Egy közepes magyar városnyi ember, azaz nagyjából 60 ezer fő, a világ felső 0,001%-a nagyjából háromszor annyi vagyonnal rendelkezik, mint a lakosság szegényebbik fele. Bár az egyenlőtlenség megszokott jelensége a világgazdaságnak, a helyzet az idei évre már olyan kritikussá vált, hogy haladéktalan beavatkozást igényel – áll a 2026-os egyenlőtlenségi világjelentésben.
A jelentés, amelyet a kutatók az ENSZ Fejlesztési Programjával közösen dolgoztak ki, többek közt a klíma és a vagyon kapcsolatát, valamint az emberek tőkéhez való hozzáférési egyenlőtlenségeit vizsgálja olyan faktorok szerint, mint a nem és a földrajzi hely. A megállapítások pedig megdöbbentőek.
A világ népességének felső 10%-a többet keres, mint a maradék 90%. Előbbiek az összes tulajdon háromnegyedét birtokolják, míg a lakosság szegényebbik fele (több mint 4 milliárd ember), mindössze 2%-ot.
A különbségek számos dimenzióban megfigyelhetők. A nemek közti bérszakadék például továbbra is létezik, sőt a hagyományos, fizetett munkát nézve a nők átlagosan a férfiak órabérének 61%-át keresik világszinten. Ebben még nincs benne a láthatatlan munka, például a háztartásvezetés vagy a gyereknevelés. Ha azokat is hozzávesszük, 32%-ra csökken az arány.
Kapcsolódó bejegyzések
A termelők 1%-a gazdálkodik az összes termőföld 70%-án
Egy friss jelentés szerint „sokkolóan” egyenlőtlen a termőföldek eloszlása globálisan, és a helyzet várhatóan nem is fog javulni, pedig a fenntarthatóbb élelmiszerrendszer egyik alapköve lehetne a termőföldek igazságosabb eloszlása.
A jelentésből egyebek mellett az is kiderül, hogy miközben a klímaválság hatásait a népesség szegényebb fele tapasztalja erősebben, a magánvagyonhoz köthető szén-dioxid-kibocsátásoknak csupán 3%-áért felel. Ehhez képest a leggazdagabb 10% okolható ezen kibocsátások 77%-áért.
A szerzők szerint az egyenlőtlenség már olyan szintre jutott, ahol „a gazdaságok ellenálló képessége, a demokráciák stabilitása és a bolygó fennmaradása” kerül veszélybe, ha nem cselekszünk. A beavatkozásra több megoldás is létezhet a különféle adózási megoldásoktól, a munkajogi változásokon át az emberi tőkébe történő beruházásig.
A szerzők számítása szerint egy globális 3%-os vagyonadó, amelyet a leggazdagabbakra vetnének ki, önmagában annyi pénzt jelentene, amennyit jelenleg az összes alacsony és közepes jövedelmű ország együttvéve költ oktatásra. Tehát egy viszonylag kis adó a leggazdagabbak számára fedezné a szegényebb országok oktatásának finanszírozását.
A kutatók szerint az egyenlőtlenségek csökkentése már nem csupán lehetőség, hanem sürgető világpolitikai feladat. (Guardian/444)