Részben megoldaná a klímacélok eléréséhez szükséges nyersanyagok szűkös kínálatának problémáját, de óriási károkat okozna a törékeny mélytengeri ökoszisztémában. Nem csillapul a mélytengeri bányászat körüli vita, de hamarosan így is indulhat a kitermelés.

Bár a témában készültek tanulmányok, a mélytengeri bányászat lehetséges környezeti hatásainak átfogó meghatározásához ugyanakkor egyelőre nem áll rendelkezésre elegendő adat, ezzel együtt bizonyos országok és vállalatok már javában készülnek arra, hogy fémeket és ásványokat, például kobaltot, nikkelt, mangánt, aranyat, ólmot, ezüstöt, cinket és rezet termeljenek ki a tengerfenékből.

Kapcsolódó bejegyzések

Több jelentős nagyvállalat csatlakozott a WWF mélytengeri bányászati moratóriumához

Több nagyvállalat, köztük a Google, BMW, Volvo, Samsung aláírták a Természetvédelmi Világalap (WWF) felhívását a mélytengeri bányászati moratóriumról múlt szerdán.

A mélytengeri bányászat folyamata a megfelelő szárazföldi tevékenységhez hasonlóan a kutatással és a feltárással kezdődik, és az ércek finomításával ér véget, amire a szárazföldön kerülhet sor.

Alapvetően háromféle kereskedelmi értékkel bíró mélytengeri ásványlelőhely létezik, amelyek jellemzően 400 métertől 6,5 kilométeres mélységig helyezkednek el:

• 1) A nikkelt, mangánt, rezet, kobaltot és ritkaföldfém-elemeket tartalmazó polimetallikus gumók/göbök vagy csomók lelőhelyei jellemzően 3–6,5 kilométeres mélységben elterülő víz alatti síkságok.
• 2) A polifém-szulfidok a mélytengeri (hidrotermális) kürtők közelében helyezkednek el, és rezet, ólmot, cinket, valamint aranyat és ezüstöt tartalmazhatnak jelentős koncentrációban.
• 3) A kobaltban gazdag ferromangán kéreg 400 méter és 3,5 kilométer közötti mélységben található a tengerfenéken, és a kobalt mellett nikkelt, rezet, ritkaföldfémeket és egyéb ritka fémeket foglalhat magában.

A zöldenergia- és a hadiipar is érdekelt

Az óceánok mélye hatalmas ásványinyersanyag-forrásokkal rendelkezik, amelyek döntő fontosságúak a különböző iparágak számára, különösen azoknak, amelyek az energiaátállást hajtják végre. De például a katonai technológiák előállításához is, így a globális fegyverkezési verseny utóbbi időben ismét tapasztalható erősödésével párhuzamosan a hadiipar is egyre hangosabban támogatja a mélytengeri bányászati tevékenység beindítását.

Olyan hivatalos kereskedelmi célú mélytengeri bányászati tevékenység, amely az elektromos autók akkumulátorai, a szélturbinák és a napelemek gyártásához is nagy tömegben használt nyersanyagok kitermelésére irányul, jelenleg még nem folyik a világon, de már több ország jelezte szándékát, hogy felméri a tevékenység környezeti hatásait saját felségvizein, vagy engedélyt kér a Nemzetközi Tengerfenék Hatóságtól (ISA) ásványok és fémek mélytengeri kitermelésére.

Komoly aggályok

Ahogyan az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) is leszögezi, a környezetvédő szervezeteken kívül lényegében minden szektor, beleértve a kormányokat és a kutatókat – az energetika területéről is –, komoly aggodalmakat fogalmazott meg a lehetséges környezeti hatásokkal kapcsolatban.

Az óceánok mélye nagyrészt még napjainkban is feltáratlan, és becslések szerint mostanáig mindössze megközelítőleg a negyedét térképezték fel. Az ENSZ Környezetvédelmi Programja szerint az, amit a mélytengeri élővilágról tudunk, arra utal, hogy ezek az ökoszisztémák egyedülállóak, törékenyek és változatosak, ezért a mélytengeri bányászat számos lehetséges negatív környezeti hatást gyakorolhat rájuk.

Kapcsolódó bejegyzések

Az óceán mélyének kincse megmenthetné a világot, de akad vele egy kis gond

Az óceánok mélye elképesztő mennyiségben rejt a napelemek, szélturbinák és elektromos autók gyártásához szükséges ásványokat, ezért a világ egy része már holnap elindítaná a mélytengeri bányászatot, a másik része viszont a környezetvédelmi aggályok miatt betiltaná.

Erre tekintettel civil szervezetek, az üzleti élet, kormányok és nemzetközi természetvédelmi szervezetek több felszólítást is megfogalmaztak más kormányok és a Nemzetközi Tengerfenék Hatóság felé, melyekben a mélytengeri bányászati tevékenységre vonatkozó kérelmek, illetve jóváhagyások szüneteltetését, valamint a mélytengeri bányászat moratóriumát sürgetik.

A moratóriumot támogató felszólításhoz a magánszektorbeli szervezetek széles köre csatlakozott, egyben kötelezettséget vállalva arra, hogy mindaddig nem használják fel a mélytengeri bányászatból előállított fémeket, amíg annak környezeti, társadalmi és gazdasági kockázatait átfogóan ki nem vizsgálják. A moratóriumot kérő felszólításhoz egyre több ország társul, mostanáig ezt összesen 25 ország tette meg.

