Több tízezer kilométert vállalnak minden évben
Több tízezer kilométert vállalnak minden évben

A költöző madarak folyamatos vándorlásban vannak. Nemritkán 10–20 ezer kilométeres utazásra vállalkoznak, de a csúcstartó annyit repül, mint a Föld kerülete. A klímaváltozás és az emberi beavatkozás őket is rosszul érinti, azonban létezik pár módszer, melyekkel megkönnyíthetjük az útjukat.

Magyarországon a madárvonulás minden évben 11 hónapig tart. A legutolsó tavaszi fészkelő madaraink június első napjaiban érkeznek, a legkorábbiak pedig július végén, augusztus elején indulnak útnak. Egyedül július tekinthető olyan hónapnak, amikor nem vonulnak madarak hazánkban.

Az évről évre egyre jellemzőbb aszályok miatt a kiszáradó füves puszták és lápok kevesebb táplálékot nyújtanak gólyáinknak, így a gólyavonulás idén hamarabb, már július végén, augusztus elején elkezdődött. Fecskéink általában a gólyáknál kicsit később indulnak útnak. Fecskehajtó kisasszony napja szeptember 8-a, de ha elhúzódó, kellemes kora ősz köszönt rájuk, akkor indulásuk ideje jelentősen kitolódhat.

Az enyhe telek és az emberhez való alkalmazkodás miatt a gólyák esetében nem ritka, hogy az egész évet itthon töltik.

Európa területein több mint 200 madárfaj kezd ősszel mozgolódni. Nem lehet pontosan megmondani, hány faj indul el, vonul át vagy telel Magyarországon, mivel hazánk két hatalmas vonulási útvonal felezőpontján található. Szeptember második felétől a madarak elkezdenek szállingózni Távol-Keletről, de ugyanúgy érkeznek madarak az észak-amerikai kontinensről is.

Előttünk áll még a vadludak vonulása, mely többnyire novemberben kezdődik. A nyári lúd kivételével az összes lúdfajta tőlünk északra költ, és ősz végén délre veszik az irányt. Hazánkat átszelve van, hogy hosszabb-rövidebb időre megpihennek vízfelszíneinken, de enyhébb időjárás esetén vannak csapatok, melyek nálunk telelnek át.

A vadlibák egész életre választanak párt, akivel kölcsönösen segítik egymást.

Nem a hideg a gond télen

Elsődlegesen nem a téli hideg miatt költöznek a madarak, mivel a toll kiváló természetes szigetelő, így zimankó idején sem fáznak a szárnyas barátaink. A fő ok az élelemhiány. Azok a madarak, akik kizárólag rovarral táplálkoznak – ide tartoznak a fecskék is – telente semmilyen táplálékot nem találnak, tehát menniük kell. Többnyire a magevő fajták maradnak, ők kihúzzák a telet költőterületeiken.

Némelyek csak pár száz kilométerre repülnek, például a vörösbegyek és a feketerigók. Ők a mediterráneumban töltik a telet. Némely fajok, melyek közé a vörösbegy is tartozik, nem menetrend szerint, évente költöznek, hanem időjárástól függően. Abban az évben kelnek útra, amikor a téli élelemforrás nem kielégítő.

A fehér gólyák, fecskék és kakukkok Afrika felé veszik az irányt, mivel nálunk nem találnak elég ennivalót. A költözési ösztön a madarak génjeibe van írva. A madarak mérlegelnek, hogy a költözés vagy az itthon, táplálékhiányban eltöltött tél-e a nagyobb megterhelés. A költözés pontos időpontját a nappalok hossza, az időjárás és az élelem elérhetősége határozza meg. Visszaköltözéskor olyan hormonális változások indulnak be, amelyek a párzási időszakot vezetik be.

Tudtad?
A madárfajok mérlegelnek: számba veszik, mennyi energiájukba kerülne télire északon maradni, vállalva, hogy csökken az élelemszerzés lehetősége, illetve összevetik azzal, mennyi energiába telne melegebb, táplálékban gazdag helyre utazni.

