Régi korok hagyományai: tényleg „zöldebbek” voltak a régi idők?

Régi korok hagyományai: tényleg „zöldebbek” voltak a régi idők?
Régi korok hagyományai: tényleg „zöldebbek” voltak a régi idők?

Gyakran tekintünk elődeink életére nosztalgiával: bezzeg ők óvták a környezetet, és fenntarthatóbb életmódot folytattak. A kérdés azonban ennél jóval bonyolultabb. Az életmódjuk, bizonyos döntéseik valóban okot adnak arra, hogy zöldebbnek ítéljük a korábbi generációkat, ám ennek több oka van, és ebből a környezeti tudatosság csak egy.

Természetesen a kedves olvasók szüleinek és nagyszüleinek életkora között jelentős eltérések lehetnek, mégis úgy gondolom, hogy érthető, hogy hozzávetőlegesen melyik generáció szokásairól lesz szó, illetve az is, hogy a mai 20-as, 30-as éveikben járó fiatalok, akik ugyan odafigyelnek arra, hogy progresszív és fenntartható életmódot folytassanak, sokszor a legegyszerűbb fenntartható megoldásokat nem alkalmazzák, melyek szüleik és nagyszüleik generációja számára – habár gyakran más okból – egyértelműek voltak.

A modern világ valóban kiszakított minket a természetből. Az urbanizáció következtében rengeteg ember alig hagyja el a várost, ahol él, ott pedig egyre kevesebb erdővel, parkkal vagy más természeti elemmel találkozik. Ez mindenképp okoz egyfajta elszakadást. Amikor egy megformált, városi valóságban éljük mindennapjainkat, igen nehéz tudatosítani magunkban az ökoszisztémák összeomlását, a távoli esőerdők pusztítását és az ebből fakadó hatalmas horderejű problémákat is.

Felmenőink fenntartható életmódjának hátterében sok esetben gazdasági megfontolás állt, hiszen technológiai és anyagi lehetőségeik sokkal korlátozottabbak voltak, mint a modern kor emberének. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy nem érdemes áttekintenünk, milyen szempontokból tekinthetők fenntarthatóbbnak szüleink, nagyszüleink, dédszüleink döntései, hiszen ezek a szempontok épp a fenntarthatóság alapjait képezik.

Ne dobjuk el, javítsuk meg!

Egészen biztos, hogy mindannyian találkoztunk már a jelenséggel: felmenőink sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek a tárgyak javítására, mint lecserélésükre. Amikor csak lehetett, toldoztak-foldoztak, nagyra tartották az úgynevezett drótosok, bádogosok, tetőfedők munkáját. Megjavították a megsérült bútorokat, szabóhoz vitték a ruhákat, cipészhez a cipőt, ha új talpat kellett csináltatni, vagy kilyukadt a szövet. Nagyszüleink nagyon ügyeltek arra, hogy ne pazaroljanak. Nem volt felesleges pénzük felesleges tárgyakra. Minden olyan tárgyat megmentettek, amelyet újra lehetett hasznosítani, újra fel lehetett használni vagy tovább lehetett adni a családnak vagy a barátoknak.

A fast fashion azonban ezt a mentalitást az olcsó, rossz, szinte javíthatatlan minőségű termékekkel gyakorlatilag teljesen megszüntette. Személyes véleményem szerint egyébként a mi generációnk valamiért sokkal kevésbé ért az otthoni feladatokhoz. Nagyon sok dolog, amit szüleink, nagyszüleink gond nélkül megoldottak a ház körül, nekünk nehezünkre esne. Ebből két tanulságot vonhatunk le: egyrészt érdemes elsajátítani bizonyos készségeket, hogy ne kelljen minden probléma megoldását szakemberre bízni; másrészt részesítsük előnyben a minőségi ruhák, tárgyak vásárlását!

Lassan járj, tovább érsz!

A modern kor embere gyakorlatilag már mindenhová autóval jár. A repülés olcsóbb, mint valaha, és a kényelmes életmód is előtérbe került. Ismeretlen kultúrákat szeretnénk felfedezni, tiszta és kényelmes módon bejutni a munkahelyünkre. Pár generációval ezelőtt ez nem volt evidens, hiszen az autók elterjedésének hajnalán még sokkal kevesebb embernek volt autója, melyet sokkal megfontoltabban használtak. A tömegközlekedés, a bicikli, a gyaloglás a mindennapok része volt. Ma mind gazdasági, mind egészségügyi, mind fenntarthatósági szempontból érdemes lenne változtatni közlekedési szokásainkon. Szerencsére ezen a téren a progresszív gondolkodásmód miatt jelentős pozitív változásokat tapasztalhatunk, például egyre több városban alakul ki autómentes övezet.

Gondoljunk csak bele, alig 100 éve még luxusnak számított az autó, ma már pedig szinte mindenki megengedheti magának!

Műanyagmentes élet

A műanyag gyakorlatilag behálózott minket. Odafigyelést igényel, hogy vásárláskor mellőzzük a műanyag csomagolást. Évtizedekkel ezelőtt a papír- és a textilcsomagolás vagy a csomagolásmentes vásárlás volt jellemző. Jó hír, hogy egyre több ország tiltja be az egyszer használatos műanyagokat, azonban általában nem kell messzire mennünk, ha műanyag csomagolást vagy műanyagból készült terméket szeretnénk találni. Fontos észben tartani egyébként azt is, hogy a termék egész életciklusát figyelembe véve nem mindig a műanyag a legkárosabb megoldás.

Jóval a vászontáskák és a szatyrok ideje előtt nem aggódtak a háziasszonyok, hogy miben viszik haza a megvásárolt árut. Mindenkinek volt saját fonott kosara, nulla műanyagból.

Kevesebb fogyasztás

Ha felmenőink vásárlási szokásait szemügyre vesszük, akkor egy racionális, valós fogyasztói szükségleteket kielégítő szokásrendszerre bukkanunk. Ráadásul – főleg vidéken – az emberek maguk termeltek meg sok mindent, amire a konyhában alapanyagként szükség volt. Amit mi megtehetünk, az az, hogy helyi termékeket vásárolunk, vagy ha lehet, megtermeljük szükségletünk egy részét akár konyhakertben, akár közösségi kertekben. Ha észrevesszük, hogy a zöldség egy része a hűtőnkben ránk romlik, próbáljunk meg a vásárlásunkon változtatni! A szokásokat persze nem könnyű felülírni. Felmenőink tudták, hogy a tányéron lévő ételt meg kell enni. Minden maradékot komposztáltak, félretettek vagy lefagyasztottak későbbre.

Olyan korban élünk, amikor mindent a materializmus határoz meg. Ez ellen teszünk azzal, ha racionalizáljuk vásárlásainkat, és csak a tényleg szükséges termékeket vesszük meg.  Nem mindig a több a jobb! A használt ruha vásárlása szerencsére mára már közkedveltté vált. Nagyon jó minőségű darabokra tehetünk szert kedvező áron. A ruhák életciklusának növelésével drasztikusan csökkenthetjük a hulladéktermelést és a szénlábnyomunkat is.

search icon