Ahogyan előző – káposztákat érintő – cikkemben részben már utaltam rá: nehezítő körülmény a káposzták termesztésében a sokfajta kártevő, amelyek nagy elánnal dézsmálják a kertünkben ezeket a szuperélelmiszereket. Bár a magaságyásos veteményessel jobb eséllyel indulunk ellenük, mégis fontos beszélni a témáról, nehogy később érjen bennünket kellemetlen meglepetés.

A fejes káposztán kívül vannak azonban ellenállóbb káposztafélék is, amelyeket kezdő hobbikertészként bátran nevelhetünk! Az alábbi cikkben három ilyet szeretnék bemutatni nektek.

A biológiai védekezés alapja a megelőzés

A teljesség igénye nélkül csak néhány kártevő, amelyek neve is utal munkásságukra: káposztalégy, káposztamoly, káposztalepke, káposzta-bagolylepke, káposzta-levéltetű… A magaságyások biológiai kiskertek, vegyszerekkel beavatkozni a folyamatokba semmiképp sem ajánlott! Kevésbé haladó hobbikertészként a kártétel mögött álló garázda azonosítása sem mindig egyszerű. Ráadásul ha nem lépünk időben, átvándorolhatnak a többi zöldségünkre. Na, ez már eléggé elkeserítő tud lenni! Bizonyára azt szeretnénk, hogy zöldségféléink a megfelelő gondoskodást egészséges növekedéssel viszonozzák. Hogy ez ne csak illúzió maradjon, már a veteményeskert tervezésénél figyeljünk az alábbiakra!

Biológiai védekezésünk alapja a prevenció. Figyeljünk a növénytársításokra! A különböző káposztaféléket ne ültessük egymás mellé! Ültessünk a közelükbe védőnövényeket (fűszernövényeket, bársonyvirágot, sarkantyúkát, körömvirágot). Válasszunk a kártevőknek, kórokozóknak ellenálló, rezisztens fajtákat! A jól kondicionált, erős növényeket nagyobb eséllyel kerülik el ellenségeik, ezért figyeljünk a tápanyag-utánpótlásra (érett komposzt, növényi levek). Ha elővetemény után vetjük vagy ültetjük a káposztaféléket, lehetőség szerint ne tegyük őket a retek és a rukkola helyére (mint az előző cikkből kiderült, ők is e család tagjai), és a következő évben ne termesszük őket ugyanabban az ágyásban! 

A fentiek betartásával az alábbi káposztaféléket jó szívvel ajánlom a magaságyásos veteményeskertbe, bizonyára nem fognak csalódást okozni. Ízletesek, szuperegészségesek, termesztésük mellettük szól az is, hogy szinte egész szezonban vethetjük, ültethetjük őket. Számolhatunk velük a nyári időszakban felszabaduló helyek kitöltésekor is.

A karalábé, az a furcsa dudor ott a száron

Ez a konyhakerti növényünk küllemében egészen egyedi, a szelekció furcsa képződménye a föld feletti gumós termés, amely a növény szárának megvastagodott része. Nem hiányozhat azonban egy valamirevaló húslevesből, ezért a konyhakertünkből sem. A karalábé termesztésével kezdő kertészek is nyugodtan próbálkozhatnak. Fontos, hogy amint megjelentek a gumók, rendszeresen öntözzük őket, mert nagyon sekélyen gyökereznek, ezért vízfelvevő képességük rossz.

Karalábét termeszthetünk nyári fogyasztásra és téli raktározásra is. Az előbbi rövidebb tenyészidejű, kisebb gumót nevelő verzió, 6–8 cm átmérőnél már szüretelhetjük. Ezt követően ne szurkoljunk a további gyarapodás reményében, mert csak nyúlik és fásodik.

Nyári fogyasztásra április elejétől vethetjük magról közvetlenül az ágyásba, vagy előnevelhetjük palántának. Ha eddig nem vetettünk, most már inkább palántát ültessünk. Én a magaságyásban a karalábé estében (is) a helyre vetés híve vagyok, úgy is mondhatnám, hogy itt nevelem a palántákat. Ha elérik a 2-3 leveles állapotot, pikírozom őket a többi ágyásba, beállítva a 20–25 centis tőtávolságot. Ha ezt a módszert választjuk, arra vigyázzunk, hogy a gyorsabban növekvő leveles zöldségek (pl. a spenót) ne árnyékolják be a pici növényeket. Őszi fogyasztásra a karalábét májustól vagy júniustól vethetjük, ezek gumóit 9–12 centi átmérőig növeszthetjük.

Mi az a pikírozás?

A pikírozás (tűzdelés) azt jelenti, hogy a növénykéket szabadgyökeresen ültetjük új helyre. Egy kanál segítségével kiemeljük őket, vigyázva, hogy a gyökérkék ne sérüljenek. Azonnal el is ültetjük a növényeket a gyökereket óvatosan a földbe igazgatva, majd alaposan meglocsoljuk őket. Ezt a szétültetős módszert szinte bármelyik növénynél alkalmazhatjuk, ha túl sűrűn keltek ki.

