Csütörtökön tartotta meg az MCC A zöld mozgalmak színárnyalatai című konferenciát, amely elsőre talán kicsit unalmasnak tűnhet, de mégis annyira meglepően konstruktív és előremutató volt, amilyenhez hasonlót régen láttunk, ha egyáltalán.

Ebben Juhász Hajnalka és dr. Keresztes László Lóránt, a köz országgyűlési képviselői (tartózkodnék számos címük karakterszaporító ismertetésétől, mert ezek jelen helyzetben nem lényegesek), Sipos Katalin biológus, a WWF hazai igazgatója és Litkei Máté, a Klímapolitikai Intézet igazgatója beszélgettek. Már az ígéretes volt, hogy a vegyes társaság garantálta a jó vita kibontakozását.

És így is lett! Ritkán látott, üdvös szakmai és kellemes politikai disputa alakult ki. Juhász Hajnalka hozta a józan és fenntartható energiapolitikai hozzáállást, miszerint szükség van megújuló ÉS nukleáris energiára egyaránt, amihez kapcsolódva Litkei fejtegette, hogy a tagállamok java jelenleg ettől messze áll. Ennek oka legfőképp a háború és az energiaválság, ami miatt minden európai ország a legszennyezőbb hordozókhoz, a szénhez nyúlt vissza.

Sajnos – mint mondta – Magyarország is belekerült abba a helyzetbe, hogy ugyan csökkentettük a szén- és gáztermelésünket, a lassú átállás miatt ideiglenesen növelnünk kellett a behozatalt, amitől sajnos kitetté váltunk, hiába fókuszáltunk a fenntarthatóbb megoldásokra. Ennek ékes példája a debreceni akkumulátorgyár.

Beszéljünk a vízről!

Erre Keresztes le is csapott, mivel annak a létesítménynek a vízigénye rettenetesen nagy, és az ilyen aszályos években még a mezőgazdaságnak is alig jut, nemhogy a gyáraknak. Rendkívül jó eszmecsere következett a hazai vízgazdálkodás lehetőségeiről és jövőjéről.

Sipos Katalin elmagyarázta, hogy a jelenlegi módi fenntarthatatlan, és azt javasolta, hogy kell egy alku a földhasználókkal, hogy melyek azok a területek, amelyeket „visszaadhatunk” a folyóinknak, ezzel megtartva valamennyit abból a vízből, amelyből jelenleg három balatonnyit engedünk át az országon évente (Keresztes elmondása alapján). Juhász Hajnalka megnyugtatott mindenkit, hogy a belvízgazdálkodás napirenden van, így talán nemsokára ezt is orvosolni fogják.

Úgy gondolom, ezek a beszélgetések valóban a megoldás felé visznek, hiszen a szakmai érvütköztetés a lehető legelőremutatóbb. Közel sem annyira borús hazánk energia- és aszályhelyzete, mint amennyire ezt a katasztrofális év mutatja. A baj nagy, de a helyzet még nem menthetetlen!

Kapcsolódó bejegyzések

A hosszútávú klímacélok eléréséhez ennél több kell

A 2030-ra kitűzött célok teljesítése kritikus fontosságú, hogy egyáltalán legyen esély a 2050-es nettó zéró kibocsátás-ígéretek betartására.