Nem példa nélküli a meleg tél

Nem példa nélküli a meleg tél
Nem példa nélküli a meleg tél

És nem is kell egyből belehalni, hiába keringenek pánikkeltő cikkek az internet legsötétebb bugyraiban. Félelemoszlató írásunk következik arról, miért ne dőljünk be az azonnali klímahalált hirdetőknek.

Az időjárás előrejelzése szinte lutri, hazánk területén pedig 72 óránál tovább látni majdhogynem lehetetlen. Nem véletlen, hogy szegény meteorológusokról annyi mém szól. Pedig komoly szakma, ehhez kétség sem fér, az időjárás egyszerűen nem mértani pontossággal működő gépezet.

Ahogy maga a klímaváltozás sem fekete és fehér, hiszen amióta forog a Föld, azóta változik, néha tömeges kihalást, máskor új élet sarjadását hozva magával. Az ember persze nem bűntelen, főleg azóta, hogy rájött, hogy a fosszilis tüzelőanyagokkal eddig sosem látott technológiai fejlődést érhet el. A légkörünk ezt nem köszönte meg. A működésünk az autókba került katalizátorhoz hasonlóan járul hozzá a bolygó melegedéséhez.

De vajon mi volt azelőtt, hogy felfedeztük a kőolajat, a szenet, a földgázt?

Mára tudományosan igazolt tény, hogy a Föld klímája ciklikusan hol felmelegedett, hol lehűlt, hol aszályos volt, hol pedig ugyanezen régiók majdhogynem teljesen eláztak. Mi sem bizonyítja ezt jobban annál, minthogy a mai Mexikó területén élt maják eltűnését is az okozta, hogy a nyári monszun jóval délebbre húzódott, így a betegségek, az éhínség roppantul megtizedelte a birodalmukat, s végül beleolvadtak a környező népekbe.

Ez Krisztus után 900 körül történt, amikor az egész bolygó hevült, s erre van más bizonyítékunk is. Grönland szigetét elsőként Vörös Erik érte el ez idő tájt, ő nevezte el „Zöld szigetnek”. Alig 150 évvel később már hazugsággal vádolták, hiszen addigra visszahűlt az idő, s Grönland minden volt, csak zöld nem. Rövid átmeneti időszak után aztán jött egy kis jégkorszak.

Ha valaki visszatekint a XVI. századi metszetekre, látja, hogy kifejezetten nyári környezetben alaposan felöltözött dolmányos, mentés embereket ábrázolnak. Ekkor ugyanis rendkívül visszahűlt a hőmérséklet, kánikuláról Európa ezen részén nem beszélhetünk egészen a XIX. századig. De ekkor még mindig nem az ember volt az oka annak, hogy az éghajlat melegedésnek indult.

Buda és Pest városa 1617-ben. Jól megfigyelhető, hogy nyáron még kacagány is van a vitézen.

A XX. század második felétől beszélhetünk igazán emberi behatásról. Ez már meglátszik a klímánkon is, hiszen exponenciálisan nő a hőmérséklet. Hogy ennek hol a vége, és milyen eredményei lesznek, azt megbecsülni sem lehet, hiszen például az eddigi rekorder, a 2020-as tél idején az északi jégsapka mérete növekedett, míg Európa nagy részén tavaszias időjárás volt. Éppen olyan, mint most.

Ezzel azonban nem érdemes játszani, mivel a szerepünk nem kérdéses. Azonban még nem tudhatjuk, mi lesz az „eredmény”. A folyamat során visszafordíthatatlan károkat okozunk, azonban a Föld életében pusztán apró részlet a Homo sapiens. Akármekkora kárt is okozunk, az anyatermészet idővel orvosolja magát, az egyetlen kérdés, hogy mi túléljük-e.

search icon