Az Energiastratégia Intézet elemzésében, a bakui klímakonferencia tanulságait és az éghajlat-politika előtt álló kihívásokat összegezte.
Áder János, volt köztársasági elnök, a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány kuratóriumi elnöke a december 2-án megrendezett Budapest Climate Summit nyitóbeszédén elmondta, az ENSZ klímakonferenciái okafogyottá váltak. A 2024-ben Bakuban megrendezett COP29 kapcsán világított rá arra, hogy az ENSZ égisze alatt zajló klímapolitikai tárgyalások legnagyobb része sikertelenül zárult, köztük a legutóbbi is.
A legnagyobb globális klímapolitikai eseményként ismert COP klímakonferencia 2024-ben a 30. életévébe lépett. Célja, hogy a részt vevő államokat felkészítse a klímavédelemre, és ehhez biztosítsa számukra a megfelelő eszközöket. Ezen eszközök gyakorlatba történő átültetése viszont rendszeresen elmarad. COP-találkozókat 1995 óta tartanak az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének égisze alatt.
Kapcsolódó bejegyzések
Áder János: Nem tudjuk megállítani a klímaváltozást
Áder János kiemelte a vízfelhasználás szabályozásának, az öntözési rendszerek korszerűsítésének és a talajmegőrzés hatékonyságának a fontosságát.
Az elemzés rámutat arra, hogy a COP rövidítést általában a konferenciára hivatkozva használjuk, ám az valójában több eseményt is magában foglal: a Keretegyezmény Részes Feleinek Konferenciáját (amire általánosságan a COP rövidítést használják), a Párizsi Megállapodás Részes Feleinek Találkozóját (vagyis a CMA-t), a Kiotói Jegyzőkönyv Részes Feleinek Konferenciáját (vagyis a CMP-t), valamint a Segédtestületek (Subsidiary Bodies) ülésszakát (vagyis az SBs-t).
A tavaly lezajlott 29. klímakonferencia után több következtetést is levonhatunk arra vonatkozólag, hogy milyen tendenciát mutatnak ezek az események. Az elmúlt 30 évben megfigyelhető volt, hogy bár jelentősen megszaporodtak az éghajlatváltozással kapcsolatos tárgyalások, azok minősége nem nőtt arányosan a mennyiségükkel. Ezzel szemben az elmúlt évtizedekben az emberiség megduplázta a légkörben lévő, emberi tevékenységből származó szén-dioxid mennyiségét.
Az elemzés kiemeli, hogy a klímatudósok szerint a 2024-es esztendő kiérdemelte a történelem legmelegebb éve címet, tovább súlyosbítva az éghajlatváltozás miatti aggodalmakat. A tárgyalások során mégsem történt jelentős előrelépés az ügyben, leszámítva néhány valóban figyelemre méltó sikert. Ezek közé tartozik a 2015-ös Párizsi Megállapodás, amely meghatározta, hogy aláírói a globális hőmérséklet emelkedést az iparosodás előtti szinthez képest 2 °C alatt fogják tartani, és erőfeszítéseket tesznek az emelkedés 1,5 °C-os határon belül tartására.
Kapcsolódó bejegyzések
COP29: A 1,5 Celsius-fokos klímacélt karcolja a globális felmelegedés
Megközelíthette az emberi tevékenység által okozott globális felmelegedés mértéke a 1,5 Celsius-fokos klímacélt.
E dokumentum elfogadása óta azonban a találkozók kevés valódi sikert tudnak felmutatni. A Párizsi Megállapodás első felülvizsgálatára a glasgow-i COP26-on került sor, ahol számos ország vállalta, hogy az évszázad közepére megpróbálja elérni a nettó nulla kibocsátást. Hosszú idő után ez volt az első nagy elvárásokkal induló COP, a találkozó azonban messze nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Még ha teljesülnének ugyanis az ott tett ígéretek, akkor is csak 2,4 °C és 2,8 °C között tudnák tartani a globális átlaghőmérséklet növekedését.
Bár a résztvevők ezen a találkozón határozottan kijelentették, hogy szükséges elérni a 1,5 °C-os célt – és ezzel egy időben megújították a CO₂-kibocsátás 2030-ig történő 45%-os csökkentésére vonatkozó felhívást is –, ekkorra már egyértelművé vált, hogy a klímacsúcsokat az ígéreteken kívül semmilyen cselekvés nem követi. A 2024-es évben ugyanis már túlléptük a 1,5 °C-os küszöbértéket.
Az elemzés teljes terjedelmében az Energiastratégia Intézet publikációjában olvasható.
Fotó: Stock photo