Az idén a hazai Veganuár egyik arca a friss apuka, Puskás-Dallos Peti volt. Ennek kapcsán beszélgettem az énekes-műsorvezetővel a vegánságról, valamint arról, hogy milyen apává válni, és hogyan lehet képviselni a környezettudatos döntéseket a gyermeknevelésben.
Az idén te voltál a Veganuár egyik arca. Miért vállaltad a felkérést?
Király dolog, hogy a vegánizmus végre kilép az utcára, hogy van egy ilyen kampány. Ez mégiscsak egy úttörő dolog, és jó a részének, egyik főszereplőjének lenni. Egyébként azt gondolom, hogy egyre többen érdeklődnek a vegánság mint életmód iránt; már nem a teljes elfordulás a jellemző. Fontos azt is látni – és az ilyen kampányok épp ebben segítenek –, hogy ez nem csak egy étkezési szokás, hanem kihat az életviteledre is.
A Veganuár mozgalomnak külföldön már évtizedes múltja van. Találkoztál vele már korábban is?
Abszolút ismertem, sőt teljesen önszorgalomból többször meg is osztottam a velük kapcsolatos híreket. Egyébként idén volt egy jó felvetés: hogy miért nem nyáron zajlik, amikor sokkal több a szezonálisan elérhető zöldség, gyümölcs, könnyebben mozdulunk ki a piacra, és talán egy fokkal könnyebb is a dolog emiatt. Nekem a vegánság azt is jelenti, hogy hol szerzem be az alapanyagokat, kitől vásárolok, mert odafigyelek arra, mit eszünk.
Mi volt az első vegán fogás, amit megtanultál elkészíteni?
Megfogtál, fogalmam sincs! Pont azon gondolkodtam mostanában, hogy kéne nekem egy saját kis receptfüzet. Az Instagram meg a social media nyilván rengeteget segít a receptekben, de aztán később nehézkes visszakeresni a dolgokat. Visszakanyarodva a piachoz, én már régóta aszerint főzök, hogy épp mit kaptam a piacon, mi volt a kedvenc zöldségeseimnél. Persze vannak már bejáratott receptek is, amelyek a kisujjamban vannak. A rakott karfiolt, a paprikás krumplit vagy a rakott krumplit már úgy készítem, hogy nem jut eszedbe, hogy ebből hiányzik a hús. Ezek igazi házi kedvencek. És nyilván ott vannak a tészták: kész ziccer, ha valaki ismerkedik a vegán étrenddel, hiszen mindenki szereti őket.
Sokan vannak, akik kinevetik, leszólják a növényi alapú étrendet követőket. Nekik mit üzennél?
Már gondolkoztam azon, hogy a Veganuár apropóján összegyűjtöm a leggyakoribb beszólásokat, például „az oroszlán is húst eszik” és a többi hasonlót. Én azt tudom mondani, hogy a vegánság arról szól, hogy teszünk valamit az olyan dolgok ellen, mint például a klímaváltozás. Ez számomra nem áldozat. Olyan, mint amikor valaki azt mondja, hogy másnaptól bringával jár dolgozni, vagy kulacsot használ, és nem vesz többé PET-palackokat. Azt gondolom, hogy ha aggódunk valami miatt, akkor cselekedni kell, és a vegánság olyan dolog, amivel változtatni lehet. Akik pedig nevetnek, azok legtöbbször csak önigazolást keresnek olyan dolgokban, amikért nem képesek áldozatot hozni.
Kisfiad, Ábel lassan féléves lesz, kezdődik a hozzátáplálás. Próbáljátok majd őt is a növényi étrend felé terelgetni?
Sokat beszélgettünk erről, konzultáltunk a gyerekorvossal, étkezési tanácsadóval és olyan ismerősökkel is, akik maguk is vegánok, és ilyen elvek mentén nevelik a gyerekeiket. Bogival (Puskás-Dallos Boglárka, Peti felesége) abban maradtunk, hogy alapvetően vegetáriánus irányba indulunk el, és figyelünk, hogy minden rendben alakul-e. Persze az nem is lehet kérdés, hogy a gyerek egészsége a legfontosabb. A beszélgetésekből azt szűrtük le, hogy a lényeg a sokszínű táplálkozás és a jó minőségű alapanyagok.
A vegán gyereknevelés is kifejezetten megosztó, sokszor hallani negatív megszólalásokat. Ez nem zavar titeket?
