Előrejelzések szerint újabb érdemi intézkedések hiányában a világ olajigénye akár jelentősen tovább is bővülhet a következő évtizedekben a jelenlegi rekord szintről, és ha így lesz, az szinte biztosan rendkívül súlyos éghajlati következményekkel jár majd.

Több okból nagyon nem mindegy, hogy hogyan alakul majd a következő évtizedekben a globális energiaellátásban jelenleg legnagyobb, közel 30%-os arányt betöltő kőolaj (és az ebből készített feldolgozott termékek) iránti igény. A szén után az olaj a második legjelentősebb forrása a klímaváltozás elsődleges okának tartott, energiával kapcsolatos karbonemissziónak, melynek csaknem harmada ehhez az energiahordozóhoz fűződik, vagyis felhasználásának radikális csökkentése nélkül a klímavédelmi célok nem teljesíthetők.

A kereslet meghatározó az olaj, valamint az olajtermékek, így a benzin és a dízel árának alakulása szempontjából is, azzal együtt, hogy a termelők a kínálat módosításával képesek reagálni a piaci igények változásaira. Továbbá, mivel a kitermelés igencsak koncentrált – a világ teljes olajtermelésének majdnem háromnegyedét mindössze 10 ország adja –, a legtöbb állam jelentős behozatalra szorul, ami ellátásbiztonsági kérdéseket vet fel.

Kapcsolódó bejegyzések

Mi történne ma, ha megismétlődne az eddigi legnagyobb tengeri olajszennyezés?

Nemcsak ökológiai szempontból, hanem egészségügyileg és társadalmilag is óriási károkat okozhat egy olajkiömlés. De milyen mértékben tudunk kezelni egy ilyen szennyezést?

Nagyon messze vagyunk a klímacéltól

A jövőbeli olajkeresletre vonatkozó várakozásokat annak tükrében érdemes vizsgálni, hogy ennek az elemzések szerint a jelenlegi 100 millió hordó/nap körüli szintről napi 23–30 millió hordóra kellene esnie 2050-ig a fő klímavédelmi cél, vagyis a karbonsemlegesség eléréséhez. Ennél azonban minden modellezés szerint jóval magasabb lesz a világ olajfogyasztása az évszázad közepén.

A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) október közepén megjelent jelentése szerint alapesetben, új intézkedések nélkül a globális olajigény tovább emelkedik a 2023-as 99,1 millió hordó/nap szintről, és bár még az évtized vége előtt eléri a napi közel 102 millió hordós csúcsát, innen csak nagyon lassan csökkenhet, és 2030-ban napi 101,7 millió hordó lehet. Eszerint a felhasználás 2035-ben térhet vissza a tavalyi értékre, 2050-ben pedig 93,1 millió hordó/nap körül alakulhat, ami nagyjából megegyezik a 2010-es szinttel.

Ez a pálya azonban nem veszi figyelembe azokat az országok és vállalatok által már bejelentett ígéreteket, amelyek a karbonemisszió további csökkentésére irányuló intézkedésekre és célokra vonatkoznak. Ezért az IEA immár hagyományosnak mondhatóan ezúttal is elkészített egy másik, a beígért ígéretek betartásának lehetséges hatásait is figyelembe vevő modellt (Announced Pledges Scenario, APS), amely már jobban megközelíti a 2050-es klímasemlegesség eléréséhez szükségesnek tartott pályát (Net Zero Emissions by 2050 Scenario, NZE), mint az előbb ismertetett forgatókönyv (Stated Policies Scenario, STEPS).

Kapcsolódó bejegyzések

Úgy falja a világ az olajat, mintha nem lenne holnap

A covid idején csökkent az olajkitermelés, pedig a klímacélok eléréséhez ezt tartani kellene. Ezzel szemben újra rekordokat ér el az olajkitermelés és az olajár.

Az ígéretek hatásaival is számoló szcenárió megvalósulása esetén a világ olajfelhasználása már 2030-ig nagyot csökken, napi 92,8 millió hordóra, ami 2035-ben 82, 2050-ben pedig már csak 53,7 millió hordó/nap lesz, vagyis az olajfelhasználás mértéke a következő negyed évszázadban csaknem megfeleződik.

Ez azonban még mindig messze van a klímacélok eléréséhez szükségesnek tartott pályától, amelyhez 2030-ig napi 78,3 millió hordóra, 2035-ig pedig napi 57,8 millió hordóra kellene esnie a világ olajfogyasztásának, mielőtt 2050-ig napi 23 millió hordóra csökkenne.

Jó hír, hogy az IEA tavalyi jelentéséhez képest az alapeseti, valamint az ígéretek hatásaival is kalkuláló forgatókönyv által előrevetített 2050-es globális olajfogyasztás valamivel csökkent (sorrendben 97,4 millió hordó/nap-ról napi 93,1 millió hordóra, illetve napi 54,8 millió hordóról napi 53,7 millió hordóra), ugyanakkor a klímacél elérését lehetővé tevő 2050-es értéket is lefelé módosították, napi 24,3 millió hordóról napi 23 millió hordóra. Utóbbi változtatást az indokolja, hogy a globális olajigény 2023-ban jelentősen, közel 3%-kal bővült, ami tovább csökkentette az úgynevezett karbonbüdzsét (a klímacélok teljesítéséhez még éppen kibocsátható üvegházhatású gáz mennyiségét), meredekebb ívű és nagyobb mértékű kibocsátáscsökkentést téve szükségessé.

