



Egy friss tanulmány szerint az erĹ‘södĹ‘ globális felmelegedĂ©s egyre veszĂ©lyesebb közelsĂ©gbe hozza az Ă©ghajlati fordulĂłpontokat, mint pĂ©ldául a grönlandi jĂ©gtakarĂł összeomlása, a trĂłpusi korallzátonyok pusztulása, a permafroszt felolvadása vagy a Golf-áramlat leállása. A 16 fordulĂłpont közĂĽl ötöt már a globális felmelegedĂ©s mai szintjĂ©n átlĂ©phetĂĽnk, Ă©s a kritikus 1,5 °C meghaladásával nĂ©gy átbillenĂ©se valĂłszĂnűvĂ© válik.
A jelenleg Ă©rvĂ©nyben lĂ©vĹ‘ klĂmapolitikák egyĂ©rtelműen nem biztonságosak, a század vĂ©gĂ©re 2,6 °C körĂĽli felmelegedĂ©shez vezetnĂ©nek, további fordulĂłpontok Ă©s katasztrĂłfák sorozatát vetĂtve elĹ‘re. Ezen öt fordulĂłpont közĂ© tartozik a grönlandi jĂ©gtakarĂł összeomlása,a nyugat-antarktiszi jĂ©gtakarĂł összeomlása, a trĂłpusi korallzátonyok pusztulása, az Ă©szaki fĂ©lteke permafroszt terĂĽleteinek nagyskálájĂş hirtelen felolvadása Ă©s a Labrador-tenger áramlásának összeomlása.
A rangos Science szaklapban megjelent friss tanulmány szerint számos veszélyes éghajlati fordulópont közelebb van, mint gondoltuk, és akár már a jelenlegi 1,2°C-os globális felmelegedés is kiválthatja ezeket. A nemzetközi kutatócsoport több mint 220 megfigyeléseken és modellezésen alapuló tanulmányt tekintett át, hogy pontosabb képet kapjunk a fordulópontok viselkedéséről a 2008-as hasonló kaliberű összegfoglaló óta.
Az Ă©ghajlati fordulĂłpont vagy átbillenĂ©si pont meghaladásával az Ă©ghajlati rendszer adott rĂ©szĂ©ben öngerjesztĹ‘ folyamat indul el, amely hirtelen, gyors Ă©s esetleg visszafordĂthatatlan hatásokat idĂ©zhet elĹ‘.
Ez olyan, mint amikor a libikĂłka egyik vĂ©gĂ©n egy labdát kezdĂĽnk gurĂtani felfelĂ©: ha a labdát elengedjĂĽk, az mindig visszagurul az eredeti állapotába egĂ©szen addig, amĂg a libikĂłka közepĂ©t, vagyis az átbillenĂ©si pontot el nem Ă©rjĂĽk – onnan a labda már szabadon, gyorsulva gurul lefelĂ©.
A legĂşjabb megfigyelĂ©sek is azt igazolják, hogy egyes folyamatok vĂ©szesen közelednek az átbillenĂ©si ponthoz, vagyis az Ă©ghajlati rendszer Ă©vezredekig termĂ©szetes egyensĂşlyban levĹ‘ elemei destabilizálĂłdnak. Az Antarktisz Ă©s Grönland jĂ©gtakarĂłi pĂ©ldául 6-szor gyorsabb ĂĽtemben olvadnak, mint 30 Ă©vvel ezelĹ‘tt. 1994 Ă©s 2017 között a kĂ©t jĂ©gtakarĂł egyĂĽtt 12,8 billiĂł tonna jeget veszĂtett, ezt perspektĂvába helyezve: a vesztesĂ©g közel 13 darab 10 km oldalĂ©lű – vagyis a Mount EverestnĂ©l is nagyobb – jĂ©gkockának felel meg.
A nyugat-antarktiszi gleccserek egy rĂ©sze már közel van ahhoz a ponthoz, ahol a zsugorodás megállĂthatatlanná válhat, mĂg az Amazonas esĹ‘erdĹ‘ben, a grönlandi jĂ©gtakarĂł egyes rĂ©szein Ă©s az atlanti meridionális áramlási rendszerben is Ă©szleltek potenciális korai figyelmeztetĹ‘ jeleket.
A fordulópontok meghaladását követően egyes hatások szinte azonnal jelentkeznek, mások viszont hosszú évszázadokon, évezredeken keresztül bontakoznak ki. Például a korallok tömeges pusztulása és a Labrador-tenger áramlásának összeomlása a fordulópont átlépését követő egy évtized alatt lejátszódhat. Ezzel szemben a grönlandi és a nyugat-antarktiszi jégtakaró teljes összeomlása több száz, több ezer év alatt következne be.
Bár a tanulmány szerint az Amazonas esĹ‘erdĹ‘inek nagyarányĂş pusztulása mĂ©g nem valĂłszĂnűsĂthetĹ‘ nagyjábĂłl 3,5°C-ig, ez a becslĂ©s csak az Ă©ghajlati tĂ©nyezĹ‘ket veszi figyelembe – ha az erdĹ‘irtást is számĂtásba vesszĂĽk, akkor ez a fordulĂłpont sokkal hamarabb bekövetkezhet. Az Amazonas erdeinek elvesztĂ©se kb. 0,1°C-kal tenne hozzá a globális felmelegedĂ©shez. Ugyanakkor regionálisan ennĂ©l jĂłval erĹ‘sebb felmelegedĂ©st okozna, emellett átrendeznĂ© a csapadĂ©k-viszonyokat egĂ©sz DĂ©l-Amerikában, Ă©s helyrehozhatatlanul károsĂtaná a Föld egyik leggazdagabb Ă©lĹ‘világát.
A fordulĂłpontok tudományának legfrissebb eredmĂ©nyei azt mutatják, hogy csakis pozitĂv társadalmi fordulĂłpontokon keresztĂĽl kerĂĽlhetĂĽnk ismĂ©t biztonságba, Ă©s kerĂĽlhetjĂĽk el a veszĂ©lyes Ă©ghajlati fordulĂłpontokat.
(forrás: masfelfok.hu)