És mi a helyzet akkor, ha a kelleténél több karalábépalánta bújt ki a földből? Fogyasszuk el őket! A pici növénykék (mikrozöldek) koncentráltan tartalmazzák a kifejlett növény ízét, zamatát. Minden káposztaféle egyelése után a kiszedett növénykék elfogyaszthatók! Ne dobjuk hát őket a komposztra!  

A karalábéval kapcsolatban egy további érdekesség: a vetőmag-forgalmazók kínálatában megjelent az úgynevezett Gigant karalábé. Ez elképesztően nagyra képes nőni. A súlya októberre elérheti a 4-5 kilogrammot! Hosszú tenyészidejű (a gyarapodásnak idő kell), május tájékán vethetjük vagy ültethetjük, és ősszel igencsak csodálkozni fogunk az eredmény láttán. Egy-két ilyen karalábéval az egész téli szezont kihúzzuk. Bevallom, én ezt a fajtát szabadföldbe ültettem, robusztus termetétől féltem kicsit a magaságyásaimat… 

A karalábé kártevői közül a tetvek megjelenésével számolhatunk. A petékkel fertőzött leveleket távolítsuk el és semmisítsük meg, használjunk ellenük növényi leveket (csalánból, fokhagymából). A földibolhák tavasszal a fiatal növények hajtásait rágják, később már nem kell velük számolnunk.

A téli kertek dísze: a leveles kel (fodros kel)

Mindenkit buzdítok a termesztésére, igazi főnyeremény az ágyásainkban! Vitaminkoncentrációja a káposztafélék közül is kiemeli, és még a téli időszakban is szedhető! Elegáns, dekoratív megjelenésével pedig egyenesen ágyásunk éke lehet!

Termesztése a többi káposztaféléhez képest sokkal egyszerűbb: nem nevel fejet, cserébe a kártevők is kevésbé környékezik. Mélyen gyökerezik, tápanyag- és vízhasznosítása kiváló, fény- és hőigénye alacsony, és talaj tekintetében sem válogatós. Kétévi növény: első évben dús lombozatot nevel, tenyérnyi méretű levelei folyamatosan szedhetők. Második évben magszárat hoz, de addig is a földben hagyott lombtalanított gyökérnyak áttelel és tavasszal kihajt, így zsenge hajtásokat csemegézhetünk róla. A kifejlett növény akár a keményebb fagyokat is kibírja, a tél beállta után is biztosítja a friss vitaminpótlást! Miután a magaságyásban őszi talajmunkákkal nem kell számolnunk, a tavaszi szezonig nyugodtan a helyén maradhat.

Különböző tenyészidejű fajtái léteznek, amelyeket májustól egészen augusztusig vethetünk az ágyásokba. Vethető a borsó, a spenót, a sárgarépa vagy a letermett bab után. Ültessünk mellé zellert, de ne ültessük hagyma mellé!

Keleti konyhából hazai konyhakertbe, avagy a bordás kel (pak choi)

A hazai gasztrokultúrában egyre divatosabb káposztaféle, amelyet ajánlok magaságyásos termesztésre is! A Távol-Keletről származó zöldség magyarosítva bordás kel névre hallgat, és a hazai társaival ellentétben nem képez fejet. Gazdag beltartalmú növény, szinte egész évben termeszthetjük ágysásainkban!

Tenyészideje egészen rövid, változattól függően 35–60 nap alatt fogyasztásra érett. Áprilistól kezdve vethetjük közvetlenül a magaságyásba. A kelést követően 20–25 centis sortávolságokra pikírozzuk tovább. Ültethetjük saláta, sárgarépa vagy spenót mellé, esetleg után. A hagyma viszont nem jó szomszédja. Víz- és tápanyagigényes növény, de árnyékosabb ágyásrészbe is tervezhető. A kártevőknek ellenáll, ha mégis megjelennek rajta a földibolhák, a korábban említett módokon védekezhetünk ellenük.

Felhasználására számtalan jobbnál jobb receptet találhatunk a neten. Fogyaszthatjuk nyersen salátába, de párolva, sütve egyaránt elkészíthető. Próbálkozzunk bátran a termesztésével, nem fogjuk megbánni!

Bármilyen káposztafélét is nevelünk, tartsuk szem előtt, hogy a levele sem hulladék! A zsenge reteklevéllel feldobhatjuk a salátáinkat, a karalábélevelet elkészíthetjük töltve a káposztához hasonló módon. A káposzta minden porcikájában vitaminforrás, becsüljük hát meg! Ha saját magunknak termeljük, erre nagyobb hajlandóságot mutatunk majd.