A Kezes-lábas játszóház az ország egyik „legökobb” rendezvénypiaci attrakciója. Biciklironcsokból, háztartási hulladékokból és mindenféle lomokból születnek a játékok. Biró Szabolcs játszóháza teljesen elvarázsolt. – Interjú a játszóház megálmodójával.
Játszóháznak nevezitek magatokat, a szó különleges értelmében. Mit érdemes tudni rólatok?
A párom, Varga Zsu és én is aktív környezetvédők vagyunk, én egyébként szakmámat tekintve gépészmérnök. Már több mint 60 különféle – biciklivel hajtott – játékunk van, de ha a reprodukált eszközöket is figyelembe vesszük, akkor már 100 fölött jár a játékaink száma. Világviszonylatban is egyedülálló flottánk van. 2019-re sikerült elérnünk, hogy a legtöbb olyan rendezvényre meghívtak bennünket, ahol a szervezők számára fontos volt a környezettudatosságra nevelés, a zöld szemlélet terjesztése.
Honnan jött az ötlet?
Gyerekkoromban mindig bütyköltem, próbáltam a levetett biciklikből összerakni egy működőt. Persze szerszámaim alig voltak, a fűben szereltem, ha lehullott egy csavar, órákig kerestem. Érdekes, hogy ma ugyanezt látom a fiaimon, ilyenkor jókat mosolygok magamban. A játszóház jogi értelemben 5 éve létezik, de valójában korábbra nyúlik vissza a története. 2005-ben készítettem először bicikli hajtású eszközt, amellyel keményfából esztergáltunk tekebábukat. A csapatmunka fontosságát játék közben is megtapasztalhattuk: kellett valaki, aki a bringát tekeri, valaki, aki a szerszámot vezérli, és egy harmadik személy, aki az előtolásról gondoskodott. Az elérni kívánt profilt egy kontúrpálya biztosította, így garantáltan egyformák lettek a fabábuk.
A berendezés nagy sikert aratott karitatív csapatépítő tréningeken. Amíg a résztvevők legyártottak kilenc tekebábut, jól elfáradtak, közben pedig mindenki hasznosnak érezte magát, hiszen közös cél vezérelte őket. Amúgy a lengőtekebábu-készlet mindig jó helyre került: gyermekotthonokba, szociális intézményekbe. Az évek során megszaporodtak a bringák, így végül 2015-ben elkezdtük megmutatni magunkat rendezvényeken. A kitelepülések óriási sikert hoztak. A következő időszakban egyik évről a másikra sorra megdupláztuk programjaink számát, a koronavírus-járvány időszaka előtt több mint 100 rendezvényre látogattunk el.
Ha jól tudom, minden általatok használt „eszköz” kidobott holmi…
Igen. Játszóházunk modellje pofonegyszerű. Egyedileg fejlesztünk emberi energiával működő játékokat mindenféle lomból. Levetett, kiszuperált biciklikből indulunk ki, ezekhez keresünk valami izgalmas dolgot roncstelepen, zsibvásáron vagy a neten. Ha megvan a koncepció, már indul is a gyártás, gépműhelyben alakítjuk át az eszközöket. Egy leégett motorú lombfúvó inspirálta az öko légvár megszületését. A pedál tekerésével mi magunk állítjuk elő a megfelelő légnyomást, a mechanikus áttételeket láberővel tudjuk leküzdeni. A szemléletformáló eszköz tapasztalati úton világít rá arra, hogy milyen kényelmes az életünk a hálózati elektromos áram révén.
Működésünk alapja az élménypedagógia, hatékony oktató–nevelő munkánk kicsiket és nagyokat egyaránt megérint. Alapvető fizikai jelenségeket ültetünk át a gyakorlatba, így kicsik és nagyok játékos formában ismerkednek meg az elektromosság, a mechanika vagy az áramlástan alaptéziseivel. Fejlesztettünk például egy energiatermelő biciklit is, az eszközben két különböző fényforrást helyeztünk el fogyasztóként.
Kik a fő célcsoport? Hány éves kortól tudják a gyerekek használni a játszóházat?
Mit is írnak a jó társasjátékokra? 0-tól 99 éves korig? Ez a mi eszközeinkre is érvényes. Nincs olyan korosztály, amelyet ne tudnánk megszólítani. Bringáink kialakításakor az egyik legfontosabb szempont, hogy a gyerekek elférjenek rajtuk, ezért az ovis játékok 12–16 colosak, a sulisok zömében 20-asok. Családi rendezvényeken az a legnagyobb poén, amikor apa felpattan a legkisebb vázú biciklire. Attól szerencsére nem kell félni, hogy esetleg összetörik alatta, a gyártás során ugyanis mindig megerősítjük az alkatrészeket. Remekül bevált az is, hogy a gyerek méretű kerékpárokat párba állítjuk felnőtt méretűekkel, így több generáció együtt szórakozhat. A legkisebb, már ülni tudó gyerekek számára készült a körbringa és a bringispíl, ezeknél a nagytesó vagy a szülő hajtja a bicikliket.
Mit gondoltok, mekkora nevelő ereje van a tevékenységeteknek?
