A szélerőműveket itthon számos félreértés és tévhit övezi. Részben ezért, részben pedig a jogszabályi keretek szűkössége miatt idehaza nem tudott elterjedni a technológia, mely egyébként a fejlett országok zömében a leggyorsabban bővülő villamosenergia-termelési ágazatnak számít. A kérdések tisztázására Munkácsy Bélát, az ELTE TTK oktatóját láttuk vendégül Holnapután című rádióadásunkban.
Magyarországon 1–2%-ra tehető a szélenergia részaránya a villamosenergia-termelésben. Ezzel az EU-ban a sereghajtók közé tartozunk. Ugyanakkor az elmúlt években örvendetesen gyorsan nőtt a hazai napelemes termelés, épp ezért nehezen érthető, hogy a szélenergiával ez miért nem történt hasonlóképp. A háttérben húzódó fő ok a szabályozás szigorúsága, amely szinte kizárja az új szélerőművek telepítésének lehetőségét. Pedig a szélturbinák technológiája rengeteget fejlődött az elmúlt évtizedekben, kifejezetten kontinentális körülményekre fejlesztett berendezések is szép számmal szerepelnek a gyártók kínálatában.
Hazánk első, hálózatra kötött szélturbinája Kulcson épült. Jól mutatja a technológiai ugrást, hogy ez még „csak” 60 méter magas volt, ma már azonban 160 méter magas szélkerekeket építenek, hogy kihasználhassák a nagyobb szélsebességet. Hazánkban egyébként az ezredforduló táján, 2000 és 2005 között épült a legtöbb szélerőmű, jellemzően az északnyugati országrészben. Érdekesség, hogy bár ezek már elavult és öreg berendezések, a névleges teljesítményre vetített termelésük mégis meghaladja az európai átlagot. Ez főleg annak köszönhető, hogy annak idején a legjobb adottságokkal rendelkező helyekre telepítették őket.
Ahogy azonban Munkácsy tanár úr mondja, a mai berendezések egységteljesítményre vetítve már nagyjából kétszer annyi villamosenergiát tudnának termelni, mint azok, melyek még üzemben vannak hazánkban. Ráadásul ezek esetében már sokkal kisebb a jelentősége az elhelyezésüknek, hiszen magasságukból fakadóan szinte bárhol jelentős teljesítményt képesek leadni.
Hol van szél, hol nincs szél?
A szél erőssége a magassággal arányosan nő, ugyanis a talaj közelében a tereptárgyak fékezik a levegő mozgását. Ebből fakad az a törvényszerűség, hogy a szélerőművek is egyre magasabbak. Persze másféle adottságok is számítanak, a tengerparton például a talajhoz közelebb is nagy a szél sebessége. Az egyébként is szélerőmű-nagyhatalomnak számító Dániában ezért van számos háztartási méretű szélkerék, hasonlóan ahhoz, ahogy hazánkban a tetőre kerülnek a napelemek.
A beszélgetés során kitértünk az elhíresült nyár eleji Gelencsér András-interjú azon állítására, miszerint a szélerőművek a fosszilis energia szobrai. Ezt azzal indokolta a Pannon Egyetem rektora, hogy egy szélkerék az erőművek előállításához felhasznált fosszilis energiának csak néhányszorosát képes megtermelni teljes élettartama alatt. Munkácsy Béla szerint ez az állítás már több évtizede nem állja meg a helyét. Sőt, saját számításai szerint egységnyi teljesítményre vetítve a tervezett új paksi atomerőműhöz 10-szer annyi betont és cementet használnak majd fel, mint a szélerőművek esetében. El lehet tehát gondolkozni azon, hogy mi minek a szobra.
Akkor nálunk miért nem épülnek szélerőművek?
Ahogy írtuk, az elmúlt években robbanásszerűen nőttek itthon a napelemes kapacitások. Ezek a teljesítménymaximumot nyáron képesek leadni, míg télen jelentősen csökken az általuk termelt energia mennyisége. Ezzel szemben a szélerőművek a csúcsteljesítményüket – a mi régiónkban – inkább télen adják le, ráadásul a napelemekkel ellentétben éjszaka is képesek termelni. Így a két technológia kiválóan képes kiegészíteni egymást.
Az ELTE TTK tanára szerint számos hazai szakmabeli gondolja úgy, hogy a Kárpát-medence adottságai inkább a napenergiának kedveznek, ez azonban a termelési adatok ismeretében nem állja meg a helyét. Ahogy Munkácsy Béla mondja, ha egységteljesítményre vetítve vizsgálódunk, azt látjuk, hogy még a régi, elavult szélturbinák is 1,5–1,7-szer annyi energiát képesek termelni éves szinten, mint a napelemek. Az újabb, kifejezetten szárazföldi szélenergia-termelésre fejlesztett turbinák esetén a 3–4-szeres szorzó is elképzelhető lenne.
