Június eleje van. A mezőkön kaszálható állapotban a szálastakarmánynak való lucerna, széna. Azonban ez az időszak egybeesik az őzek ellési idejével, akik gyakran a kaszálásra szánt területeken hagyják gidáikat. Ez rengeteg balesethez vezethet. Ezért is fontos az olyan alapítványok munkája, mint a Vadvilág – Élőhelyrehabilitáló Alapítványé, amely többet között gidamentéssel is foglalkozik.
Az őzek és a gidáik viselkedése tökéletesen alkalmazkodott a ragadozóktól való elrejtőzéshez. Ám épp ez a viselkedés teszi kiszolgáltatottá őket a modern mezőgazdasági gépekkel szemben. Ugyanis az ellések főszezonja májusban és júniusban csúcsosodik ki, a suták általában 1–2 gidának adnak életet, gyakran a kaszálandó mezőgazdasági területeken. Ez pedig komoly problémát jelent a populáció szempontjából, hiszen évente akár 15 000 őzgida is elpusztulhat kaszáláskor, sok más fajjal együtt.
Kapcsolódó bejegyzések
Gondoljuk újra a közúti közlekedést! – Utak és élővilág, 3. rész
Az utak hatása messze túlmutat az állatgázolásokon, pedig még erre sincs varázsütésszerű megoldás. Mivel tehetnénk az elütések ellen
Az őzek viselkedése ösztönös, és ez okozhatja a vesztüket
A gidák viselkedése tehát ahhoz alkalmazkodott, hogy túléljék az anyjuk táplálékkereső időszakait, és addig a ragadozók ne találják meg őket. A frissen született gidáknak szinte egyáltalán nincs testillatuk, így a ragadozók nem szagolják ki őket. A „lapuló ösztönüknek” köszönhetően mozdulatlanok, nem futnak el, ha veszélyt éreznek. A suták nincsenek mindig az utódjuk mellett, csak szoptatni és tisztogatni járnak vissza hozzá naponta néhány alkalommal. Ráadásul az első pár napban a gidák idejük 90%-át rejtőzködéssel töltik. És itt jönnek a képbe a nagy és hangos mezőgazdasági gépek.
Gazdálkodók, figyelem! Ti is segíthettek az őzgidáknak!
A Vadvilág – Élőhelyrehabilitáló Alapítvány egyik fő tevékenysége, hogy kimenti a kaszálások előtt ezeket a kis állatokat a magas fű közül. Menyhárt Zoltán, az alapítvány kurátora elmondta, hogy az őzgidák mellett gímborjú, dámborjú, mezei nyúlfi és fácánfészek is van a „mentési listán”, de az Alföldön ennél sokkal színesebb a paletta, ugyanis rengeteg élőlény fészkel a földön.
Zoltán rámutatott arra, hogy az állatvédelem sok gazdának fontos, és mindenkinek az az érdeke, hogy kimentsék az állatokat a kaszálóról. Az állatvédelem mellett ugyanis van egy másik szempont is: az állati tetemmel szennyezett takarmány melegágya lehet a fertőzéseknek és a botulizmusnak, köznyelven a „kolbászbaktériumnak”. Ez pedig akár a haszonállatok pusztulásával is járhat.
Hogyan lehet kimenteni a vadállatokat a kaszálóról?
A szakember elmondta, hogy a mentés kaszálás előtt, hőkamerás drón segítségével történik. Az alapítvány 80 drónos szakemberrel dolgozik együtt országosan. A drónnal átnézik a területet, amely a legkisebb élőlényt is „megmutatja” a kaszálón. Sok esetben a gazda vagy egy hivatásos vadász segíti a munkát. A mentés levágott fűvel és gumikesztyűvel történik: ez a szakszerű megfogása a kis állatoknak, ugyanis így nem kerül rájuk az ember illata. Meghatározzák, hogy mennyi ideig lehet rekeszben a gida, és milyen távolságra viszik majd. Az állatok általában a terület szélére kerülnek, biztonságos helyre. Ha van a kaszáló mellett 10%-os vadvédelmi sáv, akkor arra a területre.
A vadvédelmi sáv (vagy mezőgazdasági környezetben gyakran vadvédelmi szegély, biodiverzitás-szegély) egy olyan sajátos rendeltetésű földterület, amelyet a nagyméretű szántóföldek vagy erdők szélén alakítanak ki a vadállomány védelme, a vadkárok mérséklése és a biológiai sokszínűség fenntartása érdekében.
Két nagyobb mentőcsapat dolgozik az országban hőkamerás drónnal, az egyik az Országos őzgida- és fészekaljmentési akcióprogram, ezt a vadásztársaságok igényelhetik; a másik pedig a Vadvilág – Élőhelyrehabilitáló Alapítvány, ahol vadásztársaságok és gazdálkodók is jelentkezhetnek. Mivel június elején sok kaszálón berobban a munka, jellemzően sok helyen egyszerre van szükség mentésre.
Mit tehetünk hétköznapi emberként az őzgidák mentéséért?
Az alapítvány munkáját leginkább azzal segíthetjük, ha visszük a hírét, hogy minél többen tudjanak erről a lehetőségről. Ám az alapítvány szakemberei más tevékenységet is végeznek: vadföldek létrehozásával, vaditatással és vadgázolások megelőzésével is foglalkoznak. Mivel a természetes vadföldekből egyre kevesebb van, Menyhárt Zoltán és az alapítvány tagjai olyan vetőmagkeveréket ültetnek el, amelyből fejlődő növényzet táplálékként és búvóhelyül is szolgál a vadak számára.
A legfontosabb a júniusi kaszálás idején: ha van lehetőséged, hívd fel a gazdálkodók figyelmét a hőkamerás gidamentésre, hogy minél kevesebb állat essen áldozatul a mezőgazdasági gépeknek!
Képek és video: Vadvilág Élőhelyrehabilitáló Alapítvány
