Míg a gyapjúból készült ruhák a legdrágábbak közé tartoznak, addig Európában a pásztorok néha inkább elégetik az állatokról lenyírt nyers gyapjút, annyira nincs ára. Eközben a mezőgazdaság aszályokkal és kimerülő talajjal küzd, a műtrágyázáshoz kapcsolódó karbonkibocsátás pedig tovább fokozza a felmelegedést. Ezekről a kihívásokról és az őket összekötő zseniális megoldásról beszélgettem vendégemmel, dr. Veres Andreával.
Magyarországon évente 2 ezer, Európában pedig 90 ezer tonna gyapjú keletkezik, melynek felhasználása nincs megoldva. Ennek számos oka van, többek között az, hogy kontinensünkön nagyon sokféle juhot tenyésztenek, elsősorban tej- és húshasznú fajtákat, míg a textiliparnak alapvetően homogén gyapjúra van szüksége. Ennek az igénynek a kiszolgálására szakosodott Ausztrália, Új-Zéland és Kína, velük ilyen módon nem tudunk versenyezni. Ez azonban egyben azt is jelenti, hogy az európai gyapjú feleslegessé válik.
Dr. Veres Andrea növényorvos, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem címzetes egyetemi docense, a gyapjúpelletet gyártó FitoWool társalapítója.
A nyers gyapjú kilónkénti nagyjából 25 eurocentes felvásárlási ára még arra sem elég, hogy a legközelebbi gyapjúmosóba elszállítsák. Persze – ettől talán nem függetlenül – ma már gyapjúmosók sincsenek, legalábbis Magyarországon egy sem működik. Az nagy erőforrás-igényű eljárást elsősorban a fejlődő világ országaiban végzik.
Mindezen problémákat tetézi itthon az, hogy a hatályos szabályozás szerint a gyapjú harmadosztályú mezőgazdasági melléktermék, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag a veszélyes hulladékokra vonatkozó szabályok érvényesek a kezelésére.
A magyar gyapjú nagy része a „szemétbe megy”, holott rendkívül értékes anyag, például a kertben. Egy megoldás segíthet más szemmel nézni a gyapjúra.
Attól, hogy az európai gyapjú nem feltétlenül magas minőségű, nem eléggé finom szálú, még nagyon sok mindent lehetne készíteni belőle: akár belsőépítészeti dizájnelemeket, akár szőnyeget, de akár szigetelőanyagként is lehetne használni. Tehát az, hogy hulladékként kezeljük, és nem lehet gyakorlatilag értékesíteni, abszurd helyzet.
Ezen a ponton jön a képbe dr. Veres Andrea és a Fitowool megoldása. Családi üzemükben a nyers gyapjúból úgynevezett pelleteket hoznak létre, mosás vagy bármilyen különleges, erőforrás-igényes előzetes kezelés nélkül. Ezek a pelletek a mezőgazdaságban vagy épp a kiskertekben igen hatékonyak, tökéletesen ki tudják váltani a műtrágyákat, de még az aszály elleni védekezésben is jól működnek.
A gyapjúról ugyanis ismert, hogy igen gazdag a növények által jól hasznosítható tápanyagokban: nitrogéntartalma például 10%-os, azaz háromszorosa a tyúktrágyáénak, amely a legerősebb állati trágya. Mégsem szükséges hígítani vagy más módon kezelni, ugyanis a benne rejlő tápanyagokat a mikroorganizmusok tudják csak fokozatosan feltárni. Ezenkívül jól szellőző és jó nedvszívó képességű anyag. A földbe kerülve ezeket a tulajdonságait megtartja, és szép lassan, hónapok alatt bomlik le, közben pedig folyamatosan, a növények számára kívánatos mennyiségben engedi ki magából a tápanyagokat.
Amikor egy gyapjúanyagot választunk, nemcsak magát a terméket választjuk, hanem az egész értékláncot támogatjuk. Hiszen a juhászok hozzájárulnak a táj fenntartásához, a biodiverzitás megőrzéséhez, ahhoz, hogy azt a tájat, amelyet ismerünk, hosszú ideig élvezhessük.
Az adásban ezeken túl szót ejtünk:
a légköri aszály és a talaj menti aszály különbségéről, valamint arról, hogy a kettő kezelésére eltérő megoldások léteznek,
arról, hogy miért nem éri meg a gazdáknak gyapjútermelésre optimalizált juhokat tartani Európában,
a gyapjúmulcs szőnyeg előnyeiről, mely felére csökkentheti az öntözési igényt,
arról is, hogy hol lehet, és miért érdemes gyapjús kézműves workshopokba bekapcsolódni Magyarországon.
Novák Zsombor
A szerző humánökológus, a Greendex újságírója és a podcastok házigazdája. Hobbija a kertészkedés és a főzés, foglalkoztatja a városi fenntarthatóság, a permakultúra és szinte minden olyan terület, mely kapcsolódik a fenntarthatósághoz és a környezetvédelemhez.