Emellett kérdések merültek fel azzal kapcsolatban is, hogy a kereslet várhatóan valóban olyan szintre emelkedik-e, amely indokolja a mélytengeri bányászatot; illetve hogy a szárazföldi készletek hatékonyabb feldolgozásával és finomításával, újrahasznosítással és körforgásos erőfeszítésekkel vajon nem biztosíthatók-e a szükséges nyersanyagforrások – áll az UNEP jegyzetében.

A nemzetközi szabályozás még alakul

Egyelőre a téma nemzetközi szabályozási környezete sem alakult ki. A mélytengeri bányászattal kapcsolatos tevékenységeket a nemzetközi vizeken az ENSZ-hez kapcsolódó ISA szabályozza, amelyre növekvő nyomás nehezedik a bányászati ipar és bizonyos országok részéről azért, hogy véglegesítse azoknak a rendeleteknek a megszövegezését, amelyek a mélytengeri bányászat megkezdését a következő két évben lehetővé teszik.

A hatóság júliusban vezetőválasztásra készül, aminek a kimenetele alapvetően befolyásolhatja a mélytengeri bányászat jövőjének alakulását is. Az ISA jelenlegi főtitkára harmadik ciklusára készül, a brit ügyvéd ellenfele pedig egy brazil tengerbiológus lesz a választáson, aki vélhetően megválasztása esetén sem adná fel szigorú környezetvédelmi szempontú hozzáállását a kérdéshez.

A vélemények szerint azonban – különösen egyes országok és vállalatok részéről – olyan erőteljes igény mutatkozik a mélytengeri bányászatra, hogy ez hamarosan akkor is megindulhat, ha a nemzetközi szabályozás nem készül el. Ezen országok közé tartozik például a szárazföldi kritikus ásványkitermelés és -ellátás jelentős részét domináló Kína, amely a tengerek mélyére vonatkozóan is hasonló terveket dédelget, és vezeti a mélytengeri bányászat szabályozására irányuló nemzetközi szabályalkotási folyamatot.

Ugyanakkor az Egyesült Államokban is erőteljes lobbitevékenység zajlik korábbi politikai és hadiipari vezetők részvételével azért, hogy a szenátus ratifikálja az ENSZ tengerjogi egyezményét (UNCLOS), ami feltétele lenne az amerikai cégek által nemzetközi vizeken folytatandó mélytengeri bányászat elkezdésének is.

Hiába a tiltakozás, jövőre indulhat a kitermelés

A bányásztársaságok és a környezetvédők közötti nézeteltérés olykor már fizikai konfliktus formájában is realizálódik, ahogyan ez a The Metals Company (TMC) és a Greenpeace között is történhetett. Az esetet követően az is felmerült, hogy a tagállamok megfosztják a zöldszervezetet az ENSZ Nemzetközi Tengerfenék Hatóságánál kapott megfigyelői státuszától, amire végül nem került sor.

A zöldszervezet más módon is igyekszik tiltakozni az iparági tervek ellen, legutóbb például egy óriási felfújható rózsaszín polippal protestáltak az áprilisban Londonban megtartott 12. évi mélytengeri bányászati csúcstalálkozó, a világ vezető iparági ​​eseményeként számontartott rendezvénye helyszínén, ahol az ágazat összes fontosabb szereplője jelen volt.

A mélytengeri bányászat széles körű alkalmazása ellen nemcsak az ezzel járó indokolatlan környezeti kockázat szól, de a tevékenységhez jelentős pénzügyi és jogi kockázat is fűződik az állami és a magánbefektetők számára egyaránt. Egy jelentés szerint a mélytengeri bányászat pusztán pénzügyi szempontból is hiba lenne, a bányászati ágazatban aktív vállalatok összességében 30–132 milliárd dolláros értékvesztését vonhatja maga után. A kutatók azt is megjegyzik, hogy az érintetlen ökoszisztémák megőrzésétől függő ágazatok az elmúlt három évtizedben a pénzügyi megtérülés tekintetében háromszorosan felülmúlták a kiaknázással foglalkozókat.

Az ellenérvek és a tiltakozás ellenére a legeltökéltebb vállalatok folytatják mélytengeri nyersanyag-kitermelési kísérleti projektjeiket. Az említett The Metals Company az elsők között kezdené meg a mélytengeri nyersanyag-kitermelést, tervei szerint 2025 negyedik negyedévétől. A TMC április végén már azt is bejelentette, hogy mérföldkövet ért el, és a világon elsőként kizárólag tengerfenéki polimetallikus csomókból sikerült akkumulátorokban felhasználható nikkel-szulfátot kinyernie (a kanadai SGS-szel együttműködésben), a következő cél pedig a világ első, ilyen forrásból származó kobalt-szulfátjának előállítása.

Kiemelt kép: canva

Bolygónk gazdag élővilágának megismerése, óvása és megőrzése kiemelt téma volt a Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expón. A Your Planet elnevezésű kiállításon az érdeklődők megtudhatták, hogy miként tehetnek lépéseket egy fenntarthatóbb élet felé, hogy ilyen módon részt vegyenek a természet védelmében.