Az állattartás a takarmányozás miatt hatalmas teher a bolygónk számára. Azonban egy nem új keletű, pusztán az európaiak számára még idegen alternatívával, a rovarok bevonásával orvosolható a probléma. Magyarország első rovartenyésztéssel foglalkozó cégével, a Grinsecttel és ügyvezetőjével, Aszalai Sándorral beszélgettünk a rovartakarmányozás különleges világáról.
Először is remélem, hogy nyilvánvaló: senki nincs rovarevésre kötelezve, a Grinsect ugyanis takarmányokhoz, valamint kisállatok eledeléhez tenyészt katonalegyet, amelynek a lárváját dolgozza fel magas fehérjetartalmú tápanyaggá. Még ha első hallásra furcsának is hat, nagy dolog, hogy a témához egy magyar vállalkozáson keresztül kerülhetünk közelebb.
Forrás: Grinsect
Az állati takarmány ökológiai lábnyoma
Ha változatlan dinamikával gyarapszik a bolygó lakossága, és emelkedik az életszínvonal, akkor 2050-re 70%-kal több élelmiszerre, fehérjéből pedig kétszeres mennyiségre lesz szükség. Ezt az óriási mennyiségű élelmet közvetlenül nem mi, emberek fogyasztjuk el, hanem a haszonállataink. Már a világ mezőgazdasági területeinek 75%-án takarmányt termesztünk, és nincsenek további területek, amelyeket termelés alá vonhatnánk. Így valamilyen alternatíva után kell néznünk.
Európa különösen érintett a kérdésben, hiszen fehérjeimportőr. Vagy Dél-Amerikából származó szójára, vagy többnyire távol-keleti hallisztre szorul. Magyarország évente több mint 500 ezer tonna fehérjét importál, de csupán 100 ezer tonnát termel meg. Tehát az igény ötszörös, melyet akár itthon termelt áruval is ki lehetne elégíteni.
Grinsect, a rovarokban utazó magyar startup
Aszalai Sándor az ökológiai teher súlyossága mellett a gazdasági potenciált vette észre. Ezért hívta életre a Grinsectet, amelyet 3 társával üzemeltet. Jelenleg a Csongrád megyei Forráskúton működik a 200 nm-es üzemük, ahol 60 nm-en nevelik a rovarokat, és 200 kilogramm lárvát állítanak elő naponta. Ez még nem nevezhető nagy potenciálnak, azonban több száz milliós kockázati tőkebefektetést vontak be, és már készül a napi 6 tonna lárva előállítására képes üzemük, amely komolyabb hatással lehet erre az iparágra.
Fotó: forbes.hu
A világ más részein az ember közvetlen vagy közvetett étkeztetésében a rovaroknak már régóta nagy szerepük van. Manapság körülbelül 2 milliárd ember fogyaszt ízeltlábúakat. Legnagyobb arányban (32%-ban) bogarakat, 18%-ban hernyókat esznek. Európa jóval óvatosabban viszonyul ehhez a kérdéshez, ennek ellenére 2017-ben az Európai Unió is engedélyezte 7 rovarfaj takarmánycélú tenyésztését, köztük a fekete katonalégyét is. Idén pedig az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság zöld utat adott annak a kezdeményezésnek, hogy a közönséges lisztbogár lárváját emberi fogyasztásra használják.
Hogyan szaporíthatók a legyek?
Sándor elmondta, hogy a teljes folyamat 3 fázisból áll: a szaporításból, a nevelésből és a lárvák feldolgozásából. A tenyésztés 60 nm-en történik, ahol úgynevezett „love cage-ekben” szaporítják a legyeket, melyek lerakják petéiket. Amint a lárvák kikelnek, megkezdődik a táplálás. Ilyenkor az állatok szerves mellékterméket kapnak. A lárvákat 14 nap után dolgozzák fel. A teljes életciklus 45 napot vesz igénybe, azonban a kikeléstől a feldolgozásig csak két hét telik el: ilyen gyorsan semmilyen más módszerrel nem lehet fehérjeforrást nevelni.
