A kék vércse a magyar puszták legszínpompásabb ragadozómadara, az elmúlt években pedig egyre nagyobb számban költ a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzetben található Baksi-pusztán. Idén ötven pár költött a kihelyezett mesterséges fészekládákban, ezzel az elmúlt évtized legkiemelkedőbb adatát produkálva.
A kék vércse (Falco vespertinus) Magyarországon fokozottan védett, kis termetű – 30 centiméteres testhosszal rendelkező – sólyomfaj. Tipikus síkvidéki madárfaj, bokrokkal, facsoportokkal tarkított síkságokon, erdőszéleken fordul elő. Nyugati elterjedési határát jelenti Magyarország – az Alföld, főleg a Hortobágy jellegzetes fészkelő madara. Tőlünk keletebbre egészen a Bajkál-tó régiójáig megtalálható. Afrika déli részén telel. Elsősorban rovarokkal, főleg szöcskékkel, sáskákkal és szitakötőkkel táplálkozik, de kisebb gerinceseket is elejt.
Eredetileg vetési varjú-telepeken költött, azonban az 1990-es években az intenzív varjúmérgezés miatt az állomány 90 százaléka kipusztult és a 2006-os védetté nyilvánítás óta sem állt vissza. A Baksi-pusztára kihelyezett vércseládákban idén a Kiskunsági Nemzeti Park munkatársai és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület önkéntesei 50 pár kék vércsét és 75 pár vörös vércsét találtak. A gyűrűzések során 52 kék vércse-fióka kapott a fémgyűrű mellett színes gyűrűt is, amely segíti a madarak azonosítását a távolból.
A természetes, harkályok vájta odúk mellett a mesterséges, D-típusú odúkban költő szalakóták (Coracias garrulus) szintén rekordszámban költöttek idén, nagy meglepetésre hét vércseládát is szalakóták foglaltak el. A költőládák ellenőrzése során még egy erdei fülesbagoly-fióka (Asio otus) is gyűrűt kapott.
Az egyik vércseládában ritka látvány fogadta az önkénteseket: egy kék vércse-fióka mellett egy vörös vércse (Falco tinnunculus) fiókája nevelkedett, láthatóan mindkét madár jól táplált és egészséges volt.
Forrás: MTI
Kiemelt kép: Canva