kísérő lezárások a háztartások vízfogyasztására is hatással vannak, és ezt érdemes megfontolniuk a közműveknek is – derül ki egy kelet-angliai kutatásból.

A Cranfield Egyetem szakemberei a koronavírus-járvány alatti lezárások (mondhatni kényszerű otthonmaradások) és a lakosság vízfogyasztása között összefüggéseket vizsgálták.

A kutatók gépi algoritmusok bevetésével elemezték több mint 11 és fél ezer kelet-angliai háztartás óránkénti vízfogyasztási adatait 2020. januártól 2020. májusig. Kiderült, hogy összességében is megnőtt a háztartások vízfogyasztása az egy évvel korábbiakhoz képest, és ez a különbség annál erőteljesebb lett, minél szigorúbbakká váltak a korlátozások.

A vízfogyasztás napi eloszlása is szignifikánsan változott. A kora reggeli (reggel 7 és 8 óra közötti) fogyasztás 40 százalékról 20 százalékra esett vissza, viszont a szokásosnál többször mértek csúcsfogyasztásokat a nap folyamán.

A háztartások jelentősen megnőtt vízigénye komoly nyomást gyakorolt a hálózati vízszolgáltatásra. Ugyan evidenciának tűnik, azonban a vizsgálat eredménye fontos lehet a vízközművek számára a csúcsigény kezeléséhez, segíthet a fogyasztás előrejelzésében, a megfelelő stratégiák kialakításában a nem mindennapi időkben, például járvány vagy aszály idején.

(Forrás: hvg.hu – Kép: pexels.com)

Rengeteg fontos információ vár még rád! Nézz szét!

víz
Vajon tényleg víznagyhatalom vagyunk?

Március 22-én volt a víz világnapja, ennek okán foglalkozunk egy kicsit azzal a kérdéssel, hogy Magyarország hogyan fut neki a 21. század egyik fenyegető környezeti kihívásának: a vízhiánynak. Úton-útfélen hallani, hogy hazánk víznagyhatalom, de ez vajon tényleg így van? És a klímaválság várható fokozódásával is így marad?

Nem érdemes sokáig húzni a kérdés megválaszolását: közkeletű mítosz, hogy víznagyhatalom vagyunk, de a valóságban ez csak részben igaz. Azonban a kérdés jóval összetettebb annál, hogy egy mondattal el lehetne intézi.

A számokban rejlik a titok

Azt már az általános iskolában megtanultuk, hogy a Föld vízkészletének csupán 2,5%-a édesvíz. Ami viszont már kevésbé köztudott, hogy mindössze 0,009% a könnyen hozzáférhető felszíni édesvíz.

Ez önmagában nagyon kevésnek tűnhet, ám ha belegondolunk, hogy a bolygón lehulló összes csapadék, minden folyó és édesvizű tó vize is idetartozik, máris hatalmas mennyiséggel szembesülünk. A probléma csak az, hogy ez nem egyenlően oszlik el az országok, régiók és kisebb térségek között.

Egy ország vízbiztonságának vizsgálatakor az egy főre jutó megújuló vízkészlet az irányadó, a magyar víznagyhatalmi félreértések pedig ennek az adatnak a téves meghatározásából eredeztethetők. A megújuló vízkészletünk impozáns méretű, 11 000 m3/fő/év mellyel európai viszonylatban az élvonalban vagyunk, de világviszonylatban is bőségesnek számít.

És itt bújik meg a turpisság is, ugyanis a belső megújuló készletünk, mely nemzetközi értelemben és józan paraszti ésszel végiggondolva is irányadó lehet, a fenti számnak csupán a töredéke, 613 m3/fő/év. Ezzel a számmal pedig nemhogy az élvonalban lennénk, de a sereghajtók között is hátul kullogunk.

Az ENSZ meghatározása szerint 1700 m3/fő/év alatti megújuló vízkészlet esetén vízstresszről beszélünk, míg 1000 m3 alatt vízhiányról. Magyarország tekintetében sajnos utóbbi az igaz. Összehasonlításképp ez a szám Marokkó esetében 815, Ausztriában 6252 míg Franciaországban 2291.

Elfolyik tőlünk a víz

Bár a 11 ezres adat impozáns lehet, de ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy ennek 95%-a külföldről érkezik, máris érthetőbb, hogy miért illúzió erre a számra hivatkozni. Ráadásul a hazai vízmérleg negatív, ami azt jelenti, hogy több víz folyik ki az országból, mint amennyi érkezik.

