A klímaigazságosság egyre égetőbb kérdéssé válik. Vannak, akiket jobban érintenek a klímaváltozás hatásai, miközben a kibocsátásuk jóval alacsonyabb, sokszor bőven a fenntarthatósági szinten belül marad, és vannak akiket kevésbé, annak ellenére, hogy környezettudatossággal távolról sem lehetne vádolni őket.
Az Magyar Természetvédők Szövetségének „Életigenlő – Bólints rá!” kampányáról már mi is írtunk korábban, most pedig ennek keretében rendezték a „Nincs kiút a válságból klímaigazságosság nélkül!” című online konferenciát Ürge-Vorsatz Diána klímakutató, Farkas István az MTVSZ társelnöke, Székely János szombathelyi megyéspüspök és Fidrich Róbert az MTVSZ programvezetőjének részvételével. A konferencia első felében a résztvevők rövid előadásban mutatták be, hogy mit jelent az ő értelmezésükben a klímaigazságosság, a második részben pedig a hallgatóság kérdéseiről zajlott kerekasztal-beszélgetés.
Hol az igazság?
A rendezvény több mint 300 néző részvételével zajlott, akik igen szerteágazó, de mégis jól megfogható választ kaphattak a címben feltett kérdésre. Rövid választ nyilván nem lehet adni, de jó megközelítés, ha onnan indulunk, hogy a légkör szennyezéséért, illetve a légkörben felhalmozódott szén-dioxid kibocsátásáért a 20. század végéig szinte teljes egészében a fejlett Nyugat volt felelős, csak az utolsó évtizedekben zárkózott fel Kína vagy India. A kibocsátásból fakadó környezeti problémák eközben, és ahogy haladunk az időben egyre erőteljesebben azokat az országokat érintik elsősorban, melyek nem tagjai ennek a körnek és vajmi keveset tettek a globális szén-dioxid szint emelkedéséért. Ezzel együtt a klímaigazságosság fogalma nem új, sőt már 2009-es ENSZ éghajlat-változási keretegyezmény konferencia alcímeként is szerepelt.
Kapcsolódó bejegyzések
Már heti egy húsmentes nap is nagy változást hozhat
Napjainkban már közismert tény, hogy a húsfogyasztáshoz tartozó emisszió jóval meghaladja a növényi étrendből fakadó kibocsátást. Többek közt erre hívja fel a figyelmet a Magyar Természetvédők Szövetségének új kampánya.
Ha konkrét példát keresünk, egyszerűen bökjünk rá a Csendes-óceán valamelyik alacsony fekvésű szigetére, például a főképp atollokból álló Maldív-szigetekre. Könnyű belátni, hogy a globális kibocsátásban aligha van kiemelkedő szerepük, az ország területe mégis víz alá kerülhet, akár már ebben az évszázadban. Ahogy Ürge-Vorsatz Diána kiemelte előadásában, a 21. század végére 3,5 milliárd embernek kellene olyan területen élnie, mely a hőmérséklet miatt erre gyakorlatilag alkalmatlan lesz.
Tévedés lenne azonban azt gondolni, hogy a klímaigazságosságnak egyetlen dimenziója lenne. Többek közt beszélhetünk például nemzedékek közti igazságosságról is, amely nemrég a nagy port kavart boomerezéssel került be a köztudatba. Amíg létezett, a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosa is ezt az ügyet képviselte, és amellyel kapcsolatban a klímakutató azt mondta, hogy bár nem szép tőlünk, de valószínűleg a gyermekeinknek kell majd kipucolnia a légkört.
Farkas István a nemek közötti egyenlőtlenség kérdését is megemlítette, melyről azt gondolhatnánk, hogy egyáltalán nem tartozik ide. Ám az MTVSZ társelnöke számos adatot hozott, melyekből kiderül, hogy a legtöbb természeti katasztrófában döntően nők és gyermekek halnak meg, nem pedig férfiak. Ez nem csak a fejlődő országok problémája, hiszen például a 2005-ös Katrina-hurrikán amerikai áldozatainak többsége is nő volt.
