A legtöbb hobbikertész számára az ősz a kertészeti idény végét jelenti. A jó gazda ágyat vet a kertnek, és maga is szabadságra vonul, hogy tervezgethesse a következő szezont. Pedig a hűvösebb időjárás is magában rejti annak lehetőségét, hogy télen se kelljen lemondanunk a friss házi zöldségek élvezetéről. Kísérletezőkedvű olvasóknak, kalandvágyó hobbikertészeknek bátran ajánlom kipróbálásra a téli(esített) magaságyást, amellyel átvészelhető az a pár ínséges hónap, amelyek után kertünk újra életre kel.

Egy magaságyásos veteményesben télen igazán nincs más tennivalónk, minthogy leszüreteljük munkánk gyümölcsét. A saját nevelésű zöldek ráadásul kiváló tápanyag- és vitaminforrások ebben az évszakban. Ám az előkészületeket most kell megejteni: amennyiben megálmodtuk téli salátázónkat, mielőbb vessük el a magokat, hogy növénykéink a kellemes kora őszi időben cseperedhessenek. Ha az időjárás az elmúlt évekhez hasonlóan kegyes hozzánk, még sok napsütéses órában lehet részük.

Kapcsolódó bejegyzések

Így építsünk magaságyást – Tippek a MÁS Kerttől

A magaságyás-építés az elhatározással kezdődik. Ha ez megvan, ne hagyjuk magunkat eltántorítani, legyünk kreatívak és rugalmasak a kivitelezésben!

Miért pont magaságyás?

Magaságyásban a talaj hőmérséklete magasabb, mint szabadföldön, így komfortosabb körülményeket biztosít zöldségeinknek a hidegebb évszakban. Az ágyás alsó rétegeiben lévő szerves hulladék bomlásával hő szabadul fel, amely alulról, a gyökérzónában is melengeti növényeinket, ráadásul a napfényt is könnyebben begyűjthetik a „pódiumról” zöldségeink. A fából készült ágyáskeret jól tartja a hőt, benne a talaj gyorsabban melegszik, és lassabban hűl le, egy kis csavarral pedig melegházzá vagy mini fóliasátorrá is átalakíthatjuk.

Az ilyen veteményeskertben ugyanakkor nem kell terveznünk azokkal a talajjavító munkákkal, amelyek miatt a föld télen parlagon pihen, ezért a vetésforgóba is könnyebben beilleszthetők az őszi-téli zöldségfélék. Az ágyásban felejthetünk néhány sárgarépát vagy céklát, nem fognak zavarni senkit. Ha pedig épp felszabadult egy ágyásunk, némi talajelőkészítés után hozzá is láthatunk télikertünk kialakításához.

Kapcsolódó bejegyzések

Magaságyás – 2. rész: Előkészítés és elővetemény lépésről lépésre

Itt az idő, kezdhetjük előkészíteni magaságyásainkat és elültetni az előveteményt! Lépésről lépésre végigvesszük a folyamatot.

Fontos, hogy kellően benapozott ágyást válasszunk téli veteményesnek, mert a napfényre lesz legnagyobb szükségük növényeinknek a következő hónapokban. Pluszpont, ha magaságyásunk a ház közelében helyezkedik el, és ezzel hasznosíthatja a ház hulladékhőjét. Óvjuk konyhakertünket az éjszakai fagyoktól: mulcsoljuk ágyásainkat, takarjuk vastagon zöldségeink tövét pl. avarral, aprított szalmával, fűnyesedékkel!

Így töltsd az ágyásod, ha télikertnek szánod!

Ahhoz, hogy magaságyásunk melegágyként funkcionálhasson, szükséges a komplex töltőanyag. Ha télikertnek szánt ágyásainkat frissen telepítjük, ne feledkezzünk meg legalább félig szerves, kerti hulladékkal megtölteni (ágapríték vagy gallyak, avar és frissen vágott fű kiváló töltőanyag ilyenkor), amelyre elegendő 20–30 centi vastag termőföldet halmoznunk. Ha viszont egy korábban telepített ágyást jelölünk ki erre a célra, tuningoljuk fel egy kicsit: húzzuk le a felső 20 centi földréteget, és halmozzunk alá jó adag zöldhulladékot (pl. avarral kevert fűnyesedéket). Tömörítsük a rétegeket, húzzuk vissza a termőföldet, keverjünk bele egy kis érett trágyát és lehetőség szerint komposztot. Ne töltsük tele az ágyásokat! Hagyjunk annyi helyet, hogy később a növények a takarás alatt is zavartalanul fejlődhessenek (és a termőközeg süllyedésével is kalkuláljunk)!

Magaságyásunkat egy kis rásegítéssel téli menedékké alakíthatjuk; egyszerű melegházat készíthetünk zöldségnövényeink számára, ha bontott ablaküvegekkel fedjük. Az ügyesebbek melegágytetőt is barkácsolhatnak, amely praktikus segítség lehet később a palántanevelésben is. Ha nincs kéznél üveg, (fényáteresztő) fóliával is boríthatjuk ágyásainkat, de gondoskodjunk a megfelelő levegőzésről!

