Madarat taváról – vizes élőhelyek és vízimadarak tulajdonságai
Madarat taváról – vizes élőhelyek és vízimadarak tulajdonságai

Az ELKH Ă–kolĂłgiai KutatĂłközpont VĂ­zi Ă–kolĂłgiai IntĂ©zetĂ©nek (Ă–K VĂ–I) kutatĂłi Boros Emil tudományos fĹ‘munkatárs vezetĂ©sĂ©vel nagy tĂ©rbeli lĂ©ptĂ©kű kutatásban vizsgálták a sĂłs, szikes tavak Ă©s az ott Ă©lĹ‘ vĂ­zimadarak kölcsönhatását. Az eredmĂ©nyek szerint az egyes madárcsoportok elĹ‘fordulása szoros összefĂĽggĂ©st mutat a sĂłs tavak jellemzĹ‘ivel, amelyek közĂĽl a vĂ­zborĂ­tás Ă©s a sĂłtartalom jelzi leginkább, hogy milyen madárcsoport fordul elĹ‘ az adott környezetben. Az eredmĂ©nyeket bemutatĂł publikáciĂł a rangos Science of The Total Environment tudományos folyĂłiratban jelent meg.

Eurázsiában területarányosan a legnagyobb számban a Kárpát-medencében találhatók szikes tavak, amelyek az északon költő és délen telelő vándorló madarak kiemelten fontos pihenő- és táplálkozóhelyei az eurázsiai-afrikai madárvonulási folyosón. Kutatások sora bizonyítja, hogy globálisan a vizes élőhelyek és a vízimadárpopulációk rohamosan pusztulnak az elmúlt évtizedek tájátalakító tevékenysége ‒ lecsapolás, vízelvezetés ‒, a hőmérséklet emelkedése és a csapadékrendszerek átalakulása miatt.

Az ÖK és a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet munkatársai a Duna-Tisza köze szikes tavainak vizsgálata során megállapították, hogy a vízimadarak ürülékükkel óriási mennyiségű foszfort (P) visznek be a szikes tavak vizébe, vagyis a madarak a külső foszforforrások biotikus közvetítőiként viselkednek. A tápanyag madarak okozta feldúsulását guanotrofizációnak nevezik. A kutatók kimutatták, hogy a szikes tó vizének extrém magas foszfortartalmáért 64 százalékban a vízimadarak, köztük a nagy testű növényevők – liba- és kacsafajok ‒ és a közepes testű mindenevők, például a sirályok felelősek.

A sós, szikes tavak és a vízimadarak kölcsönhatásának további vizsgálatában a kutatók arra keresték a választ, milyen módszerrel lehetne megmutatni, hogy a vízimadarak különböző csoportjai alapján megjósolható-e a víztestek ökológiai/trofikus állapota.

Boros Emil Ă©s munkatársai a közelmĂşltban szintĂ©n a Science of The Total Environmentben publikált, a korábbinál jĂłval nagyobb tĂ©rbeli lĂ©ptĂ©kű kutatásukban Kazahsztán sztyepp- Ă©s fĂ©lsivatagi rĂ©giĂłjában Ăłriási terĂĽletet vontak vizsgálataikba több mint ezer kilomĂ©teres kelet-nyugati irányĂş tengely mentĂ©n. Az itt kiválasztott 63 mintaterĂĽleten elĹ‘fordulĂł közel 100 vĂ­zimadárfajt Boros Emil mĂłdszere alapján a tápanyagforgalomban betöltött szerepĂĽk szerint három csoportba sorolták.

A nettó importőrök közé tartoznak a nagy testű növényevők, például a lúdfélék és a darvak, az importőr-exportőrök közé a mindenevő kacsák és sirályok, a nettó exportőrök közé pedig elsősorban a mindenevő és halevő fajok. A kutatók e madárcsoportok gyakoriságát, össztömegét és diverzitását vetették össze a tavak több térbeli skálán mért ökológiai jellemzőivel, köztük a vízmélységgel és a klorofilltartalommal, nagyobb térbeli skálán pedig a tavak 1 és 10 kilométeres környezetében talált felszínborítással (például füves terület vagy mezőgazdasági terület kiterjedése).

(Szöveg és képek: elkh.org)

search icon