A legtöbb ember a szöcskét, sáskát és tücsköt voltaképpen szinonimaként használja, míg mások következetesen keverik össze a fajokat. Sokan nem tudják, mi a különbség az egyes rovarok között, pedig valójában nagyon is eltérőek!
A szöcskék, sáskák és tücskök mind egyazon rendbe, az egyenesszárnyúak közé sorolhatók.
A legnagyobb különbség a sáskák és tücskök, illetve a sáskák és a szöcskék között van: a sáska a tojókampós egyenesszárnyúak alrendjébe, a másik kettő öregcsalád a tojócsövesek közé tartozik.
Az imádkozó sáskának jóformán semmi köze egyikhez sem: a fogólábúak egyetlen hazai képviselője.
Imádkozó sáska, avagy ájtatos manó
Az imádkozó sáska számos egzotikus rokona közül egyeseket díszállatként tartanak, mások a biológiai növényvédelemben juthatnak szerephez.
Az „ájtatos manók” valójában „kíméletlen ragadozók”, amiknek fontos szerepük van az egyes ökológiai rendszerekben. Az „ájtatos” első lábak is arra szolgálnak, hogy a prédát, amely akár egy hüllő vagy pici madár, kolibri is lehet, szélsebesen megragadják vele.
Sáskák
A sáskák kizárólag növényekkel táplálkoznak. Kivált a fűféléket kedvelik, ami gyakran vezetett már az emberek és sáskák közötti „konfliktushoz”, hiszen az embernek is alapvető tápláléka a gabonafélék, melyek nagy része (például a búza) a sáska egyik nagy kedvence.
Az egyiptomi vándorsáskák különösen nagy pusztítást képesek végezni: naponta akár 150 kilométert is repülnek, a hatalmas rajok pedig annyi növényt falnak fel egy nap alatt, mint több tízezer ember. A sáskák egyes fajai kifejezetten „szerethetőek”, mint például a hazánkban védett sisakos sáska is.
A sáskákat a nyári estéken hallhatjuk is: a ciripelő hangot úgy adják ki, hogy a lábukat a szárnyaikhoz dörzsölik. Nem mindegyik faj ciripel, és mindegyik kissé más hanggal csalogatja magához „leendő párját”.
A sáskák a szöcskéktől és tücsköktől első ránézésre abban is különböznek, hogy csápjaik rövidebbek, hallószerveik is máshol vannak, és a ciripelő hangot is más-más módon adják ki.
Szöcskék
A szöcskék táplálkozása meglehetősen különös. Egyes fajai ragadozók, mások főként növényt esznek, de előfordulnak vegyes táplálkozásúak is.
Egyes fajok szárnya nem alkalmas a repüléshez. Ezek a lassabban „közlekedő” szöcskék Magyarországon természetvédelmi oltalom alatt állnak. A legnagyobb hazai szöcskefaj a védett fűrészlábú szöcske, amelynek csak a nőstényei élnek nálunk, és szűznemzéssel szaporodnak. A hazánkban élő 43 faj közül 13 védett.
A sáskákhoz hasonlóan a szöcskék is ciripelnek. Kettejük hangját csak sok tapasztalattal lehet megkülönböztetni, de a szöcskék által kiadott kissé áthatóbb, megnyúltabb.
Tücskök
A tücskök szinte kizárólag növényevők, de korántsem okoznak akkora pusztítást, mint a sáskák. Ugyanakkor a növények gyökereinek megrágásával nagy károkat okozhatnak.
Leggyakrabban talán a lótücsök károsítja az élelmiszer- vagy takarmánycélú növényeket is. Magyarországon nem védettek, összesen 10 fajuk él nálunk.
hasonló rovarok
A botsáskáka és a barlangi szöcske viszonylag ritkán kerül szem elé, és egészen másként néznek ki a „tücsök, sáska, szöcske” hármasnál. A kabócák leginkább abban hasonlítanak rájuk, hogy ciripelnek, csak a többieknél jóval harsányabban. A szöcskékhez valamelyest hasonlító, Új-Zélandon élő weták legtöbb faja ragadozó, és igen nagyra megnőnek.
Forrás: http://eloben.hu/tudomany/2016-04-30/szocske-tucsok-vagy-inkabb-saska-esetleg-egyik-sem
