Olyan forróságban, ami az elmúlt heteket is uralta, az embernek sokszor még enni sincs kedve. Főzni meg még annyira sem, hiszen a tűzhely melege tovább fűti otthonunk levegőjét. Szerencsére ilyenkor is van mihez nyúlnunk! Az alábbi frissítő, könnyű, főzésmentes és nagyon egészséges levesekből új erőt meríthetünk! Ráadásul a fenntartható táplálkozás oltárán is áldozhatunk, hiszen ezek az ételek kizárólag növényi alapanyagokat tartalmaznak.
Salmorejo, a legegyszerűbb és legjobb paradicsomleves
Andalúziában nem az elmúlt évek újdonsága a forróság. Dél-Spanyolország lakóinak mindig is szembe kellett nézniük a brutális nyári melegekkel, és ki is fejlesztették a saját túlélési stratégiáikat. És bár nem kifejezetten a meleg ellen készült, egy jól behűtött salmorejo igazi felüdülés lehet a kánikulában.
A cordobai születésű leves ugyan rokonságban áll a mindenki által ismert gazpachóval, de egyszerűbb nála, ha úgy tetszik, kifinomultabb, hiszen kevesebb összetevőből áll. Ezek a következők:
- paradicsom,
- száraz kenyér,
- olívaolaj,
- fokhagyma,
- só.
Erre a levesre hatványozottan igaz, hogy bűn vízízű, bolti paradicsomból készíteni. Az érett, akár már puhuló, ízgazdag paradicsomból lesz a legfinomabb. Ha ilyen nincs kéznél, akkor még mindig jobb darabolt konzervparadicsomból készíteni. Szintén lényeges összetevő a kenyér: ahogy a rossz borral nem érdemes főzni, úgy gyenge minőségű kenyeret sem érdemes használni. A jó kovászos kenyér a legjobb, amelyik soha nem penészedik, csak simán megszárad.
Elkészítéséhez az összetevőket öntsük a turmixgépbe (minél erősebb a gép, annál jobb), és addig turmixoljuk, amíg egy homogén, nem is annyira leveses, mint inkább krémes állagot kapunk. Turmix hiányában botmixerrel is készíthető. Fontos még, hogy a paradicsomot hámozzuk meg a művelet előtt.
Én mindig szemre készítem, így a mértékegységekkel bajban vagyok. Ha mégis kellene mondanom valamit, akkor egy konzervnyi paradicsomhoz számolhatunk egy nagyobb szelet kenyeret, 30–50 ml olívaolajat, egy gerezd hagymát. A sózást ízlés szerint végezzük, de melegben inkább többet adjunk hozzá, mint kevesebbet!
Vannak, akik ecetet is tesznek bele, mások pedig valamilyen színes húsú paprikát és hagymát is. Szerintem ezek már túlmutatnak a salmorejón, de kísérletezni mindig érdemes! Csorgathatunk rá olívaolajat, valamint feltétként – bár így már nem tisztán növényi változat – tehetünk rá ibérico sonkát vagy akár főtt tojást. Természetesen ehetjük magában is, én legtöbbször csak egy szelet kenyeret rágcsálok mellé.
Jól behűtve tálaljuk!
Gazpacho, a világhírű spanyol zöldségleves
A közeli rokonság tagadhatatlan, és a gazpacho származását tekintve is átfedésben a salmorejóval. Andalúzia és a dél-portugáliai Alentejo és Algarve a szülőföldje ennek a remek, világhírű levesnek, melyben a paradicsom mellett számos más zöldség is helyet kap. Igazi nyári sláger, egész Spanyolországban fogyasztják, ami nem véletlen, hiszen rendkívül ízletes. Szintén jégbe hűtve érdemes enni, hogy frissítő hatása érvényesülhessen.
A gazpachónak több variációja is ismert, az egyes vidékeknek megvan a maguk kedvenc receptjük. Van, ahol piros gyümölcsöket, például epret vagy dinnyét is adnak hozzá, de első körben lehet, hogy érdemesebb egy sztenderdizált alaprecepttel próbálkozni.
Érdekesség, hogy néhány vidéken hússal készítik. Az apróvadakat és/vagy szárnyasokat tartalmazó változatot (gazpacho manchego néven érdemes keresni) bográcsban főzik, és forrón tálalják, és többek között gombát is tesznek bele.
A gazpacho alapreceptje
Hozzávalók:
- 1 kg paradicsom,
- 1 kaliforniai vagy kápia paprika,
- 1 kígyóuborka,
- 1 kisebb fej vörös- vagy lilahagyma,
- 1 gerezd fokhagyma,
- 2 teáskanál borecet,
- 1 dl olívaolaj,
- só ízlés szerint.
Elkészítése:
Majdnem annyira egyszerű elkészíteni, mint a salmorejót. Az egyetlen különbség, hogy több összetevőt pakolunk a turmixba. Ahogy minden hasonló étel esetében, itt is érvényes, hogy fogyasztás előtt – amellett, hogy lehűtjük – érdemes hagyni a hűtőben legalább fél napig vagy még tovább, hogy az ízek igazán összeérhessenek. Természetesen itt is játszhatunk az arányokkal és a hozzávalókkal: nincs semmi kőbe vésve.
Kovászosuborka-krémleves, egy hazai újhullámos klasszikus
Nemcsak a spanyoloknak, hanem nekünk, magyaroknak is megvan a szuperfegyverünk a hőség ellen: a kovászos uborka. Nemcsak az ubi, a leve is aranyat ér, én például bármilyen mennyiséget képes vagyok felhörpinteni a jól behűtött léből. A sós, savanyú, fokhagymás étel-ital mindent tartalmaz, amire szükségünk van kánikula idején: egyszerre hidratál, hűsít és pótolja az izzadsággal elvesztett ásványi anyagokat. A kovászos uborkából készült leves is igazi telitalálat, érdemes kipróbálni!
Egyetlen nehézség, hogy előbb el kell készíteni a koviubit. Persze, az ezzel töltött idő elhanyagolható, de még a mostani forróságban is kell várni legalább 2 napot, hogy készen álljon az alapanyag.
Ha nem tudod, hogyan fogj hozzá, itt egy remek, kipróbált kovászosuborka-recept!
Hozzávalók:
- 4–6 db kovászos uborka,
- 4 dl kovászosuborka-lé,
- 5 dl görög joghurt,
- egy kevés petrezselyemzöld és kapor,
- bors ízlés szerint.
Elkészítése:
Az összetevőket ebben az esetben sem kell főzni! Mehet minden a turmixgépbe, és alapos turmixolás után visszatehetjük kész levesünket a hűtőbe, hogy összeérhessenek az ízek. Ezt a levest ehetjük még könnyedebben, ha a joghurtot kihagyjuk, a készterméket pedig átszűrjük. A lecsepegő léhez aztán akár hozzákeverhetjük a joghurtot. De miért szabadulnánk meg attól a rengeteg remek összetevőtől?!
Az alapanyagokhoz tehetünk még egy kevés nyers kígyóuborkát is, ami még több friss ízt kölcsönöz a levesnek. Sót és fokhagymát is használhatunk ízlés szerint, de az előbbi el is hagyható, és néha fokhagymából is elég annyi, amennyit az uborka és a leve alapból tartalmaz. Érdemes előbb kóstolni! Betétnek apró kockára vághatunk egy további kovászos uborkát, illetve tálaláskor is adhatunk hozzá némi kaprot! A hozzávalók fenti mennyiségéből készített leves nagyjából négy adagra elég.
Tálalás előtt érdemes összerázni vagy alaposan felkeverni!
