Joggal kapnak nagy figyelmet a távoli tájak különleges élőhelyei, amelyek drámai ütemben pusztulnak az őket belakó életközösségekkel együtt. Féltjük a kihalófélben lévő egzotikus fajokat. Nem szabad azonban megfeledkeznünk azokról az értékekről sem, amelyek a közvetlen közelünkben vannak!
Ha természetvédelemről van szó, legtöbben nagy, érintetlen vadont látnak maguk előtt. Bár nyilvánvalóan ezek is rendkívül fontosak, a gyakran alulértékelt kis kiterjedésű élőhelyfoltok jelentősége is óriási. Tekinthetünk rájuk szigetként, hiszen sokszor szántóföldek, városok „tengeréből” emelkednek ki. Kiemelkedőek képletesen természetvédelmi értékük terén, de gyakran fizikailag is.
Hogy jönnek ide a jéghegyek?
Miközben a köztudatba többé-kevésbé bekerült, hogy az éghajlatváltozás veszélyezteti a jegesmedvék élőhelyeit, a drámaian átalakított tájakban gyakran elszórtan előforduló gyepeket, cserjéseket, erdőfoltokat vagy vizes élőhelyeket továbbra sem kezeljük a helyükön. Jelentőségük azért is hatalmas, mert környezetükben döntően már alapjaiban más jellegű területek, szántóföldek, beépített területek fekszenek, így ezek az élőhelyfoltok az utolsó gazdagabb élővilágú maradványok. Megmaradásuk sokszor annak köszönhető, hogy meredekségük, terméketlen, sziklás-köves talajuk, elérhetőségük miatt nem volt érdemes vagy nem volt könnyű beszántani, beépíteni őket [1]. Bár gyakran kis kiterjedésűek, ezek az élőhelyek hatalmas természeti értékeket őriznek, akár táji szinten is bizonyos fajok utolsó populációit. A tájból kiemelkedő gyepi élőhelyszigetek például a kurgánok, más néven kunhalmok, melyek ősi temetkezési halmok (ezek természetvédelmi jelentőségéről ide kattintva elérhető egy magyar nyelvű könyv).
A jéghegyekhez hasonlóan a kis kiterjedésű szárazföldi élőhelyszigetek is komoly veszélyekkel néznek szembe. A globális környezeti változások részeként helyben is zajló folyamatok, mint például az invazív fajok terjedése, az éghajlatváltozás, a különféle szennyezések (akár a fényszennyezés) mind problémát jelentenek ezen élőhelyek és lakóik számára. Emellett a feltörés (szántóföldi művelésbe vonás), valamint a beépítés is veszélyeztetheti őket. A természetvédelmi szempontokat figyelmen kívül hagyó zöldmezős napelemparkok létrehozása pedig jó példa arra, hogy nem minden környezetkímélő, ami annak látszik. Tengeri szigetekhez és jéghegyekhez hasonlóan csökken a kiterjedésük, szegényedik az élőviláguk. Mindezek a tényezők persze nem csak a kis, szigetszerű élőhelyekre hatnak.
Kis terület, nagy érték
A természetvédelemben az ilyen élőhelyeket gyakran alulértékelik [2]. Részben kezelésük egységnyi területre eső viszonylag nagy erőforrásigénye miatt a természetvédelmi intézmények ritkán foglalkoznak velük. Gyakran nem állnak semmilyen védelem alatt, annak ellenére, hogy sok esetben táji szinten kiemelkedő természeti értékeket, ritka és védett fajokat őriznek [2, 3], tájökológiai, természetvédelmi jelentőségük igen nagy [4, 5].
A napjainkban egyre nagyobb figyelmet kapó élőhely-helyreállítási projektek szempontjából szintén fontos a megmaradt élőhelyszigetek védelme, kutatása, hiszen az ezeken élő populációk esetenként akár kizárólagos forrásként szolgálhatnak az újonnan létrehozott élőhelyek benépesítéséhez, valamint létük számos faj számára kiemelkedően fontos a táji átjárhatóság biztosításán keresztül.
Védjük meg ezeket az élőhelyeket is!
Mindezek miatt fontos, hogy fellépjünk e területek védelméért! Erre az egyik lehetőség az, hogy megpróbáljuk megismerni az élővilágukat. Különféle közösségi adatgyűjtési kezdeményezéseken keresztül szakértői segítséggel tudhatunk meg többet az ott előforduló fajokról (ha ízeltlábúval találkozunk, feltölhetjük megfigyelésünket például ide: www.izeltlabuak.hu). Emellett kezdeményezhetjük az adott terület helyi jelentőségű védett területté nyilvánítását. Ez utóbbiról ide kattintva találunk bővebb információt.
Források:
[1] Sodhi, N. S. & Ehrlich, P. R. (Eds.). (2010). Conservation biology for all. Oxford University Press.
[2] Wintle, B. A., Kujala, H., Whitehead, A., Cameron, A., Veloz, S., Kukkala, A., … & Bekessy, S. A. (2019). Global synthesis of conservation studies reveals the importance of small habitat patches for biodiversity. Proceedings of the National Academy of Sciences, 116(3), 909–914.
[3] Deák, B., Valkó, O., Nagy, D. D., Török, P., Torma, A., Lőrinczi, G., … & Tóthmérész, B. (2020). Habitat islands outside nature reserves–Threatened biodiversity hotspots of grassland specialist plant and arthropod species. Biological Conservation, 241, 108–254.
[4] Fahrig, L. (2017). Ecological responses to habitat fragmentation per se. Annual Review of Ecology, Evolution, and Systematics, 48, 1–23.
[5] Rösch, V., Tscharntke, T., Scherber, C., & Batáry, P. (2015). Biodiversity conservation across taxa and landscapes requires many small as well as single large habitat fragments. Oecologia, 179(1), 209–222.
