Nyugat-Európában, úgy tűnik, reneszánsza van a kistermelésnek és a fogyasztót a termelővel közvetlenül összekötő kezdeményezéseknek, például a nálunk is népszerű kosárközösségeknek, termelői piacoknak.
A hazai és a nyugat-európai, helyi közösségeken alapuló termelési és értékesítési rendszerek között talán az egyik legnagyobb különbség az, hogy a helyi piacok és a kistermelés bizonyos formái sohasem tűntek el teljesen Magyarországon és a közép-európai régióban, bár a saját célra termelés évtizedes távlatokban csökken idehaza.
A háztáji gazdálkodás ma is létező jelenség – no nem az, ahogy a nyolcvanas években megismertük, hanem a ház körüli saját célra termelés. Ám egyre kevesebben termesztenek zöldségeket, tartanak baromfit vagy disznót.
Az 1980-as években még több mint másfél millió termelő gazdaságot talált a KSH, ma már a félmilliót sem éri el ezeknek a száma. De a kistermelők, különösen az önellátásra termelő háztartások csoportja ennél mindig jelentősen nagyobb volt. Még 2005-ben is minden harmadik ember olyan háztartásban élt, amely termelt valamit vagy állatot tartott alapvetően saját fogyasztásra. Ám mára a háztartások alig ötödében termelnek élelmiszert.
Ezzel ellentétes irányú folyamatok is megindultak: sokan kezdenek saját célra termeszteni akár nagyvárosokban, elég egy erkély is hozzá.
A hagyományokhoz visszanyúló, azokat újraélesztő kezdeményezések, illetve a jobbára nyugat-európai országokban bevált megoldások segítenek abban, hogy akiben erre szándék van, elkezdhessen gazdálkodni.
Ebben segítenek a közösségi kertek például, melyek idehaza is léteznek több nagyvárosban is, Miskolctól Debrecenen, Békéscsabán át Budapestig és Zalaegerszegig. Ezekben környezetbarát módon közösen termesztenek a környékbeliek, akiknek rendszerint nincs saját kertje.
(Forrás: azonnali.hu Kép: pexels.com)