Az előadók egyöntetű véleménye szerint a klímaigazságosság legfőbb frontvonala mégsem a fenti kérdések mentén húzódik, bár ezzel jelentőségüket cseppet sem szabad kisebbíteni. A legnagyobb igazságtalanság a globális gazdagok és az ebbe a körbe nem tartozó emberek milliárdjai között húzódik. Egészen döbbenetes számadatokat tudtunk meg az előadásokból, amelyek kibékíthetetlen ellentmondásokra mutatnak rá. Sokatmondó például, hogy a globális népesség mindössze 1%-ka felelős a kibocsátás 15%-ért, míg a legszegényebb 50%-ék csupán 7%-ot ad hozzá a közöshöz.
A gazdasági rendszerben a hiba
Ezek a különbségek pedig egyértelműen a gazdasági rendszereinkből fakadóan alakultak ki. Ahogy Székely János püspök atya előadásában kifejtette, elsősorban a haszonelvű gazdaság vezetett a mai állapotokhoz. Az általános felfogással szemben szerinte a gazdaság igazi célja nem csak egyes emberek, hanem a teljes emberiség java. A haszonelvű gazdaság ezzel szemben viszont elsősorban a pénzben érdekelt. A résztvevők szerint a jelen gazdasági rendszereinek egyik legnagyobb veszélyét a szabadkereskedelmi egyezmények jelentik, illetve azok az egyezmények, melyek a multinacionális cégeket védik, miközben ezeknek a vállalatoknak a túlkapásaival szemben az egyszerű emberek és a környezet védtelenek.
Mintha az egyetlen hamis hang ebben a gyönyörű szimfóniában az ember lenne.
-mondta előadásában a püspök atya
A gazdaság téves definíciója pedig ahhoz vezetett, hogy piramisszerű társadalmak alakultak ki, ahol mindenki a csúcs felé törekszik. Székely szerint nem a harácsolásra születtünk, hanem arra, hogy alkossunk, építsünk és szeressünk, ez pedig egybevág Ürge-Vorsatz Diána gondolatával, aki szerint a jóllétre kellene alapulnia életünknek és nem a materialisztikus igények kielégítésének hajszolására.
Hol lehet a megoldás, hogyan legyünk igazságosak?
A megoldásnak több lábon kell állnia, de nem kerülhető el a gazdagok (és valószínűleg az e cikket olvasók túlnyomó többsége is ebbe a körbe tartozik) felelősségvállalása és szokásainak megváltoztatása nélkül. Leginkább pedig a szupergazdagoknak, a felső 1% tagjainak van szüksége önvizsgálatra. Sőt, Székely János szerint arra is szükség lehet, hogy a magántulajdon intézményére tekintsünk más szemmel, és alkossuk meg ennek korlátait. A magántulajdonhoz fűződő jogot persze nem vitatja, de azt mondja, hogy a magántulajdon nem állhat a közösségek érdeke felett, mert az mindenképp a jövedelmi olló további szélesedéséhez, és a környezeti válság mélyüléséhez vezet.
Mivel a klímaigazságosság kérdésköre jórészt fedésben van a klímaválsággal, bizonyos technikai, technológiai megoldásoktól is várhatjuk a probléma feloldását. Azonban Ürge-Vorsatz Diána szerint csakis technológiával nem fogjuk tudni megoldani a problémát, Már csak azért sem, mert a cselekvés ideje már eljött, egy valódi változásokat ígérő szupertechnológiának pedig még az ötletét sem skiccelte fel senki.
Ahogy azt Farkas István többször is kiemelte, az egyik legfontosabb válasz a lokalitás lehet. Ha a régi jelmondat, a „Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan” elve szerint élünk, azzal nagyon fontos lépést teszünk a klímaváltozás ellen és így a klímaigazságosság kérdésében.
