A sötét, borongós téli napokat már csak az tudja lehangolóbbá tenni, ha szélcsendes időben megül a szmog a város felett. Ekkor jön a rendszámokkal való játék, holott az autók jelentik ekkor a kisebb bajt.
Ez persze nem azt jelenti, hogy akkor mindenki durrantsa be a húsz éves, használt sütőolajjal elpöfögő, németből hozott Audiját, hanem azt, hogy ne tegyünk rá még sok lapáttal a már előállt helyzetre.
Azonban hozzá kell tennünk, hogy a probléma forrása nem az egyre jobb kibocsátással üzemelő budapesti járműpark, hanem a külkerületek, főként a kertvárosi részek, ahol a többség azzal fűt, ami a keze ügyébe akad. Legyen ez festett, bontott konyhabútor vagy bármilyen más éghető anyag.
Nehéz azokat okolni „környezettudatlansággal”, akik a mindennapi betevőért küzdenek. Ekkor az embernek nem az az elsődleges gondja, hogy két vagy három évig szárított vegytiszta bükkel fűtsön, hanem igyekszik elkerülni a fagyhalált.
Az igazi gond tehát sajnos azzal van, amit az agglomeráció és a kertváros együttesen pöfög ki a kéményeken.