Ezzel együtt jelenleg a két nagy folyónk környékén valóban beszélhetünk vízbőségről, azonban ezektől távolodva helyenként már ma is valós vízhiányról lehet beszélni. Ennek szélsőséges példája a Duna-Tisza közén fekvő Homokhátság, ami már hivatalosan is félsivatag.

víz
Több víz folyik ki az országból, mint amennyi érkezik

Arra sincs garancia, hogy a Dunának vagy a Tiszának mindig akkora lesz a vízhozama mint most, és az is problémás lehet, hogy a folyók felső szakaszain történő eseményekre nincs, vagy nagyon korlátozott a ráhatásunk.

Mindannyian emlékszünk még a 2000-es tiszai ciánszennyezésre, mely hosszú időre teljesen tönkretette a folyót. Erre a magyar hatóságoknak a kármentésen túl vajmi kevés befolyásuk volt, ahogy például az elmúlt hónapokban a folyón érkező szemétre sincs, ameddig a szennyeződés át nem lépi a határt.

Bár azt remélhetjük, hogy a csapot egyik nagy folyónk felső folyásánál sem zárják el, a világban számos példa van arra, hogy a folyókon osztozkodó országok között milyen komoly konfliktusok adódhatnak. Ezekből a legritkábban tud jól kijönni az az ország, amely hozzánk hasonlóan a folyók alsó folyásán helyezkedik el.

Rossz vízgazdálkodás, kevesebb csapadék

Máig úgy tanuljuk az iskolában, hogy országunk modernizálásának egyik kulcsa a 19. századi folyószabályozás volt. Ez a folyók hajózhatóvá tétele szempontjából valóban igaz is, minden más szempontból azonban pusztító következményeket hozott. Ám ez csupán a kezdet volt.

A 20. század közepe táján pörgött fel igazán a vízelvezetési infrastruktúra építése, amely gyorsan és hatékonyan szárította ki az országot. A fent említett Homokhátságon például csupán a hetvenes évek óta több mint két métert csökkent a talajvíz. Az országban található lecsapoló csatornákon évente nagyjából 1,8 km3 vizet veszítünk. Ez pont annyi víz, amennyi a Balatonban van.

Az Alföld egyébként is csapadékhiányos vidékeit a folyók időszakos áradásai tartották nedvesen. A drasztikus beavatkozások azonban elvágták az árvízi víztöbblet hasznosításának lehetőségét, ráadásul megszüntették az árvizes területeken hagyományos gazdálkodási módszert, a fokgazdálkodást is. Mára az árvíz a barátunkból az ellenségünkké vált.

Közben pedig a klímaváltozás egyre több aszályt, kiszámíthatatlan és szélsőséges csapadékmennyiséget, és a globális átlagnál magasabb hőmérséklet-emelkedést hoz magával hazánkba, ami további kiszáradáshoz fog vezetni.

Sivatag lesz az ország?

A 21. század egyik kulcsszava az adaptáció. Ehhez azokat a folyamatokat és megoldásokat kell megváltoztatnunk, melyek részben felelősek a mostanra kialakult helyzetért. A vízgazdálkodás az elmúlt évszázadban főleg arra törekedett, hogy a vizet minél előbb elvezesse, azaz minél kevésbé léphessenek ki medrükből a folyók.

víz
Megfelelő módszerekkel még a klímaváltozás ellenére sem lesznek félsivatagos vidékeink

Ezt a gyakorlatot kell egy új vízgazdálkodási felfogás mentén úgy átalakítani, hogy a víz minél nagyobb része maradjon nálunk. Ez nem víztározók építését jelenti, hanem egyfelől a talaj, az erdők és a vizesélőhelyek vízmegtartó képességének fokozását, másfelől az ártéri gazdálkodáshoz hasonló hagyományos vízgazdálkodási eszközök újbóli meghonosítását.

Ha a víz mielőbbi elvezetése helyett annak megőrzésére, illetve a vele való együttműködésre koncentrálunk, akkor a Kárpát-medencét az évszázad végére várhatóan 3-5 fokos átlaghőmérséklet-emelkedéssel sújtó klímaváltozás hatásaival szemben is kevésbé leszünk védtelenek, mintha ezekkel a hatásokkal a jelenlegi állapotok mellett kellene szembenéznie az országnak.

Rengeteg fontos információ vár még rád! Nézz szét!

Minden csepp számít: 5 esővíz hasznosítási tipp

A tegnapi Nemzetközi Energiatakarékossági Világnap alkalmából a Wavin Magyarország a Magyar Természetvédők Szövetségével összegyűjtött néhány tippet az esővíz hasznosításra. Az esővíz azért is fontos téma, mert vízhiány az egyik legnagyobb környezetvédelmi probléma, melyet alternatív megoldásokkal lehet mérsékelni.

