A klímaváltozás mellett a biológiai inváziók jelentik a legnagyobb kihívást erdeinkre nézve. Erdész szakembereinknek hadakozniuk kell a már megjelent inváziós, azaz tömegesen elterjedt idegenhonos fajokkal, ugyanakkor fel kell készülniük újabbakra is.
A Magyar Mezőgazdaság egy korábbi írásában két olyan fajt mutatott be röviden, amelyek már egész Magyarországon, így a Bükk erdeiben is komoly károkat okoznak. A kőriskéregrákot 2008-ban, a tölgy-csipkéspoloskát pedig 2013-ban azonosították hazánkban, károsításuk pedig egyre nagyobb méreteket ölt.
A kőriskéregrák
A kőriskéregrák (Hymenoscyphus fraxineus) Kelet-Ázsiából származik. Európában Lengyelországban észlelték először 1992-ben. Hazánkban 2008-ban azonosították, de a tünetek alapján úgy tűnt, hogy már néhány évvel korábban is megjelenhetett.
A kórokozó elsősorban a magas kőrist és a magyar kőrist fertőzi, de az amerikai kőrist is megbetegítheti, ugyanakkor a virágos kőris nem fogékony rá.
A fertőzés többnyire a leveleken vagy a levéléren indul, és a levélnyélen vagy kisebb kéregsérüléseken keresztül hatol be a kéreg alatti szövetekbe, és ezek elhalását okozza. A fertőzés onnan minden irányba továbbterjed. Az elhalt kéregrész besüpped, vörösesre, világosbarnára, később sötétbarnára színeződik.
Kapcsolódó bejegyzések
Invazív fajok a kertünkben: mit tehetünk?
Az eredeti élőhelyükön őshonos fajok nálunk invazívak lehetnek. De hogyan kerülhetnek ide, és mi a fő probléma velük?
Az elhalt hajtások, vesszők szerepét újabb és újabb oldalhajtások veszik át, amelyektől torzul a fa alakja. A fertőzés a vastagabb kéregszövetekben jellegzetes felrepedező nekrózist (szövetelhalást) okoz, a fiatalabb fák halálát eredményezheti. Az idősebb fákon részleges koronaelhalás következhet be, de szélsőséges esetben ezek is elpusztulnak. A legyengült fákon más gomba-, illetve rovarfajok is megtelepszenek, tovább rontva a kőrisek életkilátásait. Országosan egyre nagyobb területen okoz károkat a kéregrák, a fertőzés nyomán tömegesen pusztulnak a kőrisek.
„Gyógyító” védekezési eljárást jelenleg nem ismerünk a kórokozóval szemben, egyedüli megoldást a rezisztens egyedek kiválasztása (szelektálása) és szaporítása jelenthet. Ez azonban hosszú időt vesz igénybe, úgyhogy gyors és látványos eredményre nem számíthatunk.
A kőriseknek egy másik veszedelme is közelít felénk. A Kelet-Ázsiában honos ázsiai kőris-karcsúdíszbogár nyugat felé terjeszkedve már elérte Kijevet, azaz keleti határainktól már csak 600 kilométerre van. Ha megjelenik nálunk, a kéregrákéhoz hasonlóan súlyos hatásaival kell számolnunk.
A tölgy-csipkéspoloska
A tölgy-csipkéspoloska (Corythucha arcuata) Észak-Amerikában őshonos, Európában először Olaszországban észlelték, 2000-ben. Bár a kifejlett poloskák röpképesek, a faj tipikus „autóstoppos”, a közúti és a vasúti forgalom segíti elő gyors terjeszkedését.
Kapcsolódó bejegyzések
Csípve támadó poloskák
A rovar csípése irritációt okozhat, de az egészségre komoly veszélyt nem jelent.
Ma már jelen van 27 európai és 3 ázsiai országban. Magyarországon először 2013 májusában a Szarvasi Arborétumban találták meg. 2019-re már az ország minden megyéjében előfordult, és a Bükk-hegység tölgyeseiben is egyre gyakoribb.
A kifejlett poloskák és a nimfák egyaránt a levélfonákon szívogatnak. Őshonos tölgyeink mindegyike tápnövénye lehet a kártevőnek. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon csaknem 600 ezer, Európában pedig legalább 35 millió hektár tölgyest veszélyeztet. Erős fertőzés esetén már június végére bekövetkezhet az egész állományra kiterjedő lombelszíneződés és lombszáradás, július végére, augusztus elejére pedig már minden érintett állományban látványossá válhat a probléma. Az erősen fertőzött fákon kisebbek lesznek a makkok, és általában a szokásosnál korábban hullanak le a fákról. A tölgymakktermés mennyiségének csökkenése és minőségének romlása (különösen, ha az hosszabb ideig tart) jelentősen nehezíti a tölgyesek természetes megújulását, de a csemeték nevelését, ezáltal a tölgyekkel való mesterséges erdősítést is.
Az erősen fertőzött, elszíneződött, száradó levelek jóval kevesebb nitrogént tartalmaznak, ami nem kedvez a vegetációs időszak második felében fejlődő lombfogyasztó rovaroknak. A herbivor rovarok egyedszámának jelentős, hosszabb időszakon át tartó folyamatos csökkenése pedig a természetes ellenségeikre (a madarakra, a denevérekre, a ragadozó ízeltlábúakra, a parazitoidokra stb.) is negatív hatással lehet.
Fotó: Canva
Európában nincs természetes ellensége
Vegyszeres védekezés ellene legfeljebb a kertekben, parkokban lehetséges, erdőkben semmiképpen. Nemcsak hogy költséges, de eredményessége is kétséges, és talán még ezeknél is fontosabb szempont, hogy a rovarölőszeres védekezés nagyon súlyos, teljességgel vállalhatatlan mellékhatásokkal járna a tölgyesek kiemelkedően fajgazdag életközösségeire nézve. Egyedüli lehetséges védekezési módnak egy sikeres klasszikus biológiai védekezési program látszik.
Biológiai fegyver lehet a megoldás
Egy specialista természetes ellenséget (esetleg többet) kell a faj eredeti hazájában felkutatni, és azt Európában honosítani. Az USA-ban már ismert egy parányi csipkéspoloska-specialista petefürkész. Esetleges betelepítését alapos kockázatelemzéseknek és hatásvizsgálatoknak kell megelőznie, elkerülvén a nem kívánt következményeket. A Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézetében már végeznek ezirányú kutatásokat. De ahogyan a kőrisvésznek ellenálló kőrisek szelektálása, a csipkéspoloska elleni biológiai védekezés sem ígérhet azonnali, látványos sikert.
Forrás: Magyar Mezőgazdaság
Kiemelt kép: Canva