Kapcsolódó bejegyzések
A szélenergia végtelen lehetőségei a magyar energiarendszerben
A fejlett világban a szélenergia a leggyorsabban bővülő villamosenergia-termelési technológia. Ehhez képest hazánkban nagyon alacsony a részaránya, és a döntéshozók oldalán sem látható szándék az elterjesztésére.
Szintén gyakori ellenérvek a szélturbinák esetében, hogy hangosak, káros rezgéseket keltenek, zavarják az élővilágot, és megölik a madarakat. Hosszan sorjáznak az érvek, a szakember azonban azt mondja, hogy térinformatikai eszközökkel, illetve más tudományterületek szakértőinek bevonásával meg lehet határozni azokat a területeket, ahol a turbinák a lehető legkisebb problémát okozzák. Az általa vezetett energiaföldrajzi kutatócsoport szerint minden tényezőt figyelembe véve az ország területének 92–94%-án adódna valamiféle konfliktushelyzet. Ezeket elkerülendő, hazánk területének 6–8%-a lenne igazán alkalmas szélerőművek telepítésére.
Ez elsőre kicsinek tűnik, ám mégis óriási terület, ennek megfelelően hatalmas szélerőmű-kapacitásnak tudna helyet adni. De hogy mégis mennyinek? Munkácsy Béla számításai szerint nagyságrendileg a Paksi Atomerőmű termelésének 15–20-szorosát tudnák biztosítani az elméletileg telepíthető szélerőművek. Könnyen belátható tehát, hogy ennek valójában csupán a töredékéből – megfelelő kiegészítő erőművekkel és tárolókapacitásokkal – könnyedén fedezni lehetne hazánk teljes villamosenergia-szükségletét. Exportra is bőven jutna.
Mi lesz a csodálatos magyar tájjal, ha megjelennek ezek a monstrumok?
Munkácsy Béla szerint a szélerőművekkel szemben igen gyakran felmerülő ellenérv vitorlájából – amely szerint a turbinák elcsúfítják a tájat – nagyon könnyű kifogni a szelet. Olyan területen kell ugyanis elhelyezni az erőműveket, ahol a táj már amúgy is tönkre van téve. Ilyen például az autópályák végtelen betontengere, mely nem gyógyuló tájsebként szabdalja a tájat. Külföldön egyre inkább tendenciává válik, hogy elsőként az autópályák mellett próbálják elhelyezni az erőműveket.
Kapcsolódó bejegyzések
Háztartási kiserőművek: miért csak a napelemek rúghatnak labdába?
Akár saját szélturbinánk, vízerőművünk vagy gázerőművünk is lehet, de nem véletlen, hogy világszerte a napelemek dominálnak.
Gyakran felmerül ellenérvként a madarak kérdése is. A szakértőnk szerint nem is teljesen alaptalanul, ugyanis a kezdeti időkben volt néhány olyan projekt, amelyek során az energetikai mérnökök nem vették figyelembe a terület élővilágát. Ma persze már elképzelhetetlen lenne, hogy ornitológusok bevonása nélkül valósuljon meg egy szélturbina építése, persze, ha lehetőség lenne hazánkban egyáltalán ilyen projektekre. De nincs. A jogszabály szerint Magyarországon 12 ezer méter védőtávolságot kell hagyni a szélerőművek körül, ez pedig lényegében ellehetetleníti telepítésüket. Németországban, ahol épp nemrég egységesítették a szabályozást, 1000 méterben van meghatározva a védőtávolság. Ennek fényében látható, hogy a hazai szabályozás erősen túlzó, objektíven nehezen indokolható. Persze, ahogy erre Munkácsy Béla is felhívja a figyelmet, a védőtávolság igenis fontos. De úgy kell meghatározni, hogy – amellett, hogy a valós problémákat el lehessen kerülni – maradjon elég terület arra is, hogy a jelenleg 85% körüli import energia-részarányt radikális mértékben csökkentsük, így hazánk, a magyar családok kiszolgáltatottságát megszüntessük.
A szélerőművek hazai kilátásairól, a velük kapcsolatos aggályokról és a technológia jelenlegi állásáról szóló adásunkat a fenti lejátszón, illetve a Greendex podcast-csatornáján bármikor meghallgathatod!
