Még számos éghajlati fordulópont elkerülhető lenne
Még számos éghajlati fordulópont elkerülhető lenne

Egy friss tanulmány szerint az erősödő globális felmelegedés egyre veszélyesebb közelségbe hozza az éghajlati fordulópontokat, mint például a grönlandi jégtakaró összeomlása, a trópusi korallzátonyok pusztulása, a permafroszt felolvadása vagy a Golf-áramlat leállása. A 16 fordulópont közül ötöt már a globális felmelegedés mai szintjén átléphetünk, és a kritikus 1,5 °C meghaladásával négy átbillenése valószínűvé válik.

A jelenleg érvényben lévő klímapolitikák egyértelműen nem biztonságosak, a század végére 2,6 °C körüli felmelegedéshez vezetnének, további fordulópontok és katasztrófák sorozatát vetítve előre. Ezen öt fordulópont közé tartozik a grönlandi jégtakaró összeomlása,a nyugat-antarktiszi jégtakaró összeomlása, a trópusi korallzátonyok pusztulása, az északi félteke permafroszt területeinek nagyskálájú hirtelen felolvadása és a Labrador-tenger áramlásának összeomlása.

A rangos Science szaklapban megjelent friss tanulmány szerint számos veszélyes éghajlati fordulópont közelebb van, mint gondoltuk, és akár már a jelenlegi 1,2°C-os globális felmelegedés is kiválthatja ezeket. A nemzetközi kutatócsoport több mint 220 megfigyeléseken és modellezésen alapuló tanulmányt tekintett át, hogy pontosabb képet kapjunk a fordulópontok viselkedéséről a 2008-as hasonló kaliberű összegfoglaló óta.

Az éghajlati fordulópont vagy átbillenési pont meghaladásával az éghajlati rendszer adott részében öngerjesztő folyamat indul el, amely hirtelen, gyors és esetleg visszafordíthatatlan hatásokat idézhet elő.

Ez olyan, mint amikor a libikóka egyik végén egy labdát kezdünk gurítani felfelé: ha a labdát elengedjük, az mindig visszagurul az eredeti állapotába egészen addig, amíg a libikóka közepét, vagyis az átbillenési pontot el nem érjük – onnan a labda már szabadon, gyorsulva gurul lefelé.

A legújabb megfigyelések is azt igazolják, hogy egyes folyamatok vészesen közelednek az átbillenési ponthoz, vagyis az éghajlati rendszer évezredekig természetes egyensúlyban levő elemei destabilizálódnak. Az Antarktisz és Grönland jégtakarói például 6-szor gyorsabb ütemben olvadnak, mint 30 évvel ezelőtt. 1994 és 2017 között a két jégtakaró együtt 12,8 billió tonna jeget veszített, ezt perspektívába helyezve: a veszteség közel 13 darab 10 km oldalélű – vagyis a Mount Everestnél is nagyobb – jégkockának felel meg.

A nyugat-antarktiszi gleccserek egy része már közel van ahhoz a ponthoz, ahol a zsugorodás megállíthatatlanná válhat, míg az Amazonas esőerdőben, a grönlandi jégtakaró egyes részein és az atlanti meridionális áramlási rendszerben is észleltek potenciális korai figyelmeztető jeleket.

A fordulópontok meghaladását követően egyes hatások szinte azonnal jelentkeznek, mások viszont hosszú évszázadokon, évezredeken keresztül bontakoznak ki. Például a korallok tömeges pusztulása és a Labrador-tenger áramlásának összeomlása a fordulópont átlépését követő egy évtized alatt lejátszódhat. Ezzel szemben a grönlandi és a nyugat-antarktiszi jégtakaró teljes összeomlása több száz, több ezer év alatt következne be.

Bár a tanulmány szerint az Amazonas esőerdőinek nagyarányú pusztulása még nem valószínűsíthető nagyjából 3,5°C-ig, ez a becslés csak az éghajlati tényezőket veszi figyelembe – ha az erdőirtást is számításba vesszük, akkor ez a fordulópont sokkal hamarabb bekövetkezhet. Az Amazonas erdeinek elvesztése kb. 0,1°C-kal tenne hozzá a globális felmelegedéshez. Ugyanakkor regionálisan ennél jóval erősebb felmelegedést okozna, emellett átrendezné a csapadék-viszonyokat egész Dél-Amerikában, és helyrehozhatatlanul károsítaná a Föld egyik leggazdagabb élővilágát.

A fordulópontok tudományának legfrissebb eredményei azt mutatják, hogy csakis pozitív társadalmi fordulópontokon keresztül kerülhetünk ismét biztonságba, és kerülhetjük el a veszélyes éghajlati fordulópontokat.

(forrás: masfelfok.hu)

search icon