A filmipar és a fenntarthatóság látszólag nem említhető egy lapon: rengeteg ember, utazások, óriási díszletek. Az iparág azonban manapság változóban van, a folyamatban pedig fontos szerepet vállal egy magyar cég is, a többek között Netflix- és Apple TV-produkciókkal is dolgozó Green Eyes Production. A Planet Budapest Expón a cég alapítójával, Tordai Júliával beszélgettem.
Honnan jött az ötlet, hogy a filmipar zöldítésével szeretnél foglalkozni?
Eredetileg biológus vagyok, majd tudománykommunikáció mesterszakon tanultam tovább, ahol az volt a tervem, hogy dokumentumfilmezéssel foglalkozzak. Hogy ehhez gyakorlati tapasztalatot szerezzek, elindultam a filmes ranglétrán: először gyakornokként, később asszisztensként dolgoztam egy nagy költségvetésű produkcióban. Itt szembesültem igazán azzal, hogy milyen mértékű pazarlás jellemzi az iparágat, és hogy még olyan alapvető dolgok sincsenek megoldva, mint például a szelektív hulladékgyűjtés. Ez indított el abba az irányba, hogy elkezdjem kutatni a lehetséges megoldásokat – így született meg a Green Eyes Production.
Azt mondod, hogy komoly pazarlással találkoztál. Mik ma a legnagyobb fenntarthatósági kihívások a filmiparban?
A legnagyobb kibocsátás jellemzően a logisztikához kapcsolódik, így mindig nagyon sok múlik azon, hogy hol forgatják a produkciót, főleg a repülőutak miatt. Nagy jelentősége van az energiafelhasználásnak: amikor sokat vagyunk terepen, és nincs vagy nem elegendő a helyi áramforrás, akkor a dízellel működtetett aggregátorok használatához jelentős szén-dioxid-kibocsátás kapcsolódik.
Azok a fenntarthatósági elvárások, melyek más iparágakban már jelen vannak, a filmiparban még nem jelentek meg?
De már megjelentek, sőt egyre hangsúlyosabban és egyre szigorúbb formában. A legtöbb nagy stúdió ma már nemcsak saját működésében, hanem a beszállítói láncában is elvárja a fenntarthatósági szempontok érvényesítését. Ugyanakkor ez még egy átmeneti időszak: miközben a követelmények már jelen vannak, a beszállítói oldalon sokszor még idő kell ahhoz, hogy ne csak megfelelési kényszerként, hanem valódi üzleti lehetőségként is tekintsenek a fenntarthatóságra.
Kapcsolódó bejegyzések
Az ember, akinek tényleg mindene a Tisza – Podcast
A Tisza elkötelezett ökoharcosa, Ljasuk Dimitry volt a Holnapután vendége, ahol legújabb filmje mellett a jövőbeli terveiről is beszélgettünk.
Az olyan elvárások, mint az újrahasznosított anyagok használata vagy az upcycling megoldások, mennyire vannak jelen?
Egyre inkább jelen vannak. Jó példa erre a jelmezek területe: egy-egy produkció során hatalmas mennyiségű anyagmaradék keletkezik. A legutóbbi sorozat nyomán például közel 2 tonna textilhulladék gyűlt össze. Ahelyett, hogy ez kommunális hulladékként végezné, 5–6 upcycling művésszel dolgoztunk együtt, akik ezeket az anyagokat újrahasznosítják, új tárgyakat hoznak létre belőlük. De hasonló kérdések merülnek fel a díszletépítésnél is. Ma még nagyon sok MDF- és OSB-lapot használnak, mi viszont folyamatosan keressük az alternatívákat. Az Alien: Romulus film számára az egyik díszlet kartonból épült, és pont ez az izgalmas benne. Ha egy ilyen megoldás működik egy filmes környezetben, akkor jó eséllyel más iparágakban is alkalmazható.
Ha már a Disney-t említetted, mennyire érdekli az iparág szereplőit a fenntarthatóság?
Egyrészt felülről egyértelmű nyomás érkezik a nagy kliensektől – mint a Netflix, a Disney vagy az Apple –, akik egyre szigorúbb fenntarthatósági elvárásokat fogalmaznak meg. Másrészt alulról is erősödik az igény: a stábtagokat is egyre inkább zavarja a pazarlás és a környezetszennyezés. Ehhez társul a szabályozói oldal is: az európai irányokhoz igazodva a Nemzeti Filmintézet már bevezette a zöldköltségvetést a támogatott produkciók esetében, amelyre külön lehet pályázni. Összességében ez egy komplex rendszer: miközben erősödnek a fenntarthatósági törekvések, a produkciók mérete és erőforrás-igénye továbbra is jelentős. A mi feladatunk éppen az, hogy azonosítsuk a legnagyobb hatású területeket, és ezek mentén alakítsunk ki működő, gyakorlati stratégiákat; nemcsak a pazarlást kell csökkenteni, hanem okosabban kell szervezni a folyamatokat.
Hogyan néz ki a gyakorlatban a közös munka egy filmstábbal?
Végigkísérjük a filmgyártás egész folyamatát, és közben figyeljük, mi tud megvalósulni, és hogyan alakul a karbonlábnyom. Külön megoldásaink vannak az energiamenedzsmentre és a hulladékkezelésre. A csapatunkban több tudományterület képviselteti magát, így a munkánk eredményeként nemritkán olyan új innovációk és megoldások születnek, amelyeket később önálló szolgáltatásokként nyújthatunk.
A konkrét megvalósításon túl pedig van még egy fontos mozzanat, amely valamennyire már a tudományos kommunikációhoz kapcsolódik: már a forgatókönyv fázisában megvizsgáljuk a produkciókat abból a szempontból, hogy miként lehet a narratívába beleírni a fenntarthatóság vagy a klímaválság témáját. A történetek ugyanis nagyban formálják az emberek gondolkodását.
Tudnál említeni néhány ismert filmet vagy sorozatot, amelyek forgatásán dolgoztatok?
Dolgoztunk az Oscar-díjas Szegény párák (Poor Things) című filmen. Részt vettünk a Dűne: Prófécia sorozatban, az A láthatatlan fény (All the Light We Cannot See) című sorozatban, valamint az Apple Hijack című produkciójában is. A magyar filmek közül mostanában például a Kémfeladatok kezdőknek című filmen dolgoztunk.
Borítókép: canva.com
