Ezt a kérdést teszi fel elgondolkodtató véleménycikkében Kovács Heni újságíró.
Az elmúlt évszázadban felnőtt 2-3 olyan generáció, amely csupa kényelemből, kifogások tömegeit gyártva zabálta fel bolygónk erőforrásait – kezdi egy erős állítással írását, amelynek érdekesebb gondolatait emeljük ki a továbbiakban.
Egy kutatás szerint 2005 és 2015 között annyi műanyagot halmozott fel az emberiség, amennyi megfelel 820 ezer Eiffel torony tömegének. Brutális mennyiség, és ez csak a műanyagok súlya, a felesleges holmik legyártásához elpazarolt vízről, kőolajról, földgázról, a beszennyezett levegőről, a túlhalászott tengerekről és kiirtott erdőkről még egy szót sem ejtettünk.
Az elmúlt évtizedek tulajdonképpen arról szóltak, hogy lehet minél többet fogyasztani, a szüleink és nagyszüleink generációja pedig meg is tette a maga dolgát. Az ötven feletti korosztály az üvegeket lecserélte nejlonzacskókra, a mosható pelenkát eldobható műanyag változatra, a hátsó kertben veteményes helyett térkő és tuja van, a kilyukadt zoknik pedig automatikusan mennek a kukába.
A kutatók elég régóta kongatják a vészharangokat, de úgy látom, a korábbi generációk totálisan érdektelenek aziránt, miféle jövő vár itt az unokáira. Természetesen, a huszonévesek jelentős része sem nevezhető környezetvédőnek, ugyanakkor láthatóan a fiatalok körében a legnépszerűbb a hulladékmentes életmód – ők azok, akik elkezdtek visszatérni a gyökerekhez, a házi tisztítószerekhez és a zöldebb életmódhoz.
Az idősebb generáció azonban, saját meglátásom szerint, azt sem hajlandó beismerni, micsoda tékozló és káros életvitelt folytat. Még arra sem lehet őket rávenni, hogy legalább a zacskót elhagyják, nemhogy komolyabb környezettudatos szokásokat vezessenek be. Teljesen elzárkóznak mindenféle újítástól. – írja a szerző.
(Forrás: egy.hu Kép: pexels.com)
