Szépen gondozott, élére vágott gyep, tujasor és gondosan permetezett rózsák: ezek sokak szemében az ideális kert képét festik. Csakhogy mindez valójában egy mesterségesen életben tartott rendszer, amely tőlünk energiát vesz el, a körülöttünk lévő élővilágnak pedig nem ad vissza semmit. Bereczki Anna kerttervezővel arról beszélgettünk, hogyan lehetne ezt másképp csinálni, és az embert, valamint a természetet is éltető kerteket létrehozni.
Bereczki Anna biomérnök, kerttervező, a fenntartható kertek kialakításával foglalkozó BBlooms alapítója.
A nyírott, műtrágyázott és rendszeresen szellőztetett pázsit iránti vonzalmunk nem véletlenül alakult ki: az angolkert-eszmény Nagy-Britanniából kiindulva meghódította a világot. A probléma csak az, hogy egészen más mennyiségű csapadék hullik a szigetországban, mint nálunk, és a szárazság is más dimenzióban értelmezhető. Itthon a jelenlegi klímaviszonyok mellett a tökéletes zöld gyepet csak mesterségesen lehet fenntartani, és minél hosszabb aszályos tavaszokat és nyarakat élünk meg, annál inkább világos, hogy ez zsákutca.
Olyan, mintha egy ökológiai sivatag lenne a kertünk. Semmit nem táplál, hanem tőlünk várja el, hogy folyamatosan nyírjuk, műtrágyázzuk, és végezzük a gyepszellőztetést – mondja Bereczki Anna
A fenntartható kert gondolata ezzel szemben egészen más megközelítést kíván: olyat, amelyben nemcsak a saját igényeink és más klímák inspirálta vágyaink vannak jelen, hanem a talaj mikroorganizmusaitól a beporzókon át a madarakig és a sünökig mindenkinek az érdekei. Bereczki Anna szerint a kert valójában egy ökoszisztéma, és a tervezési munka lényege éppen az, hogy ennek az egész rendszernek tudjunk segíteni; nem ellenük, hanem velük együtt dolgozva. Ez azt is jelenti, hogy az őshonos, és – ahol szükséges – a szárazságtűrő fajokat részesítjük előnyben, mulcsozással tartjuk meg a nedvességet a talajban, és időt adunk a természetes egyensúly kialakulásának.
A helyzetet ne úgy értelmezzük, hogy van a kert és mi, hanem úgy, hogy létezik a kertnek számtalan szereplője is: a talajtól a növényeken át a beporzókig, a mindenféle kis hasznos rovarig, madarakig, sündisznókig. Ez egy teljes ökoszisztéma.
A fenntartható kerttervezés lényege nem az, hogy egy csettintésre magazinba illő kertünk lesz. Sokkal hosszabb, türelmet igénylő folyamatról van szó, de cserébe a végén egy valóban élő, szinte önfenntartó rendszerünk lesz. Mindez pedig nem csak miattunk és a helyi élővilág érdekében fontos. Budapesten például a Margitsziget területének hatvanszorosát kitevő magánkert létezik. Ha ezeket fenntartható, klíma- és természetbarát módon alakítanánk ki, az összességében jelentős hatással lenne a főváros mikroklímájára: Budapest élhetőbbé válna minden lakosa számára.
Az összefüggés jól látható: ahol a betonfelületek és a műfű dominálnak, ott a hőszigethatás csak fokozódik. Egy szélsőséges példát említve: a Széll Kálmán téren egy műfüves terület felszíne egy forró nyári napon 60 Celsius-fokos volt, miközben a közeli árnyékos zöldfelület hőmérséklete alig érte el a 28 Celsius-fokot. Anna tapasztalatai szerint a szemlélet változóban van, úgy a köztereken, mint a magánkertekben. Budapesten például egyre több közterületen váltják fel az egynyári virágágyásokat évelő, diverz ágyások, és egyre kevesebb helyen zsákolják be ősszel a faleveleket.
Az adásban ezeken túl szót ejtünk arról,
- hogy miért pusztulnak el sorra a tuják, és miért nem a babérmeggy ültetése a helyes válasz erre a problémára,
- hogy miért érdemes az őshonos fajokat választani, és milyen esetben lehet mégis jó választás egy idegenhonos növény,
- hogy a vegyszermentesség miért hasznos, és mit tegyünk, ha tetves lett a rózsánk,
- hogy mit érdemes tudni arról az izgalmas önkéntes kertészprogramról, amelyet Anna most próbál meghonosítani itthon a Főkerttel közösen.
