Az ördögszekér a kollektív tudatban mára tulajdonképpen egyet jelent az amerikai nyugattal, éppen ezért meghökkentő a tény, hogy eredetileg az orosz-ukrán vidékről származik.
Erős túlzás lenne azt állítani, hogy a western divatos filmműfaj lenne manapság, sőt a fiatalok tekintélyes hányada alighanem egyetlen klasszikus darabot sem látott az Amerika hőskorát megéneklő mozgóképes mítoszokból. A vadnyugati zsáner toposzai ennek ellenére tovább élnek a populáris kultúrában, ha pedig gyors leltárt kellene tartanunk belőlük, a kocsma, a lengőajtó, a seriffcsillag és a Monument Valley látképe mellett szinte bizonyosan előkerülne a szélfútta ördögszekér is, amely a jó és a rossz párbajának legfeszültebb pillanatában gördül át a porlepte tájon.
Kapcsolódó bejegyzések
Terjeszkednek, és mindent elnyomnak – Veszélyesek-e az invazív növények?
Óriási területeket hódítanak meg, és kiszorítják az őshonos növényeket. Te ismered ezeket az invazív növényeket?
Ismerjük meg a homoki ballagófüvet!
Az ördögszekér kevésbé ismert neve homoki ballagófű. Nem őshonos növény az Amerikai Egyesült Államok tájain, hanem inváziós fajként vette birtokba a területet, ahogy később Kanadát, Ausztráliát, Argentínát, valamint Dél-Afrikát is. Gyors és intenzív hódítása azért járhatott ekkora sikerrel, mert a ballagófű elképesztően igénytelen és szívós növénynek számít. Szélsőségesen rossz körülmények között is megél, ott viszont, ahol számára kicsit is kedvező feltételekkel találkozik, rendkívül hamar elszaporodik. A ballagófű igénytelensége olyannyira nagyfokú, hogy lényegében bármilyen talaj megfelel neki, ha az korábban lazítva volt valamilyen formában.
A ballagófű főgyökere két méter mélyen képes a talajba hatolni, az aprócska magoncokból pedig minimális nedvesség hatására néhány nap alatt akkora növények fejlődnek, mint egy focilabda, de akadnak köztük még ennél is termetesebb példányok. Virágaikban magokat termelnek, végül ősszel a tövüknél elvékonyulnak, és az első széllel tovaszállnak a „gömböcök”, melyek egyrészt tovább híznak az útjuk során magukra szedett gyomoktól, másrészt a görgésük közben egyre csak szaporítják magukat a több százezer magjuk szétszórásával.
Fotó: Canva
A hódítás, amely sok amerikai gazda életét megkeserítette
Az ördögszekér az 1800-as évek végétől kezdve komoly bosszúságot okozott az amerikai gazdálkodóknak. 1880-ban a Dél-Dakota államban élő gazdák jelezték az Egyesült Államok mezőgazdasági minisztériumának, hogy valamilyen furcsa, ismeretlen növény bukkant fel a szántóföldjeiken, ám mivel a hatóságot tíz éven keresztül nem izgatta különösebben a téma, 1890-ben már azzal kellett szembenézni, hogy a ballagófű az egész országban elszaporodott. A kiindulási pontként szolgáló Dél-Dakotában volt, akit annyira zavart az ördögszekér jelenléte és az, hogy a növény kiirthatatlannak bizonyult, hogy inkább szedte a sátorfáját, és elmenekült a vidékről.
Később aztán kiderült, hogy a probléma valójában az 1870-es évek elején kezdődött, amikor is egy dél-dakotai farmon Oroszországból behozott lenmagot vetettek el. A vetőmag közé potyautasként ballagófűmagok keveredtek, így ezeket is elvetették. Innentől nem volt számottevő akadálya a könyörtelen inváziónak.
Fotó: Canva
De mi vele a gond?
Az ördögszekérrel a legnagyobb gond az, hogy mivel habkönnyű, a szél nagyon messzire elsodorhatja, amerre pedig jár, mindenhol megtermékenyíti a talajt. Eredeti élőhelyén azért nem okoz különösebb problémát, mert ott a szaporulatát kordában tartják bizonyos kártevők, ám mivel ezek hiányoznak a világ azon tájairól, amelyeket azóta a ballagófű birtokba vett, a természetben nincs, ami meggátolná túlzásba vitt terjeszkedését.
Kapcsolódó bejegyzések
Borzasztó következményei lesznek, ha nem állítjuk meg az invazív fajok térhódítását – Podcast
Az idegenhonos fajok egy része képes invazívvá válni. Ezek az őshonos fajok mellett az embereket is nehéz helyzetbe hozhatják.
Az ember is hiába lép fel ellene, mert a ballagófű nemcsak igénytelen, hanem ellenálló is, többnyire még a vegyszeres védekezés is haszontalannak bizonyul vele szemben. Mindemellett a tőről leszakadt, a szél által görgetett növénygombolyagok fokozottan tűzveszélyesek. Egy-egy árokban, kerítésnél tömegével összegyűlhetnek, és a száraz időszakokban akár a legkisebb szikra hatására lángra kaphatnak. Ennek ellenére Észak-Amerikában már sokan kezdenek megbarátkozni az ördögszekérrel, így amellett, hogy a western egyik elmaradhatatlan szimbólumává vált, ma sokfelé dekorációs elemként is alkalmazzák, például az év végi ünnepek alkalmával egy-egy nagyobbra hízott példányra karácsonyi díszeket aggatnak.
Felhasznált irodalom:
George Johnson: Ördögök szekere – Hogyan lett az orosz sztyeppéken honos hódító ballagófűből az észak-amerikai Nyugat jelképe?. In: National Geographic Magyarország (2015. júliusi szám)
Kiemelt kép: Canva
