Magyarország Európa egyik legjobban „felszántott” országa, mégis eljutottunk oda, hogy mára a hazai cukortermelés a kereslet alig 40%-át képes kielégíteni, de burgonyából sem tudjuk fedezni a hazai szükségletet. Hogy lehetséges ez egy olyan országban, amely évszázadok óta az agráriumából él, és büszkén hirdeti magáról, hogy víznagyhatalom? A választ a merev termelési szerkezetben, a hibás vízgazdálkodásban és a klímaváltozáshoz való érdemi alkalmazkodás hiányában kell keresnünk.
A Másfélfok összeállításából kiderül az is, hogy milyen hatással lehet a EU-Mercosur-egyezmény a magyar mezőgazdaságra. Sipos Vera, a Green Policy Center (GPC) klímapolitikai tanácsadója rámutat arra, hogy bár szeretjük azt hinni, hogy a Kárpát-medencében bőségesen van vizünk, a valóság ennél jóval szárazabb. „Őrült nagy baj van” – fogalmazott a GPC vitaestjén Balogh Péter, a Vízválasztó Mozgalom elnöke, rávilágítva egy évtizedes szemléletbeli hibára. Még mindig a víz elvezetésében és a gyors lecsapolásban vagyunk aktívak, nem pedig a megtartásában.
Kapcsolódó bejegyzések
Óriási veszélyt jelent az EU és a dél-amerikai országok közötti Mercosur-megállapodás
Az Európai Bizottság kerülő úton szeretné a kereskedelmi megállapodást ideiglenesen életbe léptetni.
A magyar táj vízellátottsága terén a helyzet drámaivá vált az elmúlt években: a Tisza vízgyűjtőjén mára nagyjából három és fél balatonnyi, a Dunáén pedig egy balatonnyi víz hiányzik a talajból. Miközben aszály sújtja a földeket, az árhullámokat továbbra is igyekszünk minél gyorsabban kivezetni az országból ahelyett, hogy hagynánk a vizet beszivárogni a talajba.
Az eredmény? Porzó utak márciusban, és fák, amelyek gyökere már nem éri el a mélyre süllyedt talajvizet. 2026-ban a januári nagy hó ellenére már március végén aszály van itthon és az egész régióban. A „Vizet a tájba” program révén tavaly előremutató beavatkozások kezdődtek, Orbán Viktor pedig egy nemrég elhangzott beszédében is elismerte, hogy hatalmas feladatok várnak ránk.
Kapcsolódó bejegyzések
Így szipolyozzuk ki a vizet a földekből – Ám a vízkörforgás helyrehozható!
Szükségünk van a vízre, nélküle nem élhetünk. De hogyan fordíthatjuk vissza a káros folyamatokat?
Ez a válság nemcsak környezeti, hanem strukturális is. A vitaest egyik legérdekesebb pontja a hazai földhasználat arányainak kérdése volt. Bár jelentős mezőgazdasági területekkel rendelkezünk, Balogh Péter felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar szántóföldi gabonatermelés nagyjából 10 százaléka szolgál közvetlen emberi fogyasztásra. A fennmaradó rész jelentős arányban ipari alapanyagként vagy állati takarmányként kerül felhasználásra, illetve exportálják. Magyarország az Európai Unió harmadik legnagyobb bioetanol-termelője, mindössze Franciaország és Németország előzi meg.
Az elemzés tovább olvasható a Másfélfok publikációjában.
Fotó: Canva