Úgy fogyaszthatjuk az olajat, mintha nem lenne holnap

A más meghatározó szervezetek olajkeresleti prognózisaiban szereplő számok szintén jókora szórást mutatnak. Az IEA-hoz hasonlóan a Bloomberg New Energy Finance (BNEF) új, októberi elemzésében szintén három modell alapján rajzolja fel az olajkereslet lehetséges alakulásának pályáit. A BNEF által rajzolt alapesetinek tekinthető forgatókönyv (Economic Transition Scenario) szinte megegyezik a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) hasonló szcenáriójával, ami nem meglepő annak tükrében, hogy az elemzők figyelembe vették az IEA adatait is.

Eszerint a világ olajkereslete 2028–29-ben éri el csúcsát, majd hosszas tetőzést követően 2050-ig lassan 90 millió hordó/nap körüli szintre süllyed. A nettó nulla forgatókönyv alapján az olajigénynek az évszázad közepéig 75%-kal kell mérséklődnie a klímacél teljesítéséhez, ami szintén összhangban van az IEA modelljével.

Jelentős eltérés azonban, hogy a BNEF egy olyan hipotetikus forgatókönyvet is kidolgozott, amely azt modellezi, hogy mire számíthatnánk, ha a szén-dioxid-kibocsátás és az energiahatékonyság területén sem történik további javulás (No Transition). Az elsősorban egyfajta viszonyítási alapként tekinthető forgatókönyv tehát lényegében nem számol a már elfogadott szabályozási változtatások, célok és intézkedések által implikált további kedvező hatásokkal sem. Ennek a forgatókönyvnek a megvalósulása esetén a világ szén-dioxid-kibocsátása 2050-ig a jelenleginek mintegy másfélszeresére növekedve elérné az évi 50 milliárd tonnát, az olajfelhasználás pedig messze 100 millió hordó/nap fölé emelkedne.

A világ legnagyobb olajtermelője, az Egyesült Államok Energiainformációs Ügynöksége (EIA) szintén több lehetséges forgatókönyv mentén vizsgálta a kérdést, és ezek szintén nem feltételeznek új törvényeket és rendelkezéseket. Ennek megfelelően a szervezet 6–42%-os – a referenciaesetben mintegy 20%-os – olajkereslet-bővülést vetít előre 2050-ig a 2022-es szinthez képest, a gazdasági növekedéstől függően.

A világ olajtermelésének körülbelül 40%-át adó országokat tömörítő OPEC az EIA alapeseti forgatókönyvével gyakorlatilag megegyezően 20%-os keresletnövekedést, vagyis mintegy napi 120 millió hordós olajigényt vár 2050-ben. Oroszország ugyancsak az olajkereslet jelentős, legalább 5%-os növekedését prognosztizálja 2050-re a jelenlegi értékhez képest.

A nagy olajvállalatok szintén rendszeresen készítenek a jövőbeli keresletre vonatkozó előrejelzéseket. Az Exxon Mobil várakozásai szerint a világ olajigénye valamikor 2030 után tetőzhet, és még 2050-ben is jóval a jelenlegi szint, napi 100 millió hordó felett maradhat, ehhez képest a BP szerint a világ olajigénye már jövőre elérheti csúcspontját mintegy napi 102 millió hordóval, ami 2050-ig 75 millió hordóra csökkenhet.

Kisebb olajárak és élhetőbb jövő, vagy pedig …

A kereslet jövőbeli lehetséges alakulása az árakkal, és ami fontosabb, a világ karbonemissziójának kilátásaival is szorosan összefügg, de utóbbit természetesen számos egyéb tényező, mindenekelőtt a többi fosszilis energiahordozó (szén, gáz) és a megújuló energiaforrások felhasználásának változása, valamint az energiahatékonyság módosulása is befolyásolja.

A Nemzetközi Energiaügynökség mind közül leginkább meghatározónak tekinthető projekciója szerint a 2050-ig az olajigény kismértékű csökkenését előrevetítő alapeseti forgatókönyv megvalósulása lényegében a maival azonos olajárat eredményezne (75 dollár/hordó), az ígéretek teljesülése esetén várható nagyobb mértékű keresletcsökkenés viszont már érezhetően alacsonyabb árakat hozna (50 dollár/hordó), míg a klímacélok eléréséhez vezető pálya teljesülése, vagyis az olajigény negyedére zuhanása az olajárakat is magával húzná a mélybe (25 dollár/hordó).

Az utóbbi forgatókönyv – számos más fontos kritérium teljesülését feltételező – megvalósulása az üvegházhatású gázok energiával kapcsolatos kibocsátásának nulla közelébe esésével járna a 2023-as, történelmi rekordot jelentő 37,7 milliárd tonnáról. Ezt, tehát a legfontosabb klímacélt jelen állás szerint még akkor sem közelítheti meg a világ, ha minden klímaügyben tett ígéret teljesül; ebben az esetben a szén-dioxid-kibocsátás 2050-ig évi 12 milliárd tonnára mérséklődne.

Ha pedig az ígéretek nem teljesülnek, és nem születnek új törvények, illetve rendelkezések, akkor a globális karbonemisszió jó esetben is csak kisebb mértékben (az IEA szerint évi 29 milliárd tonnára) csökkenhetne, nem kis részben a továbbra is masszív olajfelhasználásnak köszönhetően, ami a kutatók szerint szinte borítékolhatóan rendkívül súlyos, gyakorlatilag kezelhetetlen környezeti, gazdasági és társadalmi következményeket vonna maga után.

Kiemelt kép: canva