Nyáron mutatta be az Európai Bizottsága a Fit for 55 uniós klímacsomagot, ez azonban még nem jutott el a döntéshozatali szakaszba, ám máris számos kritika és politikai támadás érte. Pedig az alapelvével, miszerint 2030-ig legalább 55%-kal kell csökkenteni a kibocsátást, az unió összes országa egyetértett. A legnagyobb kérdés így az, mely ágazatok, illetve kik fizessék a kibocsátáscsökkentés költségeit.
A kérdés azért igencsak aktuális mert az éppen elszabadulóban vannak az energiaárak, a drágulás egy részét pedig a lakosságnak kell(ene) megfizetnie. Többek közt a magyar kormány is jelezte, hogy a klímavédelem költségeit nem lehet az emberekkel megfizettetni, azonban az tisztán látható, hogy előbb–utóbb elkerülhetetlen, hogy a kibocsátáscsökkentés azokban a szektorokban is megvalósuljon (közlekedés, épületszektor), melyek közvetlenül érintik az uniós polgárokat.
Az 55%-os cél – illetve a 2050-re elérni kívánt klímasemlegesség – ugyanis nem teljesíthető úgy, hogy csak a nagy szennyezőktől várjuk el a kibocsátásaik csökkentését.
– írja a Másfélfok.hu cikke
Mindezek nyomán a valódi kérdés nem az, hogy az embereknek vagy a cégeknek kell csökkenteniük a kibocsátásukat (vagy megfizetni ennek költségét), hanem az, hogy milyen módon osszuk szét közöttük a kibocsátás-csökkentést. Az Európai Bizottság javaslata szerint kibocsátás-kereskedelem hatálya alá tartozó nagy kibocsátóknak 2030-ra 61%-kal, a többi ágazatnak pedig 40%-kal kell csökkenteniük a kibocsátásaikat, hogy elérhessük az 55%-os célt.
Kapcsolódó bejegyzések
Felemás, de nagyon fontos: itt az új EU-s klímacsomag
Szerdán mutatta be átfogó klímavédelmi javaslatcsomagját az Európai Bizottság, mellyel azt célozza, hogy 2030-ra az üvegházhatású gázok kibocsátásának mértékét az 1990-es szinthez képest 55 százalékkal csökkentse.
Ezek az arányok úgy lettek meghatározva, hogy a leginkább költséghatékonyak legyenek a gazdaság egésze számára. És bár lehet azzal érvelni, hogy fizessenek csak a legnagyobb klímaromboló cégek, ez nem feltétlenül a legolcsóbb megoldás, és vélhetően a lakosság számára sem lesz ingyen. Ha a nagyobb cégek erőn felül kell, hogy beszálljanak a kibocsátáscsökkentésbe, a költségek legalább egy részét át fogják hárítani a fogyasztókra.
Az 55%-os cél mindenképp megköveteli, hogy az eddig tervezettnél nagyobb mértékben járuljanak hozzá az országok a kibocsátáscsökkentéshez. Ebben pedig a kvótarendszeren túl a kis kibocsátó szektoroknak, mint a közlekedés, az épületek vagy épp a mezőgazdaság, is nagyobb részt kell vállalniuk. A javaslat Magyarországra nézve így 18,7%-os csökkentési célt határoz meg a kérdéses szektorokban. Ez összehasonlítva néhány gazdagabb ország (pl. Dánia, Svédország, Németország) számára előírt 50%-kal, mindenképpen fair javaslatnak tekinthető.
Főleg, ha figyelembe vesszük az Bizottság azon javaslatát, mely a szegényebb országok számára juttatna plusz forrásokat. Az új kibocsátáskereskedelmi rendszer kvótaeladásból származó bevételek egy részét egy Szociális Klímalapon keresztül osztanák újra az országok között.
Ahogy Kelemen Ágnes cikke végén összegzi, az államok feladata a brüsszeli javaslatcsomag szellemisége alapján nem elsősorban az, hogy akadályt gördítsenek a kibocsátások csökkentését célzó intézkedések elé, hanem az, hogy a kevésbé tehetős állampolgáraikat segítsék a célok teljesítésében. (Másfélfok.hu)