Ne nyúljunk az őzgidákhoz és a szarvasborjúkhoz!
Ne nyúljunk az őzgidákhoz és a szarvasborjúkhoz!

Május elején veszi kezdetét az őzek és a szarvasok ellési időszaka, ilyenkor akár a települések környékén található erdőkben is találkozhatunk a növényzetben fekvő fiatal gidákkal vagy borjakkal. Ezek az állatok talán elhagyatottnak tűnhetnek, ám a látszat ellenére nem árvák, és nem szorulnak segítségre sem.

Az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara arra hívja fel a figyelmet, hogy a kicsinyekhez semmiképp se nyúljunk hozzá, mert a rájuk kerülő emberszagot megérezve az anyjuk nem fogadja vissza őket, ami a pusztulásukhoz vezethet.

Az utódok életük első heteiben még nem tudják követni anyjukat, így amíg ő távol van – mert táplálkozik, vagy éppen veszélyt érez – elfekteti őket a bokrok között, a bozótban, a magas fűben. A kicsinyek ösztönösen próbálnak elbújni, meglapulnak, mozdulatlanok maradnak, még akkor is, ha valaki a közelükbe megy. Ez tehát nem azt jelenti, hogy betegek vagy sérültek.

Semmiképp sem szabad megsimogatni őket, hozzájuk érni, de még a környezetük körbejárása sem szerencsés. Az emberszag miatt az anyjuk sorsukra fogja hagyni őket, így vagy éhen pusztulnak, vagy ragadozók martalékává válhatnak. Azt is fontos tudni, hogy a vadak – amíg élnek – az állam tulajdonát képezik, így ha valaki hazavisz egy gidát vagy borjút, a Büntető törvénykönyv értelmében lopást követ el.

Amennyiben valaki olyan helyen botlik gidába, borjúba, ahol az vélhetően veszélyben van, az adott területen illetékes vadásztársaságot vagy erdészetet kell értesíteni. Ezek elérhetőségét a megyei kormányhivataltól vagy a legközelebbi település önkormányzatától lehet megtudni.

(Országos Magyar Vadászati Védegylet / National Geographic)

Fotó: Canva

search icon