A klímaváltozás már befolyásolja, hogy merre vonulnak

A belső iránytű és a megtett út hossza is genetikailag van beprogramozva. A madarak a nap állásából, a csillagokból, a hegyekből és a vizekből is felismerik a helyes útirányt, ám lehetőség szerint a Föld mágneses terét is használják. Bizonyos számú repüléssel töltött nap után érzik, hogy célba értek.

Ám a klímaváltozás a költözés idejét és irányát is befolyásolta. Így például egyes barátposzáták most már a rövidebb úton, Nagy-Britannia fölött repülve jutnak el Afrikába a megszokott dél-spanyolországi útvonal helyett. A fehér gólyák pedig az enyhébb teleknek köszönhetően gyakran el sem repülnek, itt maradnak.

Mennyit repülnek a költőző madarak?

A legtöbb madárfaj Afrikába, az Egyenlítő környékére utazik. Európából nézve ez sem kis út, átlagosan 5–6000 kilométeres távolság. Az észak-európai területeken nyaraló és Dél-Afrikában telelő költöző madarak ennek a távolságnak akár a kétszeresét is megtehetik. Ez évenként már 20.000 kilométeres repülést jelent, mindazonáltal teljesen szokványosnak tekinthető a költöző madarak körében.

Sarki csér, aki a Földet is megkerüli

Évi 40.000 kilométeres útjával a sarki csér a csúcstartó. Az alig 10 dkg-os csért karcsú és áramvonalas testfelépítése, villás farka és késpengéhez hasonlító keskeny szárnyai tehetik a hosszú távú repülés avatatlan bajnokává. Szinte egész élete egy végtelen utazás.

sarki csér
Mivel halakkal táplálkozik, északról délre tartó útján vizek mentén repül, így az is előfordul, hogy Magyarországon is áthalad, és megpihen valamelyik folyónknál.
Fotó: wiki

A költési időszakot, a nyarakat északon, a Jeges-tenger partvidékén tölti, hogy azután útra keljen, és a 20.000 kilométeres távot végigrepülve megérkezzen telelőhelyére, az Antarktiszra. Itt tölti a déli sarkvidék legkellemesebb nyári időszakát. Ilyenkor a part melletti területeken a legmelegebb decemberi hónapban akár 15 °C fölé is emelkedhet a hőmérséklet.

Az antarktiszi nyár végén, januárban azután megint útra kel, hogy visszatérjen a 20.000 kilométer távolságra található költőhelyére, az Északi-Jeges-tenger partvidékére. Évente tehát két szakaszban összesen 40.000 kilométert tesz meg, ami 75 kilométer híján megegyezik a Föld kerületével. Mivel átlagosan 15–20 évig él, élete során 600–800.000 kilométert is repül, de az 1 millió kilométer sem példa nélküli.

sarki csér útja
Északon költ, télre pedig az antarktiszi nyárba utazik.
Forrás: wiki

Az út nem veszélytelen

A hosszú út sok energiát felemészt. Az időjárás nagyban befolyásolja a vándorlás sikerességét, ráadásul minden területnek megvannak a ragadozói, melyek előszeretettel tizedelik meg a vándorlókat. Nem beszélve az emberek állította akadályokról: az orvvadászatról, a befogásról és a mérgezésről.

Egy friss tanulmány rámutatott arra, hogy a vándormadarak száma világszerte csökken. A populáció csökkenése legnagyobb mértékben azoknál a fajoknál következett be, amelyek olyan területekre vándorolnak, ahol több az emberi infrastruktúra – utak, épületek, távvezetékek, szélturbinák -, valamint nagyobb a népsűrűség és a vadászat. Az élőhelyek pusztulása és az éghajlatváltozás szintén szerepet játszott a hosszú távú csökkenésben.

Így tudsz segíteni a költöző madaraknak

Gondolhatnánk, hogy velük aztán nincsen semmi dolgunk télen, azonban potenciális fészkelőhelyeik megőrzésével, karbantartásával még a tavaszi költésük sikerességét is elősegíthetjük. Ennek jó példája, ha egy rozogább gólyafészket megerősítünk, vagy éppen a színpompás gyurgyalagok és parti fecskék fészkelőhelyét jelentő homokfalak omladékos részeit ásóval, géppel megkaparjuk, felfrissítjük.

search icon