Szerintem ez is egy kicsit túl van gondolva. Tiltani nem szeretnénk semmit, inkább tanítani. De ha belegondolsz, azt sem a gyerek dönti el, hogy akar-e óvodába, iskolába menni, milyen tantárgyakat akar tanulni, és még sorolhatnám. A szülőnek igenis legyen befolyása a táplálkozására, ha van ebben valamilyen preferenciája. A gyereknevelés leginkább arról szól, hogy milyen értékeket adunk át. Mondok is egy példát! Mostanában próbálom magam tudatosan leszoktatni a telefonozásról, mert azt szeretném, hogy amikor majd arról lesz szó, hogy ő mennyit telefonozik – persze jó darabig még ne is kerüljön a kezébe –, akkor ne azt lássa, hogy apa papol, és közben nyomkodja a telefont.
Valószínűleg ez máshogy nem is működik, hiszen hogyan tudnál valamit hitelesen képviselni, amikor te épp az ellenkezőjét csinálod?
Én pontosan ebben hiszek: hogy ne kérjek tőle olyasmit, amit én nem tudok betartani. Hiszen ha belegondolsz, hogyan lehetne egy gyereket meggyőzni arról, hogy a dohányzás káros, ha egész nap dohányoznak mellette? És szerintem egy kicsit a táplálkozás is ilyen. Van a látókörömben több szülő, akik egyáltalán nem étkeznek tudatosan, de közben ezt a gyerektől elvárják, vagy épp számonkérik rajta, hogy olvasson, miközben senki nem olvas a családban.
Ha már említetted: hogy megy a telefonmegvonás?
Egyre jobban! Kezd kialakulni egy reflex: amikor odanyúlok a telefonhoz, rögtön észbe kapok, hogy le kell tennem, mert a gyerekkel vagyok.
Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy az apaság a legjobbat tudja kihozni az emberből. Te hogy éled meg?
Egyszerűen fantasztikus, teljesen átértékelődött az életünk. Egyrészt imádom Ábelt, rengeteget vagyok vele, másrészt Bogin is azt látom, hogy kiegyensúlyozott és boldog. És nem utolsó sorban ezt tükrözi vissza Ábel is. Ezt a harmóniát próbálom tartani, és ennek szolgálatában szervezem a mindennapokat. Hiszen végeredményben az a legfontosabb, hogy a család rendben legyen, és ne nehézségként fogjuk fel, hogy most már hárman vagyunk.
Azt gondolhatnánk, hogy a ti hétköznapjaitok pörgősebbek, mint másokéi. Mennyire tudod összeegyeztetni a munkát és az otthoni feladatokat?
Az elmúlt évben, években rengeteget dolgoztam, folyamatosan mentem egyik helyről a másikra. Most talán épp ezért, és mert tudatosan próbálom szervezni a mindennapokat, sikerül sokkal több időt felszabadítani, amit a családdal tudok tölteni. És nyilván óriási segítséget jelentenek a nagyszülők, akikre mindenben számíthatunk. Így Bogival tudunk rendszeresen közös programokat csinálni, hogy ő is tudjon töltődni. Ez nagyon fontos, mert az anyaság egy 0–24-es elfoglaltság, és ebben nagyon kell segíteni az apának is.
Van egy környezetvédelmi egyesületed, a Woodapest, amellyel rendszeresen ültettek fákat a fővárosban. Mit kell tudni róla, hogy álltok, és mik a terveitek a jövőre nézve?
Azt kell mondjam, hogy elégedett vagyok. Kicsiben kezdtük, de minden évben sikerült előrelépni valamennyit. Az őszi szezon nagyon jól sikerült, egy újabb kerületben tudtunk ültetni. A tavasz is kezd már összeállni, jönnek a felkérések, egyre több az önkéntes és az adományozó is. Bízom benne, hogy legalább 50–60 fát most is el fogunk tudni ültetni.
Ha neked is fontos, hogy a közterületek zöldebbek legyenek, és szeretnél segíteni a faültetésben Puskás-Dallos Petinek és a Woodapestnek, akkor keresd az egyesület Facebook-oldalát, illetve írj a woodapestegyesulet@gmail.com-ra!
Az egészséges és a fenntartható étrend sokszor kéz a kézben jár. Ezzel a témával kiemelten foglalkozott a Planet Budapest 2023 rendezvény is. Étkezési szokásaink megváltoztatásával nemcsak a saját, hanem a bolygó egészségéért is sokat tehetünk.
Kiemelt kép forrása: Puskás-Dallos Peti
