A New York Times egy a Sustainability című folyóiratban júliusban közzétett elemzés alapján sorra veszi azokat a helyeket, amelyek a legjobb helyzetben vannak ahhoz, hogy folytassák az életet, amikor vagy ha mások összeomlanak. Ezeket a szerencsés helyeket a tanulmány szerzői Aled Jones, az angliai Cambridge-ben található Anglia Ruskin Egyetem Globális Fenntarthatósági Intézetének igazgatója és Nick King „a fennmaradó komplexitás csomópontjainak” nevezik. A modell alapfeltevése az, hogy amikor sok ország egyszerre omlik össze, akkor azok az országok, amelyek a legjobban fel vannak készülve az önellátásra, a legnagyobb valószínűséggel fennmaradnak. Az adatokat a Notre Dame Egyetem Global Adaptation Initiative (Globális Alkalmazkodási Kezdeményezése) nyújtotta, amely évente 181 országot rangsorol az éghajlatváltozáshoz való sikeres alkalmazkodásra való felkészültségük alapján

Nézzük a győzteseket!

1. Az elemzésében Új-Zéland azért kerül az első helyre, mert úgy tűnik, hogy felkészült az éghajlatváltozás okozta időjárás-változásokra. Rengeteg megújuló energiakapacitással rendelkezik, képes saját maga megtermelni az élelmiszert, és mivel sziget, jól teljesít az elszigeteltségi faktorban.
2. Tasmánia, a szárazföldtől mintegy 150 mérföldre délre fekvő ausztrál szigetállam azért került a második helyre, mert rendelkezik az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz szükséges infrastruktúrával és mezőgazdasági termelékenységgel.
3. Írország elsősorban mezőgazdasági és megújuló energiakapacitása, valamint elszigeteltsége miatt teljesített jól.
4. Izland a mezőgazdasági és megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos kapacitása, valamint elszigeteltsége miatt áll az egyik legjobb helyen. Ráadásul még ha az éghajlat változik is, ez várhatóan nem kényszeríti ki az ország társadalmának működésében bekövetkező jelentős változást.
5. Nagy Britannia szintén szigetország mivoltának köszönheti a kutatók szerint a jó helyezését.
6. Az Egyesült Államok és Kanada holtversenyben a hatodik helyen végzett, az egyik tényező, amely visszatartja őket, a közös szárazföldi határuk. A modell azt feltételezi, hogy egy ország számára nehezebb lenne fenntartani a stabilitást, ha könnyű megközelíteni szárazföldön is.

Az eredményeket szkeptikusan fogadták más akadémikusok, akik olyan témákkal foglalkoznak, mint az éghajlatváltozás és a civilizáció összeomlása. Néhányan egyenesen nem értettek egyet a listával, mondván, hogy az túl nagy hangsúlyt fektet a szigetek előnyeire, és nem veszi megfelelően figyelembe az olyan változókat, mint a katonai erő és a társadalmi berendezkedés. Néhányan pedig azt mondták, hogy az egész gyakorlat félrevezető: Ha az éghajlatváltozás ilyen mértékben megzavarja a civilizációt, egyetlen országnak sem lesz oka az ünneplésre.

Linda Shi, a Cornell Egyetem város- és regionális tervezés tanszékének professzora, aki a városi klímaadaptációval és a társadalmi igazságossággal foglalkozik, elmondta, nagyra értékeli, hogy a tanulmány szerzői hosszú távon gondolkodtak, és megpróbálták összefogni az összetett információkat annak elemzésében, hogy hogyan járhatnak az országok, ha a hőmérséklet négy Celsius-fokkal emelkedik. Ugyanakkor szerinte Tasmánia leválasztása Ausztráliától nem indokolt módszertanilag, illetve az elemzéshez használt Notre Dame Global Adaptation Initiative olyan erősen korrelál az egy főre jutó jövedelemmel, tehát nem tekinthető objektív mérőszámnak.

Joseph Tainter, aki korszakalkotó szöveget írt a társadalmi összeomlásról, és akit néha a tudományos aldiszciplína megteremtőjeként tartanak számon ugyan dicsérte a tanulmány ambícióját, azt mondta, hogy a szerzők nem vették megfelelően figyelembe a fosszilis tüzelőanyagok mennyiségét, amelyre egy nemzetnek szüksége van ahhoz, hogy eltartsa magát. A tüzelőanyagok nélkül még egy túlélő ország is „társadalmi, gazdasági és technológiai egyszerűsödéssel” nézne szembe.

Andrew Pershing, a Climate Central, az éghajlatváltozásról szóló tudósok és újságírók szervezetének klímatudományi igazgatója szerint ahelyett, hogy arra összpontosítanának, hogy egy ország hogyan tudna jobban megbirkózni egy globális összeomlással, a tudósoknak inkább arra kellene koncentrálniuk, hogyan lehetne elkerülni ezt az összeomlást.

A listát elkészítő Jones professzor szerint az emberek félreérthetik a szándékait. Nem azt javasolja, hogy a megfelelő eszközökkel rendelkező emberek kezdjenek el bunkereket vásárolni Új-Zélandon vagy Izlandon. Inkább azt szeretné, ha más országok tanulmányoznák, hogyan lehetne javítani az ellenálló képességüket.

(fotó: pexels – Tyler Lastovich)

Rengeteg fontos információ vár még rád! Nézz szét!