  1. Házi vízrendszerünket érdemes úgy kialakítani, hogy az összegyűjtött esővizet a locsolás mellett más célokra is felhasználhassuk, például mosás vagy WC öblítés. Ehhez egy elkülönített vízvezetékrendszert szükséges építeni annak érdekében, hogy az esővíz ne keveredjen az ivóvízzel. A nem hasznosított esővíz a szennyvízzel sem keveredhet, hiszen úgy túlterhelheti a csatornahálózatot. A megfelelő rendszer kialakításával akár felére csökkenthetjük az otthoni vezetékes ivóvíz mennyiségét.
  2. A hirtelen érkező, nagy mennyiségű esőzéseket általában hosszú aszályos időszakok követik. A nagy esőzések során lehulló csapadékot leginkább olyan esővíztároló, -szikkasztó rendszerek segítségevel tudjuk hasznosítani, amelyek a csapadékot a föld alá vezetik, innen pedig a fel nem használt mennyiség a talajba fokozatosan szivároghat.
  3. Fontos rendszeresen tisztítani az ereszeket, csatornákat, ha kell, alkalmazzunk lombfogó hálót. Gondoskodjunk a házunk előtti vízelvezető árkok, hidak, átereszek tisztántartásáról is a tavaszi nagytakarítás során.
  4. A vízelvezetés során érdemes műanyag szikkasztó blokkban is gondolkodni: a kulé kavics vízfelvevő képessége térfogatának kb. 30%-a, addig egy műanyag szikkasztó blokk esetében 95% ez az arány, tehát jóval nagyobb kapacitással bír.
  5. Okos vezérléssel előre felkészülhetünk az időjárási anomáliákra.

(magyarmezogazdasag.hu)

A klímaváltozás már a szomszédban van

Az ukrán környezetvédelmi miniszter szerint természeti katasztrófákkal fenyegeti Ukrajnát a klímaváltozás. Roman Abramovszkij elmondta, hogya a globális felmelegedés miatt a Kárpátokban áradásokra, míg az ország déli részén elsivatagosodásra kell számítani.  A miniszer által közölt adatok szerint Ukrajna középhőmérséklete az elmúlt három évtizedben 1,2 Celsius-fokkal emelkedett.

Az elmúlt időszak és a jövőbeli klímaváltozás miatt Közép-Ukrajnában és az ország déli részén ivóvízhiány fenyeget, ezért szükség lehet a víztározók újbóli megerősítésére az árvizek megelőzése érdekében. Abramovszkij azt javasolja, hogy angol és francia példára a gátak megnyitásával víztározókat hozzanak létre a biodiverzitás megőrzése céljából.

(index)

Rengeteg fontos információ vár még rád! Nézz szét!

A városi vízgazdálkodásnak új szemléletmódra van szüksége

A városi csapadékvíz-gazdálkodásról jelent meg cikksorozat a masfelfok.hu-n, melyben a szerző áttekinti, hogy a döntéshozók és a tervezők szemléletváltása miképp járulhatna hozzá egyebek mellett jóllétünkhöz és városaink klímaváltozáshoz való alkalmazkodási képességéhez.

A városi népesség robbanásszerű növekedése nem látszik lassulni, 2025-re a Föld lakosságának kétharmada városokban fog élni. Ezzel a beépített területek nagysága is folyamatosan nő, ezeken a helyeken pedig a víz természetes körforgása megbomlik.

Mivel le van burkolva, a talaj nem tudja elnyelni a csapadékvizet, így az a csatornarendszeren próbál távozni. A 20. század második felében épült csatornákban már nem keveredik a szennyvíz és a csapadék, de így is komoly gondot okozhat az utakról, a levegőből és az építőanyagokból kimosódó vegyszerek szennyezése mely a lefolyó vízzel a természetbe jut.

Az egyre extrémebb időjárási események miatt megszaporodó villámárvizeket azért alakulhatnak ki, mert a rövid idő alatt lehulló nagy mennyiségű csapadékot nem képesek kezelni a csatornák.

A városok klímaadaptációjának egyik kulcskérdése a vízháztartás problematikája.

A cikk szerint a várostervezésben radikális szemléletváltásra van szükség, amely a víz értékét felismerve a csapadékvíz-elvezetés helyett, a csapadékvíz-gazdálkodást helyezi a középpontba. Akár a teljes csatornarendszer feleslegessé válhat, ha a természet mintájára a lefolyás, beszivárgás és párolgás eredeti egyensúlyának helyreállítására törekszünk.

