Rekord forró nyár van mögöttünk, de úgy fest, ennél csak rosszabb jön. A Föld meleg miatt lakhatatlan területe egyre inkább gyarapszik. 2-3 °C-os hőmérséklet-emelkedés esetén 2 milliárd ember kerül közel lakhatatlan területre. De hogyan működik szervezetünk a nagy melegben? Mi segíthet elviselni a hőséget?
Meleg a helyzet
A Nature Climate Change folyóiratban tavaly megjelent tanulmány szerint az elmúlt években valamennyi kontinensen nőtt a nyári kánikulák gyakorisága és hossza. A kutatás során megvizsgált 43 ország adatai alapján elmondható, hogy – bár a különböző éghajlati övekben eltérő mértékben – mindenhol összefüggésbe hozható a hőség okozta halálozások egy része a klímaváltozás antropogén hatásaival.
A hőhullámok 3-szor annyi áldozatot követeltek, mint a koronavírus-járvány!
Az Eurostat adatai szerint a 2016 és 2019 között feljegyzett átlagos halálozási adatokhoz képest idén júliusban 53 ezerrel többen haltak meg a kontinensünkön, ami a rendkívüli hőhullámoknak tudható be. Ez a 16 százalékos emelkedés nagyon magasnak mondható. Viszonyításként 2020-ban, a pandémia évében ugyanebben a hónapban mindössze 3 százalékkal, 2021-ben pedig 6 százalékkal haltak meg többen az átlagosnál.
Általánosságban elmondható, hogy a trópusi és a szubtrópusi területeken magasabb a kánikula okozta halálozások száma. Ez természetesen a helyi viszonyokkal, például a magasabb páratartalommal is összefüggésbe hozható. Azonban a klímakutatók arra hívták fel a figyelmet, hogy egyéb tényezők – mint a légszennyezettség, vagy a nagyvárosok felett kialakuló hőszigetjelenség, vagy akár a szív- és érrendszeri problémák – tovább növelik a halálozás kockázatát a hőhullámok alkalmával. Becslések szerint a Föld lakosságának jelenleg 30 százaléka van kitéve a kánikula okozta kockázatnak legalább 20 napig évente. Ez az arány 2100-ra még tovább, közel 50 százalékra fog nőni, ahogy nő a kánikulák ereje és időbeli kiterjedése.
A kritikus 35 °C
Az ember testhőmérséklete – és más melegvérű élőlényeké, akik szintén ki vannak téve a szóban forgó hatásnak – noha kismértékben, de változik a kor és a nem függvényében, illetve több ciklikusság is megfigyelhető benne. Ezzel együtt viszonylag állandónak mondható: az ember esetében 36–37 °C. Ugyanúgy a termodinamika szabályai érvényesek rá, mint minden más testre.
Szervezetünk elsősorban hőtermeléssel és izzadással igyekszik ebben a tartományban tartani a testhőnket. Ezt a működést befolyásolja a ruházatunk, a környezetünk, a fizikai aktivitásunk is. Szervezetünk nem képes elviselni a tartósan magasabb testhőt. Magas külső hőmérséklet esetén nem képes annyi hőt leadni, hogy a belső maghőt az egészséges 36 és 37 °C közötti tartományban tartsa.
35 °C-nál magasabb külső hőmérséklet esetén tehát a test nem tudja hatékonyan hűteni magát. Ez az adat 90–100 százalékos páratartalom mellett érvényes. A páratartalom csökkenésével szervezetünk magasabb hőmérsékletet is képes kezelni. Az említett hőmérsékleti adatok manapság már hazánkban is előfordulhatnak. A magas maghőmérséklet hatására pedig megnő az agy és más szervek károsodásának az esélye. Ez az esély természetesen annál nagyobb, minél több időt töltünk ilyen körülmények között.
Fontos az is, hogy a testmozgás során felhasznált energiának mindössze 20 százaléka hasznosul, a maradék 80 százalék hőként jelentkezik. Az izzadás során az ember ásványi sókat, elektrolitokat veszít, ami megpróbáltatás szervezetük számára, ezért érdemes ezek pótlására is hangsúlyt fektetni.
Így reagál a szervezetünk arra, ha a külső hőmérséklet emelkedik:
- 30–40 °C: hőgörcs és kimerültség léphet fel, illetve növekszik a szervezet folyadékvesztesége.
- 40 °C felett: a hőgörcs és a fáradtság mellett légzési nehézség jelentkezhet. Felgyorsul a szívverés. Ez a hőmérséklet már károsíthatja a létfontosságú szerveket is. Felgyorsíthatja az anyagcserét, így a szövetek energiatartalékai is kimerülnek.
Ma még csak mintegy 30 millió ember él a Földön olyan területen, ahol az éves átlaghőmérséklet meghaladja a 29 °C-ot. Jellemzően a Szahara területéről és az Arab-félsziget országairól van szó. Azonban a kutatók arra hívják fel a figyelmet, hogy a 2–3 °C-os hőmérséklet-növekedés hatására 2 milliárd ember is ebbe a helyzetbe kerülhet a 2070-es évekre. Ebbe a körbe már több atomnagyhatalom lakosai is bele fognak tartozni, így a feszültség és a konfliktusok eszkalálódásának is megnő az esélye.
Egyéb problémák
Bár a leginkább szembetűnő példák a hőhullámok, a hőség a gyerekek növekedését is gátolja, és növeli a halva születések valószínűségét. A klímaváltozás miatt új, invazív fajok jelennek meg, sokszor új betegségeket terjesztve az addig érintetlen területeken. Ezek a fajok az embereken kívül a helyi flórára és faunára is veszélyt jelentenek. Növelik a szélsőségek előfordulását. 2021-ben például hatalmas árvíz pusztított Szomáliában, ahol ennek hatására kolera alakult ki.
További gond, hogy az emberi test nem tud nagyobb mennyiségű vizet tárolni. Óránként legfeljebb 1 litert képes feldolgozni, míg – tevékenységtől függően – akár 2–4 liter vizet is izzadhatunk. Ha szervezetünk folyadéktartalmának több mint 3 százalékát elveszítjük, szerveink károsodhatnak.
A melegedés komoly migrációs problémát jelent. Már most érezzük, hogy a klímaváltozás miatt katasztrófák sújtják Afrika és Ázsia azon részét, amely amúgy is túl van népesedve, és ez csak rontja a terület népességmegtartó erejét. A helyzet egyszerűen úgy írható le, hogy a Föld népessége egyre nő, de az életre alkalmas terület zsugorodik. És ezúttal nem foglalkoztunk az aszály okozta nehézségekkel.