A napi termelés úgy érheti el a 200 kg-ot, hogy körülbelül 100 ezer légy zümmög a lakás méretű nevelőjükben. A rovarokat vertikálisan is lehet tenyészteni, ami kiváló helykihasználást jelent. Összehasonlítás gyanánt: 1 tonna szójababot 1 év alatt 2,7 hektáron lehet megtermelni; 1 év alatt egy 0,5 hektáros rovarüzemben annyi fehérje termelhető, amennyi egy 5913 hektárnyi szójaültetvényen. A rovartenyésztés területkihasználása tehát több mint 10000-szeresen jobb.
Fotó: vg.hu/AFP
Megesznek mindent, ami szerves
A katonalégylárva táplálásához bármilyen szerves anyag megfelelő. Afrikában és Ázsiában – a laza szabályozásoknak köszönhetően – bármilyen szerves melléktermékkel etethetik őket, akár az ürülék is alkalmas erre a célra. Európában feszesebbek a szabályok, ezért csak állati takarmánynak minősített növényi anyaggal lehet táplálni őket. A Grinsect most malomipari mellékterméket használ, de Sándor véleménye az, hogy a lárvák akár pékipari melléktermékkel is etethetők lennének. Ez azért fontos, mert napjainkban a megtermelt élelmiszer 30%-át kidobjuk, és ennek legnagyobb része pékáru. Ráadásul ha a mellékterméket a lárvák fogyasztják el, ez a komposztáláshoz képest is kisebb szén-dioxid-kibocsátást eredményez.
A fehérje-előállítás terén – a hatalmas halászhajók miatt – a halliszt jár a legnagyobb ÜHG-kibocsátással. Ezt követi a szójatermelés, mivel a szóját monokultúrákban termesztik általában kivágott őserdők területén. Katonalegyet ezzel szemben bárhol lehet tenyészteni, nem kell hozzá hosszú logisztikai lánc, csupán az az energia, amellyel az ideális 25–32 °C-ot biztosítjuk. A Grinsect – saját kutatásában, melyben kalkulált saját energiaigényével is – kiszámolta, hogy 6 tonnás kapacitású üzemük a szén-dioxid-kibocsátás mennyiségét évente 3700–3800 tonnával csökkenti.
Forrás: Grinsect
Megoldás a klímaválságra
Sándor elmondta, hogy a rovartenyésztésnek nincs mennyiségi korlátja, egyedül szerves melléktermék szükséges hozzá. Nagy étvágyúak a lárvák, tömegüknek körülbelül a négyszeresét fogyasztják el. A Grinsectnél a 200 kg lárva napi 800 kg vízzel kevert biomasszát fogyaszt el.
Nagy előrelépésként könyvelhető el, hogy áprilisban az EU engedélyezte a rovarfehérje alkalmazását sertés- és baromfitakarmány gyanánt is. Ezek az állatok természetes élőhelyükön is fogyasztanak rovarokat, így a szóban forgó táplálékforrás teljesen autentikus számukra. Sőt a rovarfehérjének magasabb a tápértéke, jobb az aminosav-összetétele, mint más takarmányoknak, ezért jobban beépül az állatok szervezetébe.
Nem borítja fel az ökoszisztémánkat
Sokakban felvetődhet a kérdés, hogy egy idegen rovarfaj ekkora tömegű tenyésztése nem boríthatja-e fel az ökoszisztémánkat. Szerencsére nem, mivel a katonalégy nem invazív faj, nem bírja az itteni teleket, 13 °C alatt elpusztul. Ráadásul az egyedek zárt rendszerben élnek, azaz nem érintkeznek a külvilággal.
Összegezve: nagy lehetőség van a rovartakarmányban. Bár a Grinsect kis üzeme még nem tud versenyezni a szója árával, a törvényi keretek egyre jobb idomulásával és újabb tenyésztők megjelenésével hamarosan csökkenni fog az árkülönbség. A rovarfehérje a hallisztnek akár már középtávon vetélytársa lehet. Mi több, Magyarország akár regionális „rovarfehérje-nagyhatalommá” válhat. Noha a rovarfehérje emberi fogyasztásának engedélyezése itthon még távlati terv, Sándor elmondta, hogy olyan minőséget állítanak elő, amely akár még erre a célra is alkalmassá teszi. Nagymamája mindenesetre már tervezi, hogy miként süti bele a pogácsába.