A városi kék-zöld infrastruktúrát a csapadékvíz-gazdálkodás és a vízáteresztő városi zöldfelületek közös rendszere alkotja, melyek nem lebetonozott felületekben, hanem multifunkciós, ökologikus terekben gondolkozik. Ezek a helyek egyszerre szolgálják városlakók egészségét és kikapcsolódását, élőhelyet a növény- és állatfajok számára, a csapadékvíz problémák megoldását mellett.

Ráadásul, ahogy az általában lenni szokott, az ökologikus megoldás akár a meglévő hálózat kiegészítésével is olcsóbb megoldásnak bizonyulhat, mintha az eredeti vízelvezető hálózatot fejlesztenék.

A cikksorozat második és harmadik része is elérhető már a Másfélfok oldalán.

Rengeteg fontos információ vár még rád! Nézz szét!

Elkerülhetetlen vagy katasztrófához vezethet az új vízgazdálkodási törvényjavaslat?

Magyarországon évről évre súlyosabb a vízhiány, az aszálykárok növekednek, ezért a gazdálkodók részéről jogos a víz iránti fokozódó igény, azonban az öntözéshez használatos talajvízkutak létesítésének és üzemeltetésének engedélyeztetése költséges és bonyolult. Ezt a problémát próbálja orvosolni az a törvényjavaslat, amelyet Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes nyújtott be november 10-én.

A beavatkozás elkerülhetetlen

Ürge-Vorsatz Diána klímakutató nem tartja kizártnak, annak ellenére, hogy Magyarország köztudottan gazdag vízkészletekben, hogy egy-két évtizeden belül, még hogyha időlegesen, és csak bizonyos területeken, de

feszültség léphet föl azzal kapcsolatban, hogy ki használhatja föl a helyileg elérhető édesvízkészletet.

Hiszen Magyarországon is, a World Resources Institute jelentése is kimondja Közép-Európára, növekedik az aszályos időszakok hossza és gyakorisága.

A Természetvédelmi Világalap (WWF) korábban azt jelentette, hogy Magyarország fokozott veszélyben van a szárazságot tekintve: az aszálygyakoriság növekedésének kockázata igen jelentős, vagyis a jövőben gyakoribb és hosszabb száraz periódusokra számíthatunk. A Duna-Tisza-közi Homokhátságban például az 1970-es évek óta 2–5 méterrel csökkent a talajvíz szintje, de van, ahol tízméteres csökkenést is mértek. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) a Homokhátságot már évekkel ezelőtt a félsivatagos övezetbe sorolta.

A WWF szerint azonban az új vízgazdálkodási törvényjavaslat katasztrófához vezethet.

WWF közleménye szerint ez az enyhítés ugyan valóban csökkentené a gazdákra háruló bürokratikus terheket, de ez a bürokrácia ebben az esetben nem öncélú, az intézkedés pedig hosszabb távon katasztrofális környezeti következményekkel járna.

Dedák Dalma, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője szerint a jelenelgi szabályozás szerint az engedélykérelemben ismertetni kell a kút tervezett műszaki paramétereit, a használat során keletkező szennyvíz kezelési módját, illetve a vízkészletekre és a környezetre gyakorolt hatásait is be kell mutatni. A szakértő arra is felhívja a figyelmet, hogy egy rossz helyen létesített, rosszul kivitelezett kút potenciális szennyezőforrás, amelyen keresztül a növényvédőszerek, a műtrágya és a szerves trágya a földfelszín alatt található vízkészletet is beszennyezheti – foglalta össze a Qubit.

A Vitatható ökopolitika címen indított pódiumvita-sorozat keretében október 31-én Kajner Péter, az ELTE Humánökológia Mesterképzés oktatója és a WWF Élő Folyók programjának szakértője azt hangsúlyozta, hogy

a jelenleg aszállyal, árvízzel és belvízzel együttesen sújtott területek kezelését csak vízgazdálkodási paradigmaváltással lehet fenntartható módon orvosolni.

Ennek keretében fel kell hagyni a csaknem 200 éve, vagyis a folyószabályozások óta berögzült vízelvezető gyakorlattal, hiszen a 21. század legfőbb problémája már nem a víztöbblet, hanem az egyre nagyobb károkat okozó aszály.

A szakértő kiemelte, hogy

a probléma kezeléséhez a belvizeket és árvizeket kellene felhasználni, az éghajlat melegedése miatt bekövetkező szélsőségek enyhítésére a természetes módszerekre alapozott, vízmegtartó tájgazdálkodás lehet a megoldás.

(WWF/Qubit)

search icon