Az ökológiai állapoton sokat ronthatnak a túlszaporodó, invazív halfajok, mint például a törpeharcsa. De mi a legnagyobb gond velük?
Milyen károkat okoznak az invazív halfajok az ökoszisztémának?
Szendőfi Balázs halkutató elmondta, hogy miért igazán károsak az invazív halfajok a hazai vizekben.
A törpeharcsáról nagyon sok szó esik, hiszen igen nehéz visszaszorítani állományukat. Évek óta megfeszített munka folyik ennek érdekében, amit a téli időszakban ködös, esős, fagyos időjárás, nyár derekán pedig perzselő hőség kísér. A törpeharcsa-lehalászás célja a természetes vizek ökológiai állapotának javítása és a horgászat komfortosabbá, élménydúsabbá tétele.
Kapcsolódó bejegyzések
Február 2-a a vizes élőhelyek világnapja
Minden évben február 2-án tartják a vizes élőhelyek világnapját.
De a gébfélék, valamint a busák is megkeseríthetik a horgászat élményét. A busák célzott horgászata egyre népszerűbb hazánkban, ami előnyös, hiszen az invazív halfaj egyedszámai az utóbbi évek során hatalmas mértékben megsokszorozódtak.
Az amurról már erőteljesebben megoszlanak a vélemények. Sokan kiváló sporthalnak tartják, és mesterséges vizekbe telepítik is őket. De például Ferincz Árpád, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Természetesvízi Halökológiai Tanszékének vezetője szerint természetes vízbe nem való az amur.
Kép: canva
De valójában az invazív halfajok milyen károkat okoznak az ökoszisztémának?
Szendőfi Balázs halkutató és természetfilmes azt írja a témáról: „Minden hal fogyaszt ikrát. Legelsősorban egyébként az amur, mely az ikrákkal együtt tarolja le a vízinövényzetet is. A gébekkel a fő probléma a szaporaságuk és tömegességük, táplálékkonkurensként kiszorítják az őshonos fauna hozzájuk hasonló méretű és életmódú tagjait. Mint tették azt a botos kölöntével, és teszik például a küllőfajokkal. Ezenkívül nem is annyira az ikra-, mint inkább az ivadékfogyasztásuk jelentős. Ugyanakkor komoly táplálékbázist jelentenek ők maguk is a legkülönfélébb ragadozóknak a menyhaltól a kócsagig. Ökológiai károkozásuk eltörpül az ember által behurcolt fajokéhoz képest, főleg a busa, az amur, az ezüstkárász és helyenként a pisztrángsügér mellett. Tudományos körökben hosszú évtizedek óta konszenzus van abban, hogy semmiféle idegenhonos állatot nem telepítünk. Az EU-jogszabályok is ezt írják elő.”
Forrás: halazin.hu