



A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a lakosság, a gazdálkodók és az önkormányzatok figyelmébe ajánlja a rendkívül egyszerű, különösen látványos méhecskehotel-eszközcsoportot, amellyel erkélyen, ablakpárkányon is hatékonyan és hiánypótló módon segíthetjük a magányos életmódot folytató, kevésbé közismert, szelíd beporzó méhek és darazsak szaporodását már kora tavasztól.
A magányosan élő méhek és darazsak körülöttünk élnek a kertekben, parkokban, iskolákban, óvodákban, lakótelepeken, még a sokadik emelet magasságában is. Mindenütt ott vannak, ahol virágokat találnak. Azért nem figyelünk fel rájuk, mert ezek az állatok – a családokban élő rokonsággal szemben – nem támadnak, ha nem fogjuk meg őket, teljesen ártalmatlanok!
A házi méh faodvakat, kaptárakat igénylő több tízezres kolóniáival ellentétben a magányos fajok közül sok ujjnyinál keskenyebb járatok védelmére bízza utódait. Ezekben a nőstény méhek nektárt és virágport, a darazsak megbénított ízeltlábúakat halmoznak fel, erre petéznek, majd a bölcsőket sárdugóval zárják le. A kikelő lárvák a táplálék elfogyasztását követően bebábozódnak, végül a kifejlett rovarok átrágják magukat a sárdugón, és megkezdik néhány hetes felnőtt életüket.
Ilyen bölcsőkamrákat nagyon egyszerűen biztosíthatunk számukra az erkélyre, ablakpárkányra, virágos balkonládák mellé is kihelyezhető méhecskehotellel (másik nevén darázsgarázzsal). Ezt legegyszerűbben 10–40 mm átmérőjű furatokkal lyuggatott tűzifa kugliban készíthetjük el, de építhetünk szekrényes méhecskehotelt is. A méhecskehotel azért is különösen jó lakossági beporzórovar-védelmi eszköz, mert elkészítése óvodai foglalkozás, iskolai óra, szakkör keretében sokkal egyszerűbb (és természetvédelmi szempontból jóval hasznosabb, alapvetőbb fontosságú), mint a nagy pontosságot és bonyolult famegmunkálási lépéseket igénylő mesterséges odúké!
Az új méhecskehoteleket érdemes február második felében, március elején kirakni esőtől védett helyre (eresz alja, ablak- és erkélybeugró, tornác), keleti-déli tájolással, hogy közvetlen napsütés is érje. A magányos méhfajok számos képviselője szőrös, ez a bunda szigeteli is őket, így már a tél végi, kora tavaszi első napsütéses napokon is aktívak lehetnek. A méhecskehotelek márciustól május végéig, június közepéig a legforgalmasabbak. Eközben a magukat nem zavartató rovarok jövés-menését akár centiméternyi távolságról megfigyelhetjük otthon, a munkahelyen vagy az oviban, iskolában.
(MME)
Fotó: Canva