Van élet a paradicsomon túl: a hűvösebb évszak zöldségei

Míg képzeletben a nyár a kerti bőség időszaka, sok olyan haszonnövényünk van, amelyek eredményes termesztése hűvösebb évszakot kíván. Ezek közül is meglepően sok képes alkalmazkodni a zordabb viszonyokhoz, sőt, egyes zöldségek esetében a csikorgó hideg ízfokozóként szolgál. Ilyen a hó alól is csipegethető kelbimbó vagy az impozáns megjelenésű leveles kel; mindkettő kiváló vitaminforrás lehet a hűvösebb évszakban. A káposztafélék többsége jól alkalmazkodik a hidegebb klímához: az enyhébb teleket a brokkoli, a kelkáposzta vagy a vörös káposzta is átvészelheti, de takarással teleltethetjük a karalábét és a fejeskáposztát is.

A gyökérzöldségek is kifejezetten jól reagálnak a hidegre: a tápanyagok a gyökérzetbe húzódnak vissza, a fagy ellen pedig magasabb cukortartalommal védekeznek. Magaságyásban mulcs alatt a cékla, a sárgarépa, a petrezselyem vagy a zeller is képes átvészelni a telet, és egészen virágzásig (a következő év tavaszáig) frissen szüretelhetők.

Kapcsolódó bejegyzések

Alternatív káposzták a magaságyásban

Karalábé, leveles kel és pak choi, alternatív káposztafélék, melyekkel jól feldobhatod az ágyásaidat. És nem is ördöngösség nevelni őket.

Ha télikertünkbe káposztafélét vagy gyökérzöldséget tervezünk, a magvetésről, palántázásról június eleje és augusztus vége között gondoskodnunk kell. Mivel ezek hosszabb tenyészidejű zöldségek, a szeptemberi vetés már nem vezetne eredményre. Ha nem szüreteltük még ki a gyökérzöldeket a magaságyásunkból, tegyünk egy próbát: hagyjunk valamennyit a téli hónapokra is. A lassú növekedésű petrezselyemgyökér például következő év tavaszán éri el kifejlett méretét, levele pedig szó szerint megbokrosodik.

Mit vethetünk szeptemberben?

A télikert zöldségeit tehát már nyáron elkezdhetjük nevelni, ám ha erről most lekéstünk, szeptemberben még van lehetőségünk kialakítani egy kis téli salátázót az alábbi rövid tenyészidejű, hideg- és fagytűrő levelesekből.

Jó hír a spenótrajongóknak: ez a növény kifejezetten jól bírja a cidrit! A spenót az enyhébb teleket (lásd a tavalyit) takarás nélkül is átvészelheti. Bár télen a növekedése lelassul vagy le is leáll, a következő tavaszra húsos leveleket nevel, jócskán beelőzve kora tavaszi vetésű társait. Ha ezt nem kívánjuk kivárni, bébispenótként csemegézhetjük télen a friss leveleket.

Salátát is vethetünk még, amelyből a rövid tenyészidejű tépősalátát válasszuk! (De augusztusi vetéssel fejessalátát is nevelhetünk télre.) Izgalmas szín- és levélváltozatokban kapható, üdítő látványt nyújt majd a zord, szürke időben. A tépősaláták tömött fejet nem képeznek, így a külső levelek folyamatosan szedhetők, a fagycsípte növényt azonban ne bántsuk addig, amíg újra fel nem enged. A madársaláta (galambbegysaláta), valamint a téli porcsin is helyet kaphat a télikertünkben: mindkettő olyan vadon növő zöldségféle, mely igénytelen, fagytűrő, ám magas a vitamintartalma.

Egyes rövid tenyészidejű káposztaféléket még szeptemberben is elvethetünk, mint például a pak choi-t (bordás kelt). Ez a különleges, ízletes káposztaféle változatosan felhasználható a konyhánkban, szeptemberi vetéssel akár a karácsonyi menübe is betervezhető. Választhatunk egzotikus, ázsiai salátafélékből, mint a szabdalt levelű, fűszeres ízvilágú Mizuna vagy a ropogós levelű Tatsoi.

Őszi-téli veteményként helyet kaphat ágyásunkban a hónapos retek és a rukkola is, alacsony fagytűrő képességük miatt a téli védelem náluk nem nélkülözhető. Jó hír viszont, hogy most már nem kell tartanunk a földibolhák inváziójától a káposztafélék esetében. Bár a tél közeledtével zöldségeink növekedése jelentősen lelassul, vele együtt a természet is elcsendesedik, és az év egy egészen rövid időszakában kártevőmentes övezetben kertészkedhetünk.

Kiemelt kép: canva