A szülők és a pedagógusok visszajelzései alapján óriási. Azért tartom fontosnak, hogy foglalkozzunk a lehetőségeinkkel, mert nem kérdés, hogy klímaválság van. Nem lehet már a fejünket tovább a homokba dugni. El kell fogadnunk, hogy egyéni szinten is feladatunk van. Mi a kérdést a játékosság felől közelítjük meg, ez az egész projekt mozgatórugója. Te csak tekersz egy bringát, a megtermelt energiával pedig fejleszted önmagad, szórakoztatsz másokat, élményt adsz, tanítasz. Edukációs szempontból a faesztergabringánkat emelném ki, ugyanis az összefogással készült szerszámnyél lehetőséget ad az esztergálás alapjainak elsajátítására. Egy kitelepült technika óra olyan extra élményeket biztosít, amelyek maradandóak a fiatalok számára.
Megesett már, hogy egy anyuka arról adott hírt, hogy miután hazamentek tőlünk, gyermeke otthon kihúzta a töltőt a konnektorból… Megértette az üzenetet. Rájött, hogy az elektromos áram nincs ingyen, egyáltalán nem magától értetődő, hogy van, és használhatjuk. A játék remek kommunikációs eszköz a tanuláshoz. Például némelyik nehezebben felfogható fizikai jelenséget szemléltethetjük egy játék működésével. Ha tekered a pedált, akkor a megtermelt elektromos árammal feltöltheted a mobiltelefonodat, sőt akár egyszerre többet is.
Minden eszközötöket emberi erő hajtja?
Kivétel nélkül mindet. A lábbal hajtott berendezések mellett rengeteg kézi hajtású eszközt is fejlesztettünk, ezeknek is nagy sikerük van. Csiszoló- és fúrógépek, amelyek egyrészt megtanítanak együttműködni másokkal, másrészt hozzájárulnak valamilyen alkotó tevékenységhez. Az állványos fúrógépünk kiváló csapatépítő, működtetéséhez ugyanis legalább két ember szükséges: egy a forgó mozgásról gondoskodik, a másik előtol, és a munkadarabot fogja. A legkisebbek számára olyan gépet alkottunk, amely teljesen biztonságos, mert a gyerekek közvetlenül nem érintkeznek a munkadarabbal. Ám a családi összhang itt is nagyon fontos, az előtoló művet a gyerekeknek kell vezérelniük, amíg apa tekeri az amerikánert.
Korongozó állomásunk kézi- és lábhajtásos változatban is rendelhető. A kreatív foglalkozás során egyszerű agyagtálkák készülnek. A bicikli hajtású berendezésünk sok fazekas érdeklődését is felkeltette, bemutató filmünket négyezren osztották meg. A világ minden tájáról érdeklődtek, hol tudnának ilyet vásárolni. Dolgaink azonban egyedi termékek, az ötleteinket nem árusítjuk, csak magunknak fejlesztünk.
Van-e állandó helyetek, ahol megtalálhatnak titeket az érdeklődők? Vagy kizárólag „utazó játszóház” vagytok?
Állandó helyszínünk nincs, ott vagyunk, ahová hívnak bennünket. Az érdeklődők közösségi rendezvényeken találkozhatnak velük: városi- és falunapokon, fesztiválokon, szüreti mulatságokon, majálisokon. De gyermek- és családi napokra is szívesen megyünk. Egyre több óvodát és iskolát érdekel a tevékenységünk, az autómentes hétre hónapokkal előre „megrendeltek” minket. Közösségi oldalunkon mindig időben kiírjuk nyilvános eseményeinket, bárki láthatja, mikor melyik településen találkozhat velünk. Érdemes követni az oldalunkat, így a legfrissebb információkról első kézből értesülhetnek az érdeklődők.
Merre halad az utatok?
Már nagyon szeretnénk dolgozni, de türelmesen kivárjuk a járvány lecsengését. A rendezvénypiacot teljesen legyalulta a vírus, és bár mi is elveszítettük a munkánkat, a lelkesedésünk töretlen. Nem adjuk fel, előremenekülünk, kihasználjuk az időt a fejlesztésre, tökéletesítjük és reprodukáljuk meglévő eszközeinket. Nagyon sok partnerünk van, illetve volt, hamarosan fel kell térképeznünk, hogy kik maradtak talpon. Ez azt jelenti, hogy újra fel kell építenünk önmagunkat, hiszen a rendezvényszervezők és az ügynökségek közül kevesen élték túl az elmúlt évet. Reményeink szerint nem kell a nulláról kezdenünk, a nevünk sokak számára védjeggyé vált. A nehéz időkben több média támogatott minket a figyelmével. Itt szeretnénk megköszönni a Greendex szerkesztőségének ezt az interjút, nem is tudjátok, mekkora segítség ez most nekünk.
Hogy képzelitek a jövőt?
Nem kérdés: tekerjük tovább a pedált. Vannak előfoglalásaink, de biztosat egyik ügyfelünk sem mer mondani. A Covid időszakában elindítottuk a Magyar Gépmesék Youtube-csatornát, az első évad éppen a napokban ért véget. Az epizódok egy-egy bicikli hajtású játékunkat mutatják be, most ebben a formában tudunk eljutni a közönségünkhöz. Nagyon megszerették a gyerekek a műsorunkat, komplett rajongótábor alakult ki Kefe bácsi és segédje, Sörte inas körül. Most már felelősséggel tartozunk a feliratkozóinknak, megígértük, hogy a mesét folytatjuk.
Fotók: Kezes-lábas játszóház – Biró Szabolcs
