A japán Nagoya Egyetem kutatócsoportja megállapította, hogy az Aurora Borealis és az Aurora Australis – közismertebb nevén az északi, illetve a déli fény – jelentősen hozzájárul a mezoszférikus ózonréteg leépüléséhez, és ez a folyamat felerősítheti a klímaváltozás hatásait.

Noha ez a misztikus és csodálatos látvány ártalmatlan természeti csodának tűnhet, a vizsgálatok feltárták, hogy jelentős mértékben felelős a mezoszféra lokális ózonrétegének csökkenéséért, aminek súlyos következményei lehetnek éghajlatunkra nézve.

Az elektronok elegendő energiával rendelkeznek ahhoz, hogy behatoljanak a Föld légkörébe akár 60 km magasságig is, arra a területre, ahol a mezoszférikus ózon található. Ezenkívül megállapították, hogy ezek az elektronok azonnali mezoszférikus ózonréteg-romlást okoznak a lokalizált területen, több mint 10%-kal.

Ha a modellek helyesek, és elérjük a nagy szoláris minimumot, akkor a naptevékenység csökkenni fog – és nagyon alacsony szinten marad az elkövetkező évtizedekben.

A naptevékenység csökkenésével a sarki régiókon kívülről érkező aurora-észlelések egyre ritkábbak lesznek, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy teljesen leállnak. Annyi bizonyos, hogy további statisztikai vizsgálatokra van szükség annak igazolására, hogy mekkora ózonpusztulás következik be a középső légkörben az elektronkiválás miatt. Tehát ennek a jelenségnek az éghajlatra gyakorolt ​​hatása potenciálisan hatással lehet a modern életre.

Borítókép